Szia Ildi!
Nálunk is akkor keményített be a gyerek, amikor felállt, ugyanis nem igazán kedvelte, hogy letettük a matracot a rácsos ágyban, plusz ülve-állva nehezebb elaludni, mint fekve.
Mi is az Aludj velem c. könyv szerint mentünk. Én végig olvastam (1500 ft), de szerintem a lényeg 1 oldalban van összefoglalva, a többi nem igazán hasznos információ, legalább is a probléma megoldása szempontjából.
Annyi a történet, hogy beteszed a gyereket az ágyba, ahol ott a kedvenc játéka (nekünk nem volt, mi jelöltünk ki egy plüss figurát, azóta is ott van és marhára nem izgatja), és egy ismétlődő szertartással hagyod egyedül a gyereket. Nálunk a rácsra szerelt összes állat bemutatkozik, majd közli, hogy azért van ott, hogy vigyázzon rá és jó éjszakája legyen. Általában a "szertartás" végére nyugszik meg annyira, hogy figyeljen is arra, amit mondasz neki, de volt, hogy végigbőgte az egészet. Szóval 2-3 percig a Nektek kényelmes szertartást, éneket, mesét előadjátok (leginkább a férjed, ha meglátja anyut, az egyenlő a cicivel ...), utána ki kell menni, és 5 perc múlva vissza, hogy ne érezze egyedül magát a gyerek. Újra az egész előről, de közben nem szabad kivenni az ágyból. És így tovább. Nekünk az első este 40 perc, majd másfél óra alvás után még 20 perc volt, a második éjjeltől egyre gyorsabban aludt el. Lehet ritkítani is a bemenetelek közötti szünetet, mi 10 percnél tovább nem szoktuk sírni hagyni. A mai napig is napközben beteszem az ágyába, fáradtsági szinttől függően 1-5 percig sír, majd játszik és elalszik.
Ja, és még annyi, hogy az esti szoptatásra némi tápszerrel is rásegítünk, hogy biztos ne legyen éhes a gyerek éjjel.
Elválasztás ügyileg nem tudom, hol tartasz, én 4 és fél hónapos kora óta hozzátáplálok, a múlt héten hagytuk el a reggeli szoptatást, lassan az esti következik és kész. Nekem már nem igazán van tejem, szerintem inkább cicizik, mint szopik a gyerek, táplálkozás szempontjából már nem hiszem, hogy sokat számít, amit belőlem kisajtol.
Sajnos minél később választod el, annál nehezebb lesz, egyébként is az a véleményem, hogy mindenki szoptasson annyit és addig, amig neki és a babájának kényelmes. Nem értek egyet azokkal, akik úgy állítják be a szoptatást, mint az egyetlen lehetséges megoldást, és azok az anyukák, akik valamiért nem szoptatnak, nem is igazi anyák. De ez már egy másik téma.
Sok sikert, ha tudok tanácsot adni, szivesen. Írj nyugodtan a
gardos.judit@chello.hu címre.
Judit