Jack úgy ül ott annál az asztalnál az első képen, mintha azt modnaná, na ide a sörömet, de nyomban, kitikkadtam nagyon!
Annyira kis helyes pasi!
Voltunk bent apánál az irodában, körbe lett imádva Bendegúz, de nagyon jól viselte, ott élvezkedett, minden csaj meggyömöszölte kicsit.
Aztán usziban 6-tól 7-ig, de ma nem volt akkora élvezet, mert Bendegúz kicsit fáradt volt, és ráadásul olyan szedett vedett csoport volt, különböző korú gyerkőcök, egész nagyok is. Csapkodtak mint a megveszekedett. Mondjuk Bendegúz is!
Na, mindegy kipróbáltuk, de maradunk a szombatnál, az nyugisabb.
A hazafele út a kocsiban maga volt a horror, az ősziben leírtam már, brrr.
Még jó hogy volt zacsi.
/
Szegény kis Bendegúz meg végignézte az autósülésből mit csinál az anyája.
Tünde!
Én nagyjából tudom, hogy baromi frontérzékeny vagyok, főleg a hidegre, de a melegre is
. Néha vörösbor, túl sok csoki (de mostanában alig eszem csokit), gumicukor (sajna mert imádom), kialvatlanság ami még kiválthatja. Azt hiszem ezzel együtt kell élnem, de ha már nem szopizik Bendegúz tuti beszerzek valami nagyágyú csodagyógyszert.
Most meg húzok lassan aludni rám fér.
Írtam már, hogy Bendegúz rendszeresen minden gond nélkül egyedül felül? Aztán ha megunja vissza négykézlábra és teper tovább. Olyan kis ügyibogár!
Aludjatok jól!
Márti