A gyereknevelés nindzsái – Kegyes hazugságok szülőktől, amiken a hasunkat fogtuk!
Nem árt, ha egy szülő tud ügyesen füllenteni, mert az hosszú távon is kifizetődő lehet. Egy okos kegyes hazugsággal rá lehet venni egy gyereket olyan dologra, amit nem szeret, viszont tudjuk, hogy jót tesz neki. Emellett le lehet beszélni olyan dolgokról, amelyek teljesen feleslegesek.
következőkben gyerekek, szülők és szem-és fültanúk vallanak hasznos kegyes hazugságokról, amelyek a gyereknevelést nagyban megkönnyítették és nem utolsó sorban szórakoztatóak is.
Lássuk a legjobbakat!
„Gyerekkoromban ki akartam próbálni a datolyaszilvát, de anyukám valami miatt nem akart venni. Talán drága volt vagy hülyeségnek tartotta. Mindenesetre ezt mondta: „Fúj, ezek rothadt almák. Gyere, keressünk olyat, ami még jó!” 20 éves koromig nem próbáltam ki ezt a gyümölcsöt.”
„Nemrég láttam egy férfit végigrohanni a szupermarketen, miközben gyorsan pakolta be a kosarát. A kisfia alig bírta szedni a lábát utána, szemmel láthatóan nem élvezte a dolgot. Hallottam, hogy a férfi magyarázza neki, hogy a héten ezen a napon árulnak utoljára tejet és a bolt 5 perc múlva bezár. Ez délután 1 órakor történt.”
„Amikor kicsi voltam, az anyukám azt mondta, hogy ha valaki hazudik, akkor az a homlokára kiíródik. Bármikor, amikor nem mondtam igazat gyerekként, mindig letakartam a kezemmel a homlokomat.”
„Az egyik pár azt mondta a fiának, hogy nem vehetnek neki nagy legot, mert ahhoz a gyerekeknek engedély kell, amit csak akkor kapnak meg, ha elmennek a doktor bácsihoz vizsgálatra. A gyerek félt az orvostól, szóval ez egy nyerő helyzet volt a szülőknek. Ám két nap gondolkodás után a gyerek azt mondta, hogy készen áll doktor bácsihoz menni, így el kellett menniük az orvoshoz és a legot is meg kellett venni a gyereknek.”
„Amikor a gyerekeim nem akarják megfogni a kezemet házon kívül, akkor mindig azt mondom nekik, hogy félek, hogy elesek, ha nem segítenek, ezért szükségem van rá, hogy megfogják a kezem. Mindig megfogják és a közelemben maradnak.”
„Amikor a fiam nem akar hazamenni a játszótérről, akkor mindig azt mondom neki, hogy elfelejtettem hová parkoltunk és szükségem van a segítségére, hogy megtaláljuk a kocsit, különben valaki más fogja elvinni.”
„A fiammal minden héten megegyezünk: Ha 5 napot elmegy az óvodába, akkor a szombatot és a vasárnapot kihagyhatja. Eddig bevált.”
„Gyerekként mindig kíváncsi voltam, hogy mire való a női betét. Az anyukám azt mondta, hogy ez azoknak a nőknek való, akik sokat beszélnek. Olyankor ugyanis csöpög a nyáluk és ez segít nekik megakadályozni, hogy gusztustalanul nyáladzanak.”
„Amikor apukám szemcseppet akart beadni nekem, azt mondta, hogy ül valami a lámpán, de ha nem nyitom nagyra a szemem, akkor nem fogom látni. Persze soha nem láttam, mert mindig pont akkor tűnt el, amikor odanéztem.”
Amikor a fiam 5 éves volt, nem volt hajlandó más húsfélét enni csak csibefalatokat, ezért bármilyen húst készítettem, be kellett paníroznom és azt mondtam rá, hogy csibefalat.”
„Amikor gyerek voltam, nem ettem meg semmilyen zöldséget vagy gyümölcsöt, csak édességeket. A szüleim kitalálták, hogy feldarabolják kicsikre a zöldségeket és gyümölcsöket és becsomagolták őket papírba. Viszont nem azt mondták, hogy ez különleges cukorka és meg kell ennem őket. Épp ellenkezőleg. Azt mondták, hogy ne nyúljak hozzá, hagyjam ott az asztalon. Öt percen belül megettem majdnem mindet.”
„Amikor nem akartam oviba menni, akkor mindig azt mondták a szüleim, hogy egy róka vár rám odakinn és így mindig rávettek, hogy induljak el, hiszen a „róka várt rám.”
„A 3 éves fiam és én egyezkedünk:
— Én nem eszem meg a halat.
— Ez nem hal, ez csirke. Látod, milyen fehér?
— Hmm, fincsi!”
„Amikor 3 éves voltam, a szüleim minden egyes alkalommal, amikor megkóstolták a sűrített tejet, furcsa arcokat vágtak, mintha szörnyű íze lenne. Amikor próbáltak kínálni, persze mindig visszautasítottam.”
„Moziban voltam és egy család (apa, anya, kisgyerek) ült előttem. A film közepén a gyerek felszólalt:
— Elég volt! Haza akarok menni! Mikor megyünk már?
Anyuka:
— Kicsim, nemsokára lesz egy reklám, ha az elkezdődik, akkor kimegyünk.
A kisgyerek a film végéig várta a reklámot.”
A cikk forrása: tudasfaja.com
