Terhesnapló 4. - Visszaszámlás indul!

Megkezdtük a szülésre való felkészülést, a málnalevél teából a napi két csésze elég nehezen akar lecsúszni, de rendíthetetlenül főzöm reggel-este.

A gátmasszázsról úgy gondoltam, hogy biztos jó érzés lesz, és mivel nem férek oda a gáttájékhoz, így Mr. Mimié a szerencse, hogy minden este mandulaolajjal rugalmasíthatja ezt az intim területet - ráadásul így olyan tájakon kalandozhat, amihez mostanában sajnos nem volt szerencséje.

Első alkalom: felkészítem magam testileg és lelkileg a masszázsra, Mr. Mimi közelít az olajjal, adom a pontos utasításokat, mit hogyan is kéne csinálni. A következtetést levontuk, a gátmasszázs egyáltalán nem jó érzés, se nekem, se neki, unalmas több mint 10 percig ugyanazt csinálni, de legalább az ő keze is hidratáltabb lesz napról-napra. A második alkalomnak félve kezdtünk neki, de kezd jobb lenni, és a jobb alatt arra gondolok, hogy csak kellemetlen, de legalább nem fáj.

Kedden elérkezett az első NST-nk ideje. Elég sokat kellett várni, mire bejutottunk, egyszerre mindig három kismama mehetett be. Három fotelszerűség és három gép egymás mellett, három különböző hanggal. A 10 perces vizsgálat végére határozottan kezdett a fejem zsongani, és még hányingerem is lett. Én voltam az utolsó, akiről levették a tappancsot, utána gyors vérnyomásmérés, az előttem végzett két kismama leadta a vizeletmintáját. A példájukat követve én is bele akartam önteni egy pohárkába az otthon gondosan odakészített mintámat, de nem kért belőle senki… Mint kiderült, csak annak kell, akinek magas a vérnyomása, sebaj, legalább a vérnyomásommal még mindig nincsen baj, és a pisimet is sikerült megsétáltatnom.

Jelenésem volt a kedves Mikulás doktorbácsinál is, kicsit nyúzottnak tűnt, és szokatlan volt, hogy nem a szokásos fehér ingjében volt, hanem fekete garbót és farmert viselt. A ráncai is mélyebbnek hatottak és kicsit sápadtabb is volt. Nőgyógyásznak semmiképpen nem mondtam volna, inkább kicsit költő, író vagy színész benyomását keltette.

Kérdésemre, miszerint mikor csinálja meg a 36. heti kötelező ultrahangot, azt a választ kaptam, hogy amikor szeretném. Haha, akkor most! Másnap töltöttük a 36. hetet, így úgy gondoltam, hogy nem szeretnék csak azért visszamenni a következő héten is, hogy megultrahangozzon, mikor a kórházban is jelenésem lesz NST és ultrahang ügyben, plusz még egy védőnői látogatás és egy szülésfelkészítő is színesíti a hetemet.

A vizsgálatok alapján Oli jól van - ezt én sem éreztem máshogy -, az előző ultrahang óta majdnem egy kilót hízott, így már körülbelül 2340 gr a súlya. A placenta III.-as fázisban van, és a flowmetria eredménye is tökéletes. A kis buksija is már majdnem 9 centi, belehúzott a növésbe, ügyes ez a lány, hihetetlen, hogy már ilyenkor milyen büszke tud rájuk lenni az ember!

A hétvégi frontot nagyon megéreztük, Mr. Mimi dolgozott, nem volt itthon éjszaka, de figyelmeztettem telefonon keresztül, hogy álljon készenlétben, mert nagyon durva görcseim vannak és húz a derekam. Semmilyen pozíció nem volt kényelmes, keveset is tudtam aludni, az utolsó néhány magnéziumot szedegettem még be az éjszaka folyamán.

A görcsök és a hasfeszülés azóta is mindennaposak, a magnézium szedését már abbahagytam a hét vége felé, úgy tűnik, kezdődnek a jóslófájások. Energiám még van és igyekszem összekészülni mindennel, mire megérkezik Oli, de az álldogálást már nem igazán bírom. Igazából az orvoshoz alig bírok elmenni, rosszul esik a félóránál hosszabb séta.

Hétfőn egy utolsó svéd lakberendezős áruházas látogatást ejtettünk meg, bár már kinéztem, hogy legközelebb - mikor már hármasban megyünk - mi az, amit még szeretnék majd venni. Körülbelül háromszor kellett megállnom, és leülni pihenni - még jó, hogy sok a kanapé és a szék-, mire végigértünk rajta, az egyik pihenőt a húsgolyók jegyében töltöttük. Nagy bevásárlást már nem csaptunk, gumislepedőre volt még szükségünk, néhány színes gyerekvállfát is beszereztem, mert már vannak gyűrődős ruhái a kisasszonynak - nehogy megszólják miatta -, és még néhány apró dologra volt szükségünk. De hogy hová tűnt a szatyorból a habverő, amit gondosan beletettem, máig rejtély.

A listán már csak egy-két dolog van, ami beszerzésre vár, a lázmérőt, babaollót, orrszívót beszereztük, egy egyedi, hímzett babaplédet is vásároltunk, ami olcsóbb volt, mint a boltban kapható, über rózsaszín, egyáltalán nem minőségi változatok.

A gyógyszertárban beszereztük a szülésre felkészítő homeós bogyókat, a gátmasszázshoz a mandulaolajat - amire rá van írva, hogy nyálkahártyára nem lehet használni, de miután utánakérdeztem kiderült, hogy mégis -, a köldökcsonkhoz az alkoholt, viszont a hintőporra azt mondták, hogy hiánycikk. A hintőpor helyettesítésére a patikus nem tudott semmit sem ajánlani, így a védőnőmnél és a szülésznőnél próbáltam érdeklődni, végül a csecsemőosztályosok tudtak segíteni ez ügyben.

A következő két hetet még egyben kéne kibírnunk, a szülésznő szabadságon jövő héttől, a kórház pedig lezárva az influenzajárvány miatt, így a gólya érkezésére a legmegfelelőbb dátum a huszonharmadika!

Mimi