Hello Csajok,
nemrég jöttem az írásbeli nyelvvizsgáról...én voltam a legidősebb!
Sztem egész jől sikerült, bár írtam pár hülyeséget.
Vica,
sztem mindenkiben, aki nem járt még náluk, tévhit él a pszichológusokról, pszichiáterekről. Én is kértem már segítséget, és nem is olyan fontos témában, mint a "babadolog". Nem mondott semmi olyat, hogy mit kellene tennem, "csak" eljuttatott a probléma megfogalmazásához, és onnantól már kónnyen rájöttem a megoldásra. Olyan, mint amikor 2 értelmes ember beszélget, csak a végén le kell perkálni 5 kilót.
Szóval soha semmit nem mondott, hogy mit csináljak, csak kérdezgetett, beszélgettünk. Nem olyan ez, mint a súlyos depresszió, vagy pszichózis, ahol egyéb húzós dolgokat is bevetnek a "materiális" készletükből. Én sem hittem, hogy nem győzöm le soha a problémát, csak úgy éreztem, hogy sokáig örlődöm, és erre semmi szükségem. Végül is 1 óra alatt megoldottam saját magam a dolgot, mespóroltam vele pár havi (évi?) tépelődést. Legjobb helyre befektetett ötösöm volt, azt mondhatom. Az illető egyébként pszichiáter volt, de az én esetemben elég volt a "nemmateriális" pszichológusosabb szemlélete is.
Nem akarlak rábeszélni egyébként...de sztem megéri.
Breni,
www.vofely.hu Hát már ilyen oldal is van.
Betti,
nem pakoltam még össze, nem raktuk össze a szobát, és még sokmindene nincs. Nekem még hálóingem sem, a pacskerom meg most esett szét.
Félelmeknek nem nevezném, de tartok attól, hogy vki rám lesz utalva...de sztem ez a kellemesebbik része lesz. Szülés? Nem mondom, hogy nem villan be pár rémkép a szülészeti intenzíves CDről...
A fájdalomnak majd csak vége lesz, bár én szeretnék edát, sztem jó dolog. Megváltozik az életünk, az is igaz...Tartok én is az ismeretlentől...kb ennyi. Bár ez még erősödhet.