Vajon miért sírnak a kínai kisbabák szebben?
Mikor kezdi el a csecsemő az anyanyelvét tanulni? Amikor az első hangot képezi vagy amikor már az első szavakat próbálgatja? Nem. Az ember már az anyaméhben elkezdi tanulni édesanyja nyelvét, ismerkedik a hangokkal, figyeli a távolabbi, halkabb, más frekvenciájú beszédhangokat is. Kutatások szerint a csecsemők sírási hangja beállítható.
A mandarin kínai nyelv különösen nehéz nyelv, legalábbis a nem kínai emberek számára. Egy szónak sok különböző jelentése lehet: "Ma" jelentése lehet "ló", de jelentheti azt is, hogy szíd valakit, attól függően, hogy a szót hogyan hangsúlyozzák. Tehát a szavak kiejtése közben a hanghordozás dönti el, hogy milyen értelmezésben szerepel egy szó. Az ilyen nyelveket "tonális" nyelveknek hívják. Valójában a fülünkben a kínai beszéd kicsit úgy hangzik, mint az éneklés. Nem csoda hát, hogy egyesek szerint a kínai csecsemők sírása úgy hangzik, mintha énekelnének. Egy másik példa a tonális nyelvhasználatra az Nso népe, akik Kamerun északnyugati részén élnek. Náluk szintén hasonló babasírás figyelhető meg.
A Würzburgi Egyetem nyelvészei e két nyelvből kiindulva kezdtek kutatásokat folytatni arra vonatkozóan, hogy vajon a csecsemőket mennyire befolyásolja a még a méhben hallott nyelv. Pekingi és kameruni újszülöttek felsírásáról készítettek felvételeket, vagyis az első „énekekről”, majd egy speciális programmal megvizsgálták őket. "Csak spontán énekléseket vettünk fel, általában, amikor egy csecsemőnél észrevehetővé vált, mert például éhes volt" - mondja Wermke professzor. Ugyanez a kutatócsoport korábban összehasonlította a német és francia babák sírását, és jellegzetes különbségeket talált.
A jelenlegi tanulmányok eredményeként Wermke szerint: "Az újszülöttek sírása, akiknek anyái tonális nyelven beszélnek, sokkal erősebb dallamos variációt mutat, mint például a német újszülöttekké." A sírás inkább éneklésre hasonlított." Ez azt jelenti, hogy a csecsemők sírása fejleszthető, befolyásolható.
A babáknak látszólag már a méhében van fülük anyanyelvük hangmagasságára, és ennek megfelelően állítják be sírásukat. Megfigyelhető továbbá, hogy a mélyebb hangszínű szülök gyermekei is mélyebb hangon szólalnak meg, még a sírási hangszínük is mélyebb kortársaiknál. Gyakran tapasztalható, hogy felnőttként ugyanolyan hangon beszélünk, mint szüleink, van, hogy nem lehet megkülönböztetni, hogy az anyja vagy a lánya szólalt meg a telefonban. A hangszín bizonyos fokig fizikai adottságok eredménye, azonban a hangszálak használatát, a hangképzés szokásait szüleinktől tanuljuk el, tőlük vesszük át és másoljuk, így van ez már a magzati kortól.
Panni, 2019. augusztus 29.
