Rék!
Örülök, hogy nem sértõdtél meg
Persze, ilyenkor még bizonytalannak érzed/érzitek a "dolgot", megértem. Bár én ezt az idõszakot kihagytam
Ezt értsd úgy,hogy decemberben valamikor (nem emlékszem mikor
) volt utoljára mensim és február 20.-a körül mentem elõször dokihoz. Egészen február 10akárhanyadikáig még csak eszembe sem jutott, hiszen már régóta nem védekezünk a párommal és mégsem jött az áldás. Igaz tavaly októberig nem is akaratam hogy jöjjön. Nem éreztem magam elég érettnek addig. Ez nem is jó szó hogy érett! Hiszen most 23 éves vagyok és az az 1 év nem számit. Talán felkszületlen, vagy nem is tudom
Aztán mikor a párommal megbeszéltük, hogy mi lenne, ha jönne... és mikor végre elhatároztam magam akkor szinte egybõl jött is. Nem hittem volna, hogy egybõl sikerül
Ezért nem tünt fel egy csomó tünet! Hányni egyszer nem hánytam, és hányinger is csak a 8. hét után jelentkezett. Addig csak a kifinomult szaglás volt
Meg az erõs szagok utálata. Na meg ami tényleg felhivhatta volna a figyelmet a babára az hogy faltam az erõs pistát, és a csipõs szalámikat
Addig és azóta sem szeretem a csipõs kajákat
Az persze csak februárban tünt fel,hogy januárban nem is jött meg
Igy mikor elmentem a dokihoz már 8 hetes baba volt a pocakomban
Barátnõmmel mentem el és milyen jól tettem, hogy nem egyedül
A doki egybõl csinált UH-t és rögtön láthattam ahogy dobog a szive. A rendelõbõl
úgy jöttem ki hogy fülig ért a szám és hiába próbáltam a bamba vigyort,nem tudtam levakarni az arcomról még vagy 2 órán át
Foggalmam sincs,hogy ezzel mit is szerettem volna mondani
Csak remélni tudom, hogy megérted a lükeségemet! Kismamiknál sürün elõfordul, hogy elmegy az eszük
Na jól van, lelövöm magam
puszi mindenkinek és nyugi! Nem lesz senkinél semmi baj! Az a baba már ott marad ahol van! A pocakban!
sasha