2000.06.03 22:10
Szerző: Anonymous
Kedves leendő mamák!
Nem azért adtam ezt a címet ennek a topicnak, mert én akarok riogatni, hanem mert engem a terhességem alatt alaposan megijesztettek, teljesen fölöslegesen. Csak szeretném közreadni a tapasztalataimat, és talán bátorítani mindenkit, hogy adott esetben álljon a sarkára.
A dolog úgy esett, hogy 30 évesen a második babámat várom. Annak rendje-módja szerint az AFP-t megnézték a 18. héten, aminek az eredménye határeset lett, tehát elküldtek genetikai tanácsadásra. (Megjegyzem, az első terhességemnél kifejezetten alacsony lett az AFP, mégis megelégedtek egy genetikai ultrahanggal, a baba pedig egészséges lett. A doki meg is mondta, hogy az AFP-szűrés csak a kismamák riogatására van. Azóta máshol is olvastam, hogy mindazt, amit az AfP-vel ki tudnak mutatni, ki tudják mutatni más vizsgálatokkal is, tehát gyakorlatilag fölösleges. Ezt meg is kérdéezte itt a Rendelő fórumon valaki.)
Tehát elküldtek genetikai tanácsadásra, ahonnan rögtön ultrahangra küldtek. Itt ért az első sokk, ui. a baba koponyájában találtak két cisztát. Rettenetesen megijedtem. A genetikus ezek után azzal fogadott, hogy az alacsony AFP (most már alacsony lett az érték!), a korom (rémségesen öreg, 30 éves, kockázatos!! életkor) és a ciszták esetleg genetikai rendellenességet takarnak. és el akart küldeni amniocentézisre (magzatvízvételre).
Az amnionak van egy kis kockázata, kb. egy ezrelék az esélye annak, hogy a beavatkozás következtében elvetél a mama. Viszont 100 %-os pontossággal meg tudják állapítani bizonyos betegségek meglétét (ha azt mondjáék, minden rendben, attól még lehet beteg a baba, ők csap bizonyios betegsáéket meglétét tudják kizárni). Azt is mondta, hogy van esély arra, hogy esetleg felszívódnak a ciszták, de hát ugye az amnio a biztos, és akkor most el is küldene amniora. Két hét múlva nekem esedékes volt egy ultrahang, és máig sem tudom, hogy a határozottságom vagy határozatlanságom vitt rá, hogy azt mondtam a dokinak, hogy várjuk meg, mit mutat az az UH. Ő nagyon biztatott az amniora, de én féltem a kockázattól.
Két hét múlva (két hetes rettegés és idegeskedés és nemalvás után) elmentünk az UH-ra, amin nem volt semmi, vagyis a ciszták úgy felszívódtak, mintha sose lettek volna ott (megjegyzem az előző UH-om előtt (amelyiken kimutatták a cisdztákat) két héttel voltam UH-on, azon sem voltak még ott a ciszták. Tehát ha nem küldenek el arra az UH-ra, sose derül ki, hogy egyáltalán léteztek.
Két méterrel a föld fölött repkedtem boldogságomban, aztán bejutottam a genetikushoz (ez egy másik volt), aki közölte velem, hogy minden rendben van, és jó egészséget kívánt lés csak járjak rendesen terhesgondozásra.
Azon az Uh-on, amelyiken az eltűnt ciszták voltak "nem láthatók" mondta nekem az UH-os doktornő, hogy ilyen fajta cisztában ő még olyat nem látott, ami nem szívódott volna fel, pedig praktizál már egy pár éve. Ezt azért előbb is mondhatták volna, akkor nem rettegtem volna két hétig. Nem kínlódtam volna azon a kérdésen, hogy mi les, ha ott a ciszta, mi lesz, ha az amnio valami szörnyűt mutat, elvetessem-e a már mocorgó babámat, vagy esetleg megtartsak egíy beteget. Szörnyű két hét volt. Utólag tudtam meg azt is (egy, az egészségügyben dolgozó barátnőmtől), hogy a kórházak, klinikák minden egyes vizsgálat után pontszámot kapnak, és ezwek alapján finanszírózza őket a TB. Tehát egy - esetleg fölösleges - vizsgálat plusz pénz a kórháznak. Vagyis az egész pénzszerzésre megy ki, némi kockázattal a mama és a baba számára.
Természetesen nem vitatom azt, hogy vannak esetek, amikor sajnos szükség lehget amniora, és annak rossz eredménye alapján egy abortuszra, ha a szülők úgy döntenek. De mindenáron nem kellene a szülőket ilyesmibe belevinni.
Most úgy néz ki, hogy a baba egészséges, persze biztosat majd szülés után. De egy icsit nyugodtabb lennék, ha nem kellett volna ezen a tortúrán átesnem.
Ezzel nem akarok senkit arra biztatni, hogy utasítson el bármilféle vizsgálatot. Csak azt szerettem volna tudatosítani a leendő mamákban, hogy az orvosok sem mindentudók.
ui: Amikor az utolsó UH után a föld fölött repkedve kijöttwem a rendelőből, mellettem egy nagy pocakos kismama, legalább hét hónapos terhes, sírva mondta a baráétnőjének, hogy találtak a baba koponyájában egy cisztát, és elküldték amniora. Nem tudom mit csinált szegény.
ui.2. Egyszerűen nem merem a nevem adni ehhez, még csak a becenevemet sem, ne haragudjatok...