Anyukám tollából olvashatjátok ma a családunk egyik legszívszorítóbb élet-töredékét. A nővéremről. Csak öt éves volt, én két és fél… amikor minden megváltozott… örökre. – Jármay Kata, Babanet
Jó, tudom, ez túlzás, mert az unokám picit nagyobb volt - mezítláb, mint a Britannica Hungarica Nagylexikon két kötete - felállítva - egymás tetejére rakva. Két centivel.
Egyáltalán nem arról szeretnék írni, hogy a 60-as évek közepén a bátyám gimis irodalomkönyvébe valaki rogyadozó betűkkel odaírta Petőfi Sándor “Minek nevezzelek?” c. verse mellé, hogy “nevezz cicádnak, te kandúr!”. :)
Szóval...
Mi jelmezbálnak hívtuk a farsangi mulatságot a 60-as évek elején. Összesen két alkalomra emlékszem, amikor kisgyerek koromban jelmezbe bújtam.
