Többiektől bocsi, most abszolút nem panaszkodásképp írok
, de ezt már rég írni akartam Timurrnak:
Timurr
Elkélpesztően hasonlóak a gyerkőceink.
Kristóf is ritkán puszilgat, nagyon-nagyon jó kedvében kell ahhoz lennie, hogy legalább kérésre hajlandó legyen puszit adni vagy megsimizni.
Viszont a harapás az egész nap megy, ahol csak ér, ott harap, de óriásit harap, világgá tudnám ordítani magam, úgy fáj, mosogatás közben a lábamat, ha felveszem a karomba és szeretgetem, akkor a vállamat vagy arcomat, szóval mindegy, csak haraphasson.
Meg durva is nagyon, van, hogy a kezemeben tartom, puszilgatom, ő meg röhögve lefejel. A pelenkázón fekve meg akkorákat rúg belém, hogy majd átszakadom tőle.
Mindig mondom neki, hogy nem szabad, de nem sokáig érdekli.
De másokkal is ilyen, anyukámat pl. nagyon imádja, mégis, ha rájön, megharapja.
Alvásban is ugyanolyan, mint Maja, hajnal 5-6-tól este fél 8-ig pörög, mint akit felhúztak, és ebéd után alszik 30 percet. Hogy honnan az energiája???
Ha nem vele foglalkozom, vagy nem az van, amit ő akar, akkor nyöszörög, hisztizik.
Egyedüól ellenni 5 percig képtelen, játékai nem érdeklik, csak ANYA és ANYA.
Estére már marhára elegem van nekem is, Apucim ki van akadva, hogy én miért vagyok kiakadva. De ezt most nem részletezem.
Hozzád hasonlóan én is sokszor érzem azt, hogy én ezt már nem bírom tovább. Pokoli fárasztó minden egyes nap.
Én kistesót 1000%, hogy addig nem akarok, míg Kristóf oviba nem megy.
Ezt most tényleg nem panaszkodásból írtam, mert most éppen tényleg jó napom van
, meghát ettől függetlenül imádom Kistökit, édi, aranyos, szeretnivaló, csak nagy huligán és lókötő, és egyszerűen csak mindig feltűnik, hogy a két gyerek mennyire hasonlóan rosszcsont, mi pedig mennyire hasonlóan kibukunk tőlük
Többre most nem futja, anyukámékkal rögtön megyünk vásárolni
Babus