Nárcisz
Pnta anapokban olvastam a másik topikon a babáid "történetét"!
Hatalmas gratula és vigyázz nagyon magatokra!
Gyorsan válaszolok, mielőtt megint elszólítanak
!
Én a 12. hétig nem dolgoztam, mert hiperstimus lettem, aztán jobbnak láttam otthon maradni. Főleg azért, mert az amúgy is alacsony vérnyomásom még lejjebb ment és nem álltam túl stabil lábakon.
Hányinger és émelygés igazán nem gyötört. Ami volt, az el is múlt a 12. hét betöltése után.
Remélem nálad is így lesz!
Aztán dolgoztam a 28-29. hétig.
Rákérdeztem a befekvésre. A dokim azt mondta, hogy ha jól vagyok és zárt a méhszáj, nincsenek fájások, akkor nem kell.
A 37. héten mentem át a szülést vezető dokihoz, mert az enyám nagyon ritkán volt a városban és így nem merte vállalni, hogy ő vezeti le.
Az új doki a 38. héten befektetett. Igazán nem volt rá különösebb oka, csak óvatos volt.
Spontán szülésre készültünk, de még mindig nem volt semmi jele.
A befekvést követő 2. napon szóltam, hogy nagyon viszket a bőröm. Vettek vért. Kiderült, hogy az egyik baba annyira nyomja a májamat, hogy már nem tud rendesen müködni, így még aznap éjjel megcsászároztak.
a szülést vezető dokim mondta, hogy elvileg a 20. héttől be kell feküdni, de azért ez nem szentírás.
A végén azért jó bennt lenni, mert így tényleg kéznél vagy és egy ikerterhesség nem játék (nem mintha az egyes terhesség az lenne)!
Bármi furát érzel, rögtön szólj a dokidnak.
Én egy hétig türtem a viszketést, aztán majdnem baj lett belőle.
Szóval sose lehet tudni. Inkább tartasnak túl aggodalmaskodónak, mint, hogy baj legyen.
De azért nagyon jó dolog ikreket várni. Nekem az elejét és a végét leszámítva teljesen problémamentes volt a terhességem.
Nem volt megterhelő, nem éreztem a súlyt sem.
Az utolsó pillanatig mászkáltam és nyüzsögtem, már amennyire engedtek.
Ha van még kérdésed, csak nyugodtan kérdezz!!!
Vigyázz magadra és kergetsd el a rókát!
Pusza
Stella