Sziasztok!
Úgy látom, tavaly októberben félbeszakadt ez a beszélgetés - talán újra tudom éleszteni. Pont akkor hagytátok abba, amikor én a kisfiamat szültem, mégpedig Murber Ákosnál!
Mi 2005 elején kezdtünk az ARO-ra járni, s 2007 októberében lett belőle baba. Spontán terhességgel!
"Szerencsére" egyikünknél sem találtak semmi komoly bajt, csak a tüszőérésem volt olyan, mint a mesében, hol volt, hol nem volt. (Ezért én csak a legelején találkoztam a docenssel, utána Murber doki kezelt.) S mivel én közben 35 éves lettem, három otthoni próbálkozás után bele is kezdtünk az inszeminációba. A hat sikertelen inszemináció után Murber azt mondta, hogy ismeretlen eredetű meddőségem van, s a lombikprogram megkezdését javasolta.
Az orvosi procedúra mellett igyekeztem mindent megtenni a siker érdekében: fogytam pl. 12 kilót, mert azt olvastam, ez is segíthet. Szerintem hasznos volt az Aviva torna megtanulása és rendszeres gyakorlása is, mert ezzel munkára késztettem a petefészkemet, vérbőséget okozva az egyszerű, akárhol végezhető gyakorlatokkal. A dolog orvosi, tudományos hátterének megismerésében sokat segített egy angol doktornő, Zita West könyve is (Gyereket szeretnénk, avagy hogyan essünk teherbe), amelyből többek között azt is megtudtam, hogy – az addigi ismereteimmel szemben, – az ovuláció idején már jó, ha spermák várakoznak a petevezetékben, így nagyobb az esélye a teherbeesésnek, mintha a pár csak a tüszőrepedés után él nemi életet. Így elkezdtünk erre is figyelni.
S utólag hiszek azoknak, akik állítják, sokszor a túlzott akarás, a lelki teher az, ami gátolja a teherbeesést. Hogy ez mennyire igaz, az én példám jól mutatja! De mindig csak utólag okos az ember.
Murber tehát a lombikprogram megkezdését javasolta. Vissza Urbancsekhez.
A napi szúrásokat szerencsére a férjem vállalta, így az reggeli programunk részévé vált. Három hétig. Mert a rendszeres hormonszint-ellenőrzések egyikén Urbancsek egyszer csak meghökkenve azt mondta, „Hoppá!” (emberi gesztus!
), s már küldött is vetkőzni. Az ultrahang képernyőjén pedig meg is mutatta az akkor már 6 hetes Petit! A teljesen spontán módon fogant kisbabámat. Azonnal bejelentkeztem Murberhez , aki megpuszilt örömében, mikor beléptem hozzá a jó hírrel. S ezzel kezdetét vette egy csodálatos 9 hónap - amelyet sikerült Murber doki segítségével végigvinni. Igen, vállal terhesgondozást is, a klinikán, az Alapítványi Rendelőkben, magánrendelés keretében. Meg kell vele beszélni.
A 6.-tól 12.-ik hétig tartó émelygős, nehéz időszakon kívül semmiféle problémám nem volt a terhesség alatt. Az egyedüli extrát az jelentette, hogy 36 éves leendő anyukaként ajánlották a magzatvízvételt, amire a kockázatok ismeretében is, természetesen, igent mondtam. Összesen 12 kg-ot híztam (gyakorlatilag azt, amit egy évvel korábban a diétával leadtam), de ez a gyermekágyas időszakban le is ment rólam. A 9. hónapig dolgoztam.
Murber doki mindvégig kedvesen, normálisan, szakértelemmel, odafigyelve végezte a dolgát, ahogy azt korábban is tapasztalhattam nála. Ugyanúgy a szülésnél (közel 24 óra vajúdás után végül császár lett) és utána is. Csak szépet és jót tudok mondani róla, azóta is ő az orvosom.
De nekem az ARO teljes mostani csapatával kapcsolatosan is csak jó véleményem van. Anna és Kati, bár sokszor fáradt a rengeteg pacienstől vagy ideges a docens miatta, mindig normálisan, segítőkészen állt hozzám. Soha nem éreztem, hogy bármit is adnom kellene a kedvességükért - nem is adtam!
A docens, persze, más, s én csak az elején és a legvégén találkoztam vele, de, szerintem, aki ide eljut, az már nagyon megedződött és a cél érdekében sokkal többet kibír, mint egy átlag nő. Sok-sok türelem kell az esetenként több órás várakozásokhoz, mert mindig közbejöhet egy szülés vagy más műtét, de nekem mindig felüdülés volt azután bemenni Murberhez. Vidám volt, kedves volt, velem volt és értem volt. Meg is lett az eredménye, még ha hivatalosan "spontán" terhességem is volt. Biztos, hogy nem múltak el nyomtalanul a kezelések.
Egyszóval, én egyetértek azzal a korábbi hozzászólóval, aki azt mondta, lehet, hogy a SOTE I.-en működő ARO-t nem kapta fel a média, de érdemes elmenni hozzájuk, meg lehet bízni bennük. A körülmények is és az ott dolgozók miatt is.
Hasonló sok sikert és szép élményeket kívánok mindenkinek!
Egy ma már 10. hónapos gyönyürű kisfiú anyukája