<font color="ff6000"><font face="Comic Sans MS">Tundike!
Gyönyörű a kislányod! És az a csókos száj....!
Nekem is nagyon úgy tűnik, hogy éhes még a cici után, azért sír. Szoktad mérni, hogy mennyit eszik? Mennyi ideig van cicin? Azért veszed el, mert már elfordul, vagy nem szívja????
Egyébként el lehet kényeztetni már ilyenkor is, de ilyenkor el is kell szerintem. Még nagyon új neki a világ, megszokta odabent a sötétet, a meleget, a nyugalmat, a benti hangokat. Ez most mind megváltozott. És minden ijesztő. Csak te adsz neki biztonságot. Kende is volt, hogy csak nálam, cicin tudott megnyugodni. Meg ha hasfájós is, mint a fiam volt, akkor meg pláne. Én is elkényeztettem. És nagyon sok Infacolt benyelt ő is. De amíg fájt a hasa (vagy akármije is fájhatot volna), addig inkább felvettem, hogy érezze, hogy vele vagyok, és segíteni akarok. Ilyenkor jobban igénylik a szeretetet, babusgatást. Később, mikor már elmúlt a hasfájás, akkor leszoktattuk a folyamatos kézbenlétről. Sz@r volt az a 4 nap, de mostmár egy mosolygós fiam van, aki nyugodtan elvan a játékaival, ha letesszük, és egyedül sírásmentesen is el tud aludni. Esetleg kis nyafi van, de erre nem kell felvenni, csak magát altatja. Persze ha rossz napja van, még van, hogy felvesszük, megnyugtatjuk. De már minden oké. Tehát ha hasfájós Laura, akkor nyugodtan vedd csak fel, mert kell neki a közelséged. Az egy-másfél óra elalvási idő is ismerős. És alszik 1 órát, utána felébred, mert kajaidő, és kezdődik minden előlről. Ne add fel! Ez sajna ilyen időszak. Elmúlik, és akkor nyugisabb napjaitok lesznek. Nekem is rosszul esett, amikor azt mondták, hoyg ezt az időszakot túl kell élni, de utólaag belátom, ez az igazság. Hiába próbálkozztam bármivel. Azt hittem, majd én feltalálom a spanyol viaszt, mert én nem hagyom enniyben. Addig-addig próbálkoztam, míg egyszercsak vége lett, és rájöttem, hogy túléltük a hasfájós-sírós időt. Anniyra elfoglalt a tenni akarás, hogy alig vettem észre, hogy elrepült az idő. Drukkolok nektek is!!!</font></font>