7+1 tipp a PIC-es kórházi léthez

Ha koraszülött a babád, akkor egy más világban találod magad. Ez az írás akkor segíthet neked, ha extrém kis súlyú babád született, és emiatt lehet, hogy hónapokat kell kórházban töltenetek. Szerencsés vagy, ha bent maradhatsz vele. Elmondom nekem mi segített abban, hogy minél hamarabb felvegyem a fonalat.

1)) Tudd, hogy neked mi a jó!

Úgy értem, mindig van valaki, akivel minden megtörtént már kétszer, aki már túl van azon, amiről te még nem is hallottál. Én nem csípem az orákulumokat. Hogy rend legyen a lelkemben, kértem őket, ne vetítsék nekem előre a jövőt. Minden baba más: ami velük megtörtént, az nem biztos, hogy veletek is meg fog. Amelyik nővér neki nem volt rokonszenves, azzal te lehet, hogy örök barátságot kötsz. Ha persze neked az a kényelmesebb, tájékozódj!

2)) Kérdezz! De nem mindegy kitől!

Kérdezz a nővérektől, kérdezz az orvosoktól! Amennyit, és amikor szükségét érzed. Ha szeretnéd tudni előre mi történhet veletek, inkább az orvosokkal konzultálj. Fontos, hogy a sorstársakkal is megbeszélje az ember a mindennapokat, de ne az legyen az elsődleges információforrásod! Releváns képet csak azoktól kaphatsz a babád állapotáról, és a dolgok lehetséges lefolyásáról, akik kezelik, gondozzák a gyermekedet.

3)) Legyen nyugi zónád!

A koraszülés egy olyan élethelyzet, ami nagyon nagy erőt, és energiát kíván tőled. Hónapokig távol vagy a férjedtől, gyermekeidtől. Nem vagy az otthonodban, idegenekkel ebédelsz, egy kórházi folyosón élsz, fáradt a tested és a lelked. Bizonytalan vagy és tehetetlennek érzed magad. Én sokszor bedugtam a fülemet, és zenét hallgattam, vagy filmet néztem ebéd közben. (Na jó, kit álltatok? A Madagaszkár pingvinjeit néztem!) A közösségi helyiségekben, ahol minden koraanyu megfordul, és napi több órát kell lenned, mindenki beszél mindenről. Ez számomra sokszor teher volt. Én például egy megszokott társasággal jártam fejni, akikkel megbeszéltük, hogy az a mi nyugi zónánk. Ott nem esett szó a babákról. Amikor összeszoktunk, sokat nevettünk, ez mindenkinek jót tett.

4)) Legyen napirended!

Amikor már megbarátkoztál a helyzettel, kiismerted a terepet, akkor jó, ha kialakítasz egy napirendet. Én minden nap nagyjából ugyanabban az időben mentem fejni, enni, fürdeni, pihenni stb. Ez adott egy állandóságot, és pihenni is könnyebb volt. A napirendem alapja a kislányom ellátásán alapult. Amikor őt etetni, tisztába tenni kellett, ott voltam. Ha vizsgálat volt, vagy vizit, akkor szintén. A fejés, mindennél fontosabb, hiszen a kora-babáknak a saját édesanyjuk teje életmentő lehet! E köré szőttem a saját szükségleteimet. Ahhoz, hogy legyen tejed, rendesen kell innod, enned, és pihenned. Ez nem egyszerű ebben a helyzetben, de ahhoz, hogy minél hamarabb otthon legyetek, neked is jól kell lenned. Nem ciki napközben aludni, ha tudsz.

5)) Beilleszkedni úgy a legkönnyebb, ha betartod a szabályokat!

Mindig van egy friss anyuka, aki még nem ismeri a járást. Segíts neki, vagy fedezzétek fel együtt a rendszert. A komoly szabályokat, nem véletlenül hozták. Nem mindenki látja ezt át, vagy legalábbis nem elsőre. A higiénés szabályok nagyon fontosak. A telefonod a legkoszosabb tárgyad. Gondolj csak bele, hol nyomkodod! Na ugye? Ha nem lehet bevinni valahova, hát ne vidd be! Ha nem lehet a fejőszobában telefonálni, hát ne tedd! Ha képet szeretnél a babádról, kérj segítséget a nővérkéktől! Nem csak a te gyermeked érdeke, hanem a többi babáé is. Senkinek nem tenne jót egy fertőzés a gondatlanságod miatt.

6)) A pszichológus nem ciki!

A legjobb, ha van a kórházban pszichológus, vagy perinatális szaktanácsadó. Ő az, aki a legszakszerűbb módon tudja ápolni a lelked. Fontos, hogy megbarátkozz a helyzeteddel, elmondd neki a kételyeidet, a gondolataidat. Valódi segítséget jelent, hidd el!

7)) Nem kell mindenkivel beszélgetned!

A koraszüléssel nemhogy mély vízben kell megtanulnod úszni, de még a cápák is gyűlnek köréd. Ez igaz lehet a sorstársakra is, de még a családtagokra is. Hagyd meg gyermeked édesapjának azt, hogy ő tájékoztassa a családot az aktuális eseményekről, és te csak azokkal kommunikálj, akikre tényleg szükséged van. Nem mindenki érti meg, ami veletek történik. Ha rám hallgatsz, a családdal is csak azt közöljétek, amit nagyon muszáj. Idővel megtudnak minden apró részletet, de neked most nem a híradás a fő feladatod.

+1 Tartsátok a kapcsolatot!

Mi létrehoztunk egy szűk csoportot a kórházban megismert lányokkal. A mindennapi dolgaidat sokkal jobban megértik azok, akik hozzád hasonlóan keresztülmentek ezen. Persze empatikus a család, és a barátaid is, de a sorstársaknak nem kell magyarázkodnod, nem kell kellemetlenül érezned magad, amiért már megint a koraszülésedről akarsz beszélni.