3 dolog, amit kisgyermekes édesanyaként megfogadtam 2020-ra
Egy másfél és egy négyévessel nem könnyű az élet, pláne akkor, ha mindkettő igazi energiabomba, akik legszívesebben anyán vesznek össze. Néha bizony elszakad a cérna, vagy épp marcangol a bűntudat, hogy nem tudok velük elég időt elég türelemmel eltölteni. Idén megfogadtam, hogy a következő 3 dolgot, amikor csak lehet, betartom.
1. Igyekszem ott lenni velük a jelenben
Autóvásár készítés, dugó építés, duplózás és gyurmázás alatt is sokszor azon jár az eszem, mégis mit főzzek a következő napon a gyerekeknek, amit örömmel meg is esznek. Vagy azon, hogy mikor lenne praktikusabb a fehér, és mikor a színes ruhákat kimosni. Vagy azon, hogy mi legyen a negyedik benti programunk egy unalmas, esős délutánon. Sokszor azon kapom magam, hogy bár imádok jókat játszani a gyerekekkel, mégis azon stresszelem magam, hogy mi lesz majd… Idén komolyan arra szeretnék koncentrálni, hogy a jelenben éljek, és mantrázni fogom magamnak, hogy vannak dolgok, amik tényleg nem számítanak. Akkor legalábbis nem, amikor vihogunk és szuper jól eljátszunk. Persze ez nem megy egyik percről a másikra, de kis lépésekkel próbálom elérni a célt, és eleinte minden nap 1-1 órát szeretném gyakorolni „új játékomat”.
2. Minimális telefonhasználat, ha ők ott vannak
Sajnos ma már az okostelefonok a legtöbb családban az élet részét képezik, már a legkisebbek is tudják, hogyan és mire valók, és sok szülőnek nincs is ellenére, ha a gyerek nyugton eljátszik a telefonnal. Én viszont nem szeretném, ha a gyerekek azt lássák, hogy az anyjuk inkább pötyög a telefonjával, mint hogy velük játsszon, még akkor sem, ha épp egy érdekes beszélgetésbe kezdtem a közösségi oldalon. Az is sok időt vesz el, ha minden cuki pillanatot le akarok fotózni, és az is zavar, ha játék közben azt figyelem, mikor írnak valamit a barátnőim a közös csoportokba – így idén eldöntöttem, abban az időben, amikor a gyerekek fent vannak, ha csak nem várok tényleg fontos hívást, lenémítom a telefont, a beszélgetéseket, hogy még véletlenül se kapjam fel a fejem a folytonos pittyegésre. Ha tényleg a jelenben szeretnék lenni velük, és élvezni a pillanatokat, nincs szükség okostelefonra…
3. Próbálok még következetesebb lenni
4 év szülői lét után az egyik legfontosabb tapasztalatom az, hogy a gyerekek abszolút megérzik a gyengeséget, ha pedig tudják, hogy anya úgysem tartja be, amit ígér, az egyenes út a káoszhoz. Persze vannak helyzetek, amikor nem tragédia, ha engedünk, vagy megmásítjuk a szavunkat, de ha egy idő után mindig ez a tendencia, akkor a gyerek hamar tisztában lesz azzal, hogy bármit megtehet. Itt most nem feltétlenül hatalmas dolgokról van szó, csak olyasmikről, hogy mostantól tényleg nem kaphat édességet a déli alvás után, mert azt tapasztaltuk, hogy este sokkal nehezebben alszik el, ha sok édességet evett. Vagy arról, hogy szigorúan vesszük azt, hogy akkor játszhat új játékkal, ha előtte elpakolta azt, amivel játszott. Ezek abszolút tartható dolgok, ha pedig a gyerek érzi, hogy tényleg betartod, amiket ígérsz, akkor ő is sokkal együttműködőbb lesz sok szituációban
Barbara, 2020. január 11.
