Még mielőtt megbántanál valakit, jusson eszedbe ez…
Tudod… anya vagyok. És piszkosul nehéz. Mert attól a perctől kezdve, hogy megpillantottam azt a két rózsaszín csíkot, az életem megváltozott. Az anyai élet = örökös gond és aggodalom.
És nem hiszem, hogy valaha ennek vége lesz. Mert minden egyes nap aggódni fogok. Persze, van benne sok öröm és hála is. Minden érzés egy helyen.
De attól még ne hidd, hogy nem hiányzik a tévé előtt bekanalazott finom tejberizs. Vagy az a mennyei kávé, amit a férjem társaságában nyugodtan elkortyolhattam. Sok semmiség hiányzik most, aminek eddig semmilyen jelentősége nem volt. De… azt is tudom, mennyire akartuk ezt a gyermeket.
Tudom, hogy az orvosok azt mondták, az esélyeink nem valami fényesek, és mégis a Nagyszakállú megadta nekünk ezt a csodát. Szóval nem zavar annyira, hogy most csak híg levesen és főtt burgonyán élek. Az sem zavar, hogy már nem élvezhetem oly hosszú ideig a francia parfüm illatát, és hogy a férjemnek sem tudom ugyanazt a figyelmet szentelni, mint régen. És még az sem zavar, hogy egy jókora ideig mi a második helyen maradunk.
Az viszont nagyon is zavarna, ha egy napon szenvedést okoznál a gyermekemnek.
Teljesen mindegy, hogy 15, 20 vagy 40 éves lesz.
Hisz látod, mindannyiunknak van egy édesanyja. És vigyen el az ördög, ha létezik olyan anya, aki nem küzd és hoz áldozatokat a gyermekéért. Egyesek többet, mások kevesebbet. Nem számít.
Rettenetesen zavarna, ha nem tisztelnéd a gyermekemet. Ugyanebből az okból. Mert az életemet is odaadnám, csak hogy neki jó legyen, és nem tudnám elviselni, ha valaki megpróbálná romba dönteni azt, amit én fel szeretnék építeni.
Szóval, még mielőtt megbántanál valakit, jusson eszedbe ez.
Nemcsak annak az egy személynek okozol fájdalmat, hanem mélyen megbántod a szülőket is, akik felnevelték azt a gyermeket. Jusson eszedbe, hogy a helyes dolog mindig az igazat mondani, mert bár úgy tűnik, mégsem az okozza a legnagyobb szenvedést. Jusson mindig eszedbe, hogy azt kapod, amit adsz, ezért válogasd meg a szavaidat, és légy ura a cselekedeteidnek.
Szeretettel,
Kovács Cosmina
A cikk forrása: twice.hu
