Szoktassuk-e szobatisztaságra?
Amikor közeledett a fiam harmadik születésnapja, ezzel együtt az ovi megkezdésének ideje is, hirtelen szemközt találtam magam a nagy problémával: a gyerek hátsóján bizony még ott a pelus, így nem veszik be a közösségbe. Hogyan szoktassam gyorsan szobatisztaságra? Segítség!
Megkérdeztem másokat, hogyan csinálják. Volt, aki rendszeres időközönként rátette a gyereket bilire, nem várva meg, hogy ő jelezzen. Olyan tanácsot is kaptam, hogy egyszerűen vegyem le róla a pelenkát, és hagyjam pucéran szaladgálni, így majd megtapasztalja, hogyan működik az ürítés. Oké, ezt nyáron, kint a szabadban valamelyest még kivitelezhetőnek is éreztem – bár a homok jelenlétét egyáltalán nem tartottam viccesnek a testnyílásokban -, de odabent a lakásban elképzelhetetlen volt számomra, hogy akárhova odapisiljen, kakiljon, mint egy neveletlen kiskutya.
A zsarolás is egy módszer ilyenkor, sokan megvesztegetik a gyereküket, hogy ha bilibe produkálnak, kapnak egy matricát, csokit, akármit. Ezt kipróbáltam, nem túl jó hatásfokkal működött.
Egy idő után hagytam a fenébe ezt a szoktatós dolgot. Ugyanis rájöttem, hogy ez nem rajtam múlik, erőlködhetek én bárhogy, a gyereknek meg kell érnie arra, hogy felismerje a teste jelzéseit, majd maga is kényelmetlennek érezve a csomagot a fenekén ő akarjon bilire, WC-re ülni. Aztán mire tényleg hároméves lett, egyik napról a másikra teljesen magától megoldódott a dolog. Hihetetlennek tűnt, de tényleg egy héten belül nappalra és éjjelre is megbízhatóan szobatiszta lett!
Azóta majd’ egy évtized is eltelt már, a mai anyukák az interneten tájékozódva korrekt képet kaphatnak arról, miért is nincs értelme a szoktatásnak.
- Ha rendszeres időközönként rátesszük a bilire, egy feltételes reflexet alakítunk ki benne - bili=ürítsünk -, de ez nem valódi szobatisztaság, és gyakran vezet visszaesésekhez.
- A zsarolás szintén ilyen eredményre juttathatja a szülőt és gyereket, ráadásul a megfelelni képtelenség miatt komoly szorongásokat okozhat a gyereknél, amelyek később akár testi tünetekben (pl. székrekedés) is megnyilvánulhatnak.
- A spontán érésnek sokkal nagyobb szerepe van, mint a szoktatásnak: az a gyerek, aki magától ismeri fel a teste jelzéseit, és az idegrendszer megfelelő érési állapota miatt már rövid ideig vissza is tudja tartani a pisit és a kakit, sokkal kevésbé hajlamos a kisebb-nagyobb visszaesésekre, mint az, akit treníroznak a szobatisztaságra.
Általában a megbízható nappali szobatisztaság hamarabb következik be, mint az éjszakai - bár sok gyereknek ez egybeesik, ez nem törvényszerű. A nappal és az éjszaka termelődő vizelet mennyiségét az agyalapi mirigyünk által termelt, ún. antidiuretikus hormon szabályozza. Ennek a hormonnak köszönhető, hogy éjszaka ritkábban, nappal gyakrabban kell pisilni. Ha a gyerek mélyen alszik, előfordul, hogy nem ébred fel arra, hogy pisilnie kell – és ugyanerre lehet számítani még sokáig, ha a gyerek beteg vagy lázas.
Türelem, megértés, következetesség
Akkor mondható egy kisgyerekre, hogy szobatiszta, ha önállóan tudja szabályozni ürítési funkcióit, jelzi, ha WC-re kell mennie, vagy önállóan elmegy, s jelzi, ha segítségre van szüksége. Amikor már éjszaka sem kell a pelenka, a gyermek ágytiszta is. Először a szobatisztaság alakul ki, majd - ritkábban ezzel egy időben, gyakrabban ezt követően – az ágytisztaság. Ahhoz, hogy a szobatisztaság ne okozzon gondot, meg kell várni, míg a gyerek testileg-lelkileg megérik a „pelenka nélküliségre”. Ez nagy általánosságban kétéves kor körül következik be. A folytatást a Kölöneten olvashatod el!>>>
A gyerekek többsége hároméves korára nappalra megbízhatóan szobatiszta, éjjelre 4-5 éves korukra. A lányok általában hamarabb szoknak le a pelusról, mint a kisfiúk. Természetesen ebben sem kell a Nagykönyvre hagyatkoznunk, lehet, hogy a mi gyerekünk kicsit később érik meg rá, a lényeg az, hogy ne legyünk vele türelmetlenek, vagy erőszakosak, és soha ne szidjuk meg azért, ha nem sikerült időben kiérnie a WC-re. Előzzük meg, hogy rossz élmények társuljanak az ürítés műveletéhez!
Nágel Zsuzsi, 2012. november 22.
Babanet hozzászólások(3 hozzászólás)
Szerintem remekül csináltátok, én is úgy látom, hogy a legtöbb probléma - már ha lehet ezt problémának nevezni - simán megoldódik idővel magától, ha bízunk a gyerekben és van türelmünk kivárni. Mondjuk, nálam az éjszakai alvás kritikus pont volt, kialvatlanul használhatatlan és rettenetesen türelmetlen vagyok - pedig nincs nagy alvásigényem, 4-5 óra folyamatos alvás tökéletesen elég. Na, én abban közbeléptem, de a szobatisztaság nálunk is a gyerekre volt bízva.
Egyébként nálunk is volt egy ilyen pelenkába kakilós időszak - mint utóbb kiderült, a gyereket erőltetéssel akarták rávenni, hogy kakiljon a vécébe a bölcsiben, és azt mondták neki, hogy a pelenkába nem szabad, ebből aztán 4-5 napos visszatartások lettek, de sikerült megoldani. Sok gyereket az tart vissza a vécébe kakilástól, hogy fél a vécén, plusz a saját teste részének tekinti a végterméket is, és ijesztő számára, hogy az eltűnik a lehúzással. Nálunk erre volt egy egyszerű kakimesénk, hogy a kakigyerek most készül a kakianya és kakiapa után a kaki játszótérre, és integessünk együtt neki és kívánjunk nekik jó szórakozást - és bevált! Legalábbis Borinál.:)
A kakilás az kissé nehezebb volt, s mikor rájött, hogy mit akarunk, meg sokkal "szebb" a WC-be, mint a bilibe, akkor közölte: A nagyfiúk már a WC-be kakilnak. :)
Most ott tartunk 27 hónaposan, hogy bárhová elmehetünk pelus nélkül időben szól, hogy pisilnie kell. Itthon kizárólag a bilibe, de elmegy, egyedül elintézi (vetközés-öltözés is megy), ha nagyszülőknél vagyunk, ott ezt is a WC-be intézi, persze segítséggel. Kakilni kizárólag csak a WC-be hajlandó. :)