Sziasztok
Edina
Hát az, hogy Vikid alszik délelőtt is meg ebéd után is, az egy óriási különbség Kristófomhoz képest. El sem hiszed mekkora mázlid van vele.
Képzeld el, hogyha mindezt reggel 6-tól este fél 8-ig 30 perc megszakítással (amíg délben alszik)kéne csnálni nap mint nap.
Én mit nem adnék ha akárcsak egyszer egy nap aludna 1-másfél órát.
Tegnapelőtt például elaludt lent a biciklijében
(muris látvány volt, hiába na,a végkimerültség
), 5 perc volt mire hazaértem vele, de amint beértünk a lakásba, észrevette, kipattantak a szemei és képtelenség volt visszaaltatni. Így aznap azzal az 5 perc alvással pörögte végig a napot. Félelmetes energiák vannak benne.
Nicol
Örülök, hogy már jobban vagy
Azért viszont kicsit irigyellek, hogy betegen kicsit le tudtad passzolni Vivit.
Én sajna 3-szor voltam beteg egymásután, Kristóf meg ugye 4-szer, és mindezt ketten csináltuk végig, minden segítség nélkül. Anyukám ugyan segített volna, de ő mindennap dolgozik és a végén meg már ő is beteg volt.
Sokszor mozdulni se volt energiám, viszont pörögnöm kellett a sráccal egész nap. Borzalmas volt.
Babakocsizás szerencsére nálunk még megy, feltéve ha közben nem veszem ki a babakocsiból sétálni, mert akkor viszont már nem akar beleülni vissza. Így nálunk úgy van, hogy délelőtt gyalogos séta, biciklizés, játszóterezés van. Délután viszont babakocsizás, ilyenkor nincs sétálgatás neki, mert abból csak a balhé van, max. a végén, amikor már hazafelé jövünk, nálunk ugyanis nagyon körülményes a séta, Kristóf már alig engedi, hogy fogjam a kezét, ő egyedül szeret rohangálni, persze teljesen ellentétes irányba, mint amerre kéne, árkon-bokron át, minden szemetet felszedve a földről, ha pedig megfogom a kezét, hogy útba igazítsam, akkor lecövekeli magát, nem mozdul, sőt, akár leül a földre, de akkor sem jön arra, amerre én akarok. Ha meg felveszem, akkor hisztizik, arról ne is beszéljünk, hogy 12kg a drága, plussz még a másik kezemmel tolni kell a babakocsit vagy biciklit vagy éppen ami velünk van. Szóval nem egy élmény vele a sétálás gyalogosan.
Ma Kristóf nekem is hatalmasat esett. Valahogy meginogott, miközben dobolt a labáttal az asztalon
, és mint egy darab fa hátradőlt a parkettára, a feje akkorát koppant, hogy szerintem még 2 emelettel lejjebb is halották. Nagyon remélem, hogy semmi baja nem lesz.
Múltkor azt mondta a doki, ha nem veszíti el az eszméletét, és az elkövetkező órákban nem hány, nem lesz szokatlanul bágyadt, aluszékony, akkor nincs baj. Remélem nem lesz.
Azt meg még a múltkor akartam írni, hogy képzeljétek, 14 hónap után először megszólalt éjszaka a légzésfigyelő. Hát nekem az életem lepörgött előttem.
A sípolásra Kristóf is felkapta a fejét, de én is kikaptam őt az ágyból, kétszer is egymás után, utána fél éjszaka nem aludtam.
A mi Angelcare-ünk még soha az életben nem riasztott, még tévesen se, nem hinném, hogy pont most tette volna.
Kristóf ugyanis az ágy sarkában aludt, arccal a rácsvédő felé,(nem egyszer lepakoltam már őt onnan, mert rossz nézni, ahogy ott alszik), elképzelhető, hogy befúrta oda az arcát és nem kapott levegőt.
Tudom, 1 éves kor után elvileg nem fordulhat elő ilyesmi, tudom, tudom, de ki garantálja ezt nekem? Lehet, hogy az én gyerekem lett volna az első, és a dokik csak széttárták volna a kezüket, hogy sajna anyuka ez van. Hú, még belegondolni is rossz.
Persze, benne van a pakliban, hogy tévesen riasztott, ezt a lehetőséget sem zárhatom ki, de nem tudom, nerkem gyanús volt az egész, elég ha csak a rácsot fogom, az Angelcare már azt is érzékeli, nehogy már 15 másodpercig ne vegye észre, hogy Kristóf ott lélegzik.
És az is érdekes, hogy a légzésfigyelő sípolására megijedhetett, mert amint megszólalt, pár másodperc múlva abba is hagyta a sípolást, ekkor emelte meg a fejét Kristóf (láttam, mert kivételesen egy szobában aludtam vele és pillanatok alatt az ágya mellett teremtem), tehát az ijedtségtől elvileg kicsit magához tért, megfordította a fejét és újra elkezdett levegőt venni, és már csak pirosan villogott a légzésfigyelő, jelezvén, hogy valami történt. Szerintem ha tévesen riasztott volna, nem hagyta volna magától abba a riasztást.
És tényleg nagyon mélyen aludt a srác, mert erre az egész procedúrára nem ébredt fel, és úgy aludt tovább, mintha mi sem történt volna, pedig ő nagyon ébren alvó, máskor már a legkisebb neszre is felébred.
Szóval valahogy gyanús ez nekem, túl mélyen aludt, rossz helyen, arccal a rácsvédő felé, mindenesetre tuti, hogy én azt a légzésfigyelőt ki nem veszem az ágya alól, addig amíg ez őt nem zavarja. Lehet, hogy téves riasztás volt, lehet, hogy csak túlkombinálom a dolgot, mert egyébként is nagy parám ez, de lehet, hogy pont ez a parám mentette meg a gyerekem életét. Sose fogom megtudni, de rohadtul örülök, hogy ott van a légzésfigyelő az ágyában. És ott is lesz.
Na most már megyek, mert ebédelhetnékje van a srácomnak.
Babus