Ködpiszkáló - Mire való a borostyánnyaklánc?
Amikor először láttam borostyánból készült nyakláncot egy kisgyermek nyakában, még nem gyanakodtam. De amikor már a sokadik ismerősünk gyermeke viselt ugyanolyan aranybarna kövekből készült ékszert, felébredt bennem a gyanú, hogy a borostyán iránti kereslet fellángolása mögött több van, mint egyszerű divat. És valóban: az érintett szülőktől értesülhettem, hogy a borostyánnyakláncot gyógyhatása miatt aggatják csemetéik nyakába.
Sok csodaszerrel ellentétben a borostyánlánc felhasználásának célja jól körülhatárolt: a fogzás megkönnyítésére, az ezzel járó fájdalom csökkentésére A Google több mint 200 000 találata láttán úgy gondoltam, érdemes utánajárni, valóban hatásos módszer-e a nyaklánc viselése, és ha igen, vajon milyen módon alakul ki fájdalomcsillapító hatása? Könnyű dolgom volt: már az első átböngészett oldalon megtaláltam a lehetséges magyarázatokat (egyébként hasonló elméleteket olvashatunk angol nyelvű oldalakon is, például itt és itt).
Napjainkban két különböző magyarázat terjedt el arról, hogy miért van nyugtató hatása a borostyán viselésének fogzó gyermekeknél. Az egyik azt mondja, hogy a bőrrel érintkezve a testhő hatására illóolajok szabadulnak fel a borostyánból, melyek a bőrön keresztül felszívódva a véráramba jutnak.
A borostyánkő, másnéven szukcinit a szerves ásványok közé tartozó féldrágakő, amely fenyőfélék megkövesedett gyantájából áll. A szukcinit név utal az eredetre: a sucus latin szó nedvet jelent. Színe sárgától a barnáig terjed. 150 °C-on meglágyul, 250 °C fölött megolvad. Gyakran tartalmaz zárványként ősi rovarokat, egyéb kisebb élőlényeket. Az ókorban kedvelt ékkő volt, a római nők előszeretettel viselték, mivel hitték, segít egészségük megőrzésében. Megbecsültségéhez az is hozzájárult, hogy egészen a 19. századig nem bányászták, pusztán a tenger hullámai által partra vetett borostyánkő került a kereskedelembe. Ma már bányásszák (legnagyobb lelőhelye a Balti-tenger partvidéke), sőt, mesterségesen előállított műborostyán is létezik - gyaníthatóan a dömpingáru nagy része nem évezredek alatt megkeményedett növényi gyantából, hanem ügyes vegyi laboratóriumok termékeiből készül.
A természetes borostyán összetevői között megtalálható a borostyánkősav, egyéb szerves savak, de legjelentősebb mennyiségben polimerizált diterpéneket tartalmaz. Illóolaj azonban egyáltalán nincs benne, így tévedés ennek tulajdonítani a hatást (egyébként ha lenne is benne: nem ismerünk olyan illóolajat, amely a bőrön keresztül felszívódna képes lenne csökkenteni egy másik testrész fájdalmát).
A másik nézetet azon tudományos felfedezésekre alapul, amelyek azt mutatják, hogy a borostyánnak elekromágnes aktívitása van, és jelentős mennyiségű organikus, tisztán természetes energiát termel.
A borostyán dörzsölés hatására valóban elektromos lesz - ezt a tuladjonságát az ókori görögök is felismerték (az elektro- tövű szavak a borostyán görög nevéből - élektron - származnak). Egyébként több műanyag rendelkezik hasonló tulajdonsággal, ezért pattog a műszálas ruha, ha levesszük, és ezért áll égnek a frissen mosott, műanyag fésűvel fésült hajunk. Az a fenti állítás, amely szerint a borostyán organikus energiát termel, természettudományos nonszensz. Ha van is valamilyen hatása a borostyánkőnek, az biztosan nem az organikus energiatermelésére vezethető vissza.
"A Balti Borostyán 3-8% borostyánkősavat - egy tudományosan vizsgált gyógyászati alkotóelemet - tartalmaz, melyet a kortárs orvoslásban is használnak. Borostyánkősavat legmagasabb arányban a borostyán kéregben – a külső rétegben találhatunk. A Nobel-díjas Robert Koch (1886), a modern bakterológia úttörője bebizonyította, hogy a borostyánkősavnak nagyon pozitív hatása van az emberi testre. Az 1930-as, ’40-es években európai biokémikusok felfedezték, hogy a borostyánkősav egy aminosav, mely a test minden sejtjében termelődik, mely képes az aerob légzésre, és részt vesz a ciromsav- vagy Krebs-ciklusban. Így alakulnak át a szénhidrátok, a zsírok és a fehérjék energiává."
A fenti szöveg az arra hajlamosak megtévesztésére alkalmas áltudományos halandzsa. A nyilvánvaló tévedéseken túl (pl. a borostyánkősav nem aminosav) az ilyen szövegekre jellemző "trükk", hogy híres, lehetőleg Nobel-díjas tudósokra hivatkoznak - minden alap nélkül. Azt ugyanis nem feltétlenül tudja mindenki, hogy Robert Koch Nobel-díjának semmi köze nem volt a borostyánkősavhoz (a tüdőbajjal kapcsolatos kutatásaiért kapta), sőt, az sem igaz, hogy Koch a borostyánkősav emberi szervezetre kifejtett pozitív hatását bizonyította volna. A valóság az, hogy Koch a borostyánkősav emberi szervezeten belüli képződését tanulmányozta. A borostyánkősav az emberi sejtek anyagcseréjében részt vevő, a citromsavciklusban képződő fontos vegyület, ebből azonban nem az következik, hogy szükséges lenne kiskanállal fogyasztanunk, a bőrünkre kennünk vagy akár nyaklánc formájában adagolnunk - ennek semmi haszna és semmi értelme nincs, a fogzási fájdalommal meg végképp nem hozható összefüggésbe.
A borostyánkövet propagáló oldalakon gyakran megtalálható hivatkozás szerint a hatásban szerepe lehet a borostyánkősav állatokon megfigyelt nyugtató, szorongásoldó aktivitásának. Valóban ismert egy egereken elvégzett vizsgálat, azonban ennek eredményeinek értékeléséhez érdemes segítségül hívni a józan paraszti eszet. A vizsgálatban az állatok 3-6 mg/testsúlykilogrammos egyszeri dózisban kaptak borostyánkősavat, ami egy 5 kg tömegű csecsemő esetén 15-30 mg-os dózis jelent. A nyaklánc tömege tehát kb. ennyivel kellene csökkenjen naponta, hogy a csecsemő fogzással összefüggő szorongása (tehát nem a fájdalom!) csökkenjen. Aki elhiszi, hogy a hatás a fent bemutatott módon alakul ki, annak javaslom, hogy rendszeresen méregesse a nyaklánc tömegét, és feltétlenül értesítsen, ha csökkenést tapasztal. Ez egyébként fizikai-kémiai képtelenség, ugyanis a borostyánkőben található borostyánkősav az emberi bőrrel érintkezve nem "oldódik át" mérhető mennyiségben a szervezetbe.
Ködpiszkálók
Aki rákattint a Ködpiszkáló blogra, az egy olyan oldalra talál, ahol a gyógynövényekkel, gyógyszerekkel, étrend-kiegészítőkkel kapcsolatos tévhitek, rémhírek oszlatása, a köd piszkálása zajlik - szakemberektől (gyógyszerészektől, orvosoktól). Céljuk az elfogulatlan és szakszerű tájékoztatás, mert a helytelenül alkalmazott rossz minőségű termékek használata többet árthat, mint a kezelés elmaradása.
A fogzáskönnyítő hatás módja tehát nem ismert, de ettől még akár hatásos is lehet(ne) a nyaklánc. Sajnos azonban erre sincs bizonyíték: egyetlen olyan vizsgálat sem ismert, amely a borostyánkő fogzást elősegítő, fájdalmat csökkentő hatását igazolná. A láncot forgalmazók honlapjain megtalálható vásárlói beszámolók - remélem, nem csak számomra - nem jelentenek perdöntő bizonyítékot. Ha pedig az internetes fórumokon olvasható fogyasztói tapasztalatokat nézzük, a kép meglehetősen vegyes: van akinek beválik, és van akinek nem. A gyerekek foga egy idő után kinő, a fájdalom meg múlik, és van aki ezt egyértelműen annak tulajdonítja (a láncot forgalmazók nagy örömére), hogy a gyermek nyakába egy néhány ezer forintos nyakláncot akasztott - más viszont nincs meggyőződve erről az összefüggésről. A nyaklánc népszerűsége persze nem meglepő (különösen, ha az erős marketingtámogatást is figyelembe vesszük), hiszen az az elképzelés is évszázadok óta tartja magát, hogy ha egy új helyen alszunk, és megszámoljuk a szoba sarkait, az álmunk valóra válik...
U. i.: ja és mit adhatunk a fogzás megkönnyítésére? A fog kinövését legfeljebb a rágás (rágóka) segítheti, a fájdalmat helyi (kenőcs) vagy szájon át adható (szirup) fájdalomcsillapítóval csökkenthetjük, ha szükséges. Nyakláncot viszont biztosan nem raknék egy néhány hónapos gyermek nyakába a fulladásveszély miatt (lenyelheti a leszakadt szemeket vagy a nyakára tekeredhet).
Csupor Dezső
egyetemi adjunktus
Szegedi Tudományegyetem/ Gyógyszerésztudományi Kar/ Farmakognóziai Intézet
A cikk eredetileg a Ködpiszkáló blogon jelent meg.
Csupor Dezső - adjunktus, 2012. augusztus 27.
Babanet hozzászólások(13 hozzászólás)
Nem veszélyes, mivel minden szem (legalábbis a jobb sajnos drágább minőségi nyakláncokon) külön van kézzel csomózva.
A fulladásveszéllyel én egyetértek, pont hogy a pici szemek veszélyesek, egy ping-pong labdát hogyan nyelne le, be sem fér a szájába, de az apró szemeket felszippanthatja akár az orrába, nem véletlen, hogy a játékok nagy részére is rá van írva, hogy 3éves korig nem adható a kicsiknek, mert olyan apró részeket tartalmaznak.
Én a kislányom 6 hónapos korában vettem meg a láncot, miután az éjszakák félóránkénti felkelésekkkel és kínlódással teltek a fogzás miatt. Alig aludtunk, ami nagyon megviselt mindenkit. Az ínyre kenhető fogzáskönnyítő gél néhány perces hatása nem sok segítség volt, és már a fájdalomra felírt kúpok sem jelentettek enyhülést. Ezek után egy édesanya és egy édesapa mindent elkövet, hogy valahogy segítsen gyermekének. És attól, hogy sokan nem hisznek a jótékony hatásában, úgy gondoltam, hogy egy próbát megér nekem az, hogy ne fájdalomcsillapítóval tömjem a gyereket. És akár hiszik, akár nem, de már az első éjszaka nyugodtan telt, csupán a szokásos 2-3 szopizásra ébredt fel a gyermekem, nem félóránként. Ez számunkra megváltás volt, és ezek után nem érdekel, hogy a tudomány mit gondol erről. Most 14 hónapos a kislányom, de 8 hónap alatt még nem sikerült szétszednie a láncot. Valójában nem is érdekli, hogy ott van, mint ahogy talán Önnek is van a nyakában lánc, de már észre sem veszi. És mivel nem vagyunk egyformák, ezért nyilvánvaló, hogy van, akinél nem válik be, mint ahogy nincs olyan gyógyszer sem, ami mindenkinek egyformán jó.
Két dolgot hiányoltam belőle: az egyik az esetleges akupresszúrás hatás elemzése, a másik pedig a végén a homeopátiás szerek lehetséges alkalmazásának megemlítése.
Lányomnak is vettem régebben egy ilyen nyakláncot. Mágneses kapcsa volt, de mindig letépkedte magáról, és a mágnest rágcsálta. Folyton letépkedte a nyakából, mert nézegetni akarta, úgyhogy végül eltettük a láncot.
Azt nem tudom, hogy a lánc tette-e, vagy a homeopátiás golyócskák, vagy a lányomnak ilyen magas a fájdalomtűrő képessége, de gyakorlatilag egyetlen fog áttörését sem vettük észre csak akkor, amikor már kinnt volt a csücske. Minden esetre a láncot kedvtelve rágcsálta a gyerek, rázogatta, dobálta. Erre mindenképpen jó volt. Ártani nem árt, úgyhogy én azt mondom, hogy ha a gyerek nem tépkedi le a nyakából, és nem zavarja, akkor miért ne lehetne egy szép lánc a nyakában? (Szerintem nem nagyon tudja rátekerni a nyakára, illetve ez nem hiszem, hogy fulladásveszélyes lenne, mert a kapocs elég enyhe húzásra is törik/kinyílik. A láncszemek meglehetősen kicsik, és egyesével vannak felcsomózva, nem hiszem, hogy egy gyöngytől meg tudna fulladni a gyerek, de szerencsétlen esetben bedughatja az orrába, vagy a fülébe a leesett szemet.)