Sziasztok!
Hát Márti elég érdekes cikket másoltál be, de menjünk sorba!
[quote]N írta:ektek mennyit isznak a gyerkőcök és mit
Én sima csapvizet adok neki. Bár az árvizek utáni extra klóros víz idején mi is ásványvizeztünk. Persze szénsavmentes. Alap, hogy szénsavast nem ihat. Semmilyen körülmények között. Alkalmanként bébi italt, mostanában már sima rostos üdítőt, de csak ritkán. Lilla 1 éves korában még nem ivott vizet. Kínáltam, de nem kellet. Mondjuk hülye lett volta, anyatej helyett!
Mint már írtam sokáig aggódtam, hogy keveset iszik. Pár hete megtanult pohárból inni, és azóta folyton viribel.
Meg is látszik a felhasznált pelenka mennyiségén.
A dackorszakról!
Sajnálom, hogy nem írtad le saját véleményed, de egyfelől gondolom nem volt időd, másrész sejtem, hogy egyetértesz a szerzővel. Azért én egy két dologgal kiegészíteném.
Amit a pszichológus tanácsol, azzal egyetértek, kivéve, hogy nem keksszel, hanem gyümivel próbálkoznék.
Másrészről szerintem az egyik legfontosabb dolog, hogy a szülök beszéljék meg milyen nevelési elvek szerint akarják kezelni a dolgot. Sokszor olvasom, hogy majd a gyerek megérti, hogy egyiknél ezt lehet, másiknál azt. Ezzel én nem értek egyet. Mert, ha teszem azt, az egyik szülőnél lehet játszani X tárgyal, a másiknál nem, az menthetetlenül az egyik fél felé billenti a gyermeket, amit elég ügyesen kitudnak használni. Ahogy a cikkben is van nem "gonoszságból". Láttam már nem egy hozzászólást, melyben az anyuka panaszkodik, mennyi konfliktushoz vezet a máselvűség. Persze már nagyszülő-szülő szinten működhet, feltéve, hogy nem élnek egy fedél alatt.
Ami a gyerek érzelmi világát illeti, azért vannak itt még szempontok, amiket figyelembe kell venni! Nem hinném, hogy ilyen egyszerű a gyermeki lélek!
Érdemes belegondolni, hogy egy 2 éves gyermek elméje milyen felfoghatatlan fejlődésen megy keresztül, ilyen rövid idő alatt. A gond csak az, hogy ez nincs összhangba kifejező képességével! Egyre többet megért, látja, hogy mennyi dolgot lehet, lehetne, tennie, ha már csak a saját teste nem lenne ebben akadály. Nem tud kommunikálni, nem tudja kifejezni érzéseit, félelmeit, szükségleteit, úgy testi mint lelki szinten! Nem csoda hogy ez dühöt, és agressziót vált ki belöllük! Sajnos sok felnőtt magából indul ki, és nem tudja magát a gyermeke helyébe érezni. Vagy ami még rosszabb (bár érthetőbb), saját gyermekkori sérelmein vesz elégtételt.
Azonban mégis a legfontosabb, hogy minden gyermek, és minden felnőtt más és más. Mindenkinek saját maga lehetőségeivel kell élnie, a saját gyermeke igényei szerint. Ezt pedig nemárt a tanácsadóknak is észben tartani!
Ezért be is fejezem az "okoskodást".
Még annyit, hogy elég jó érzékkel éreztél rá a témára. Mióta nem szopizik a Lilla elkezdett harapni, és csapkodni dobálózni. Az LLL oldalon olvastam, hogy ez lehet annak is az oka, hogy így próbálja kifejezni, hogy nem készült még fel az elválasztásra. Ma este ezért visszatérünk a szopira, remélem, meglesz az eredménye! Ez viszont felveti a terhesség melletti szoptatás lehetőségét. Nektek mi a véleményetek a témába?