Ikrek a köbön – nagyi visszaemlékezései

Nem tudok visszaemlékezni, hogy az első szerelem és az egyik kedvenc gyerekkori olvasmányom élménye közül melyik előzte meg a másikat, de hogy mindig vonzottak az ikrek, az tény.

1) A pesti általános iskola harmadik osztályának második félévében - legnagyobb meglepetésünkre - fiúk érkeztek az osztályba. Mi, kilenc-tíz éves gyerekek nem tudtuk, mit jelent a kifejezés, hogy koedukált osztály, de aztán megtapasztaltuk, és többé-kevésbé örültünk az új fejleménynek. Azok a kislányok, akiknek nem volt fiútestvérük, vagy meg voltak szeppenve, vagy csak kicsit furcsának érezték a helyzetet, de én meglehetősen otthonosan mozogtam ebben az újdonsült iskolai közegben, ami a bátyámnak és a barátainak volt köszönhető.

Míg a többi leányzó inkább maradt a lányokkal való bandázásnál, számomra teljesen mindegy volt, hogy az illető fiú-e vagy lány, ha kedves volt és jó fejnek tartottam, ugyanúgy beszéltem és viccelődtem vele. Így esett, hogy rövid időn belül beleszerettem Gáborba, aki mindenki szerint pontosan úgy nézett ki, mint egypetéjű ikertestvére, Gyuri. Pont, mint két tojás. Szerintem meg egyáltalán nem. :)

A szerelem kölcsönös volt. Miután egy évvel később átköltöztünk Budára és nekem - nagy sírások közepette - iskolát kellett váltanom, még jó ideig leveleztünk egymással. Azóta is őrzöm Gábor leveleit. A levelek sarkán még most is, sok évtized elteltével ott mosolyog két odabiggyesztett betű: N.Sz., azaz “nagyon szeretlek”.

Ezt Gábor ötölte ki, és elengedhetetlennek tartotta, mert a tesója rájött a liaison-ra, és azzal fenyegetőzött, hogy majd mindenféle hülye leveleket fog küldözgetni nekem Gábor nevében. Hogy nehogy véletlenül bedőljek egy ilyen sunyi irománynak, lesnem kellett minden egyes levél sarkát, ott van-e a mi kis titkos jelünk. :)

2) Az első kedvenc olvasmányaim között előkelő helyen szerepel Erich Kästner-től “A két Lotti”. Elbűvölt a két kislány sztorija. Elképzeltem, hogy nekem is van egy ikertestvérem valahol széles e nagy világon, és milyen lenne, ha találkoznék vele. Milyen lenne kívülről látni önmagam? És akkor azt is megtudnám, mások milyennek látnak engem! A szüleim azonban jelezték, hogy bár tényleg érdekes élmény lenne, biztosíthatnak afelől, hogy ez - fájdalom - nem fog megtörténni. Eléggé elszontyolodtam, de mivel vakon bíztam bennük, egy idő után abbahagytam a képzelgést.

3) Aztán eltelt néhány év, férjhez mentem, majd egyszer csak átvillant az agyamon, hátha nekünk lesznek ikreink. Nem lettek. Félreértés ne essék, így is hatalmas örömmel fogadtuk a jövevényeket, akik egymás után, szólóban érkeztek hozzánk, egy-egy valóságos kis csodaként.

Itt azonban mégsem ér véget a történet.

Hogy miért? Mert két és fél évvel ezelőtt csak azért is pottyantak ikrek a családba! Második és harmadik unokaként érkezett a két fiúcska. Az egyik barna egyenes hajú és barna szemű, a másik szőke göndör hajú és kék szemű. Pont olyanok, mint a borsó meg a héja. Nem tudnak meglenni egymás nélkül, totál különbözőek, és mindkettőt meg lehet zabálni. :)