Iza!
Hát ha ennyire szépnek látod, akkor rám hasonlít...
Egyébként nagyon vegyes gyerek, de belőlem nagyon sok van egyértelműen.
Bali!
Mikor és hol szültél, hogy ennyire pesszimista és hitetlen a dokik jóindulatát illetően a szülés közben???
ha nem haragszotok meg, ketten már úgyis írtátok írjam le nyugodtan, leírom milyen volt Imrében szülni, és megértitek, miért vagyok ennyire SZt. Imre fun.(Noha innen is beszéltem már több rémtörténetet átélő kismamával
)
Szóval dokimnál kezdem. már 5 éve jártam hozzá SZTK-s rendelésére, mikor terhes lettem. 20. hétig ingyen gondozott SZTK-s keretek között lelkiismeretesen, kéthetente hívott.
20. héten kórházba kerültem, éjjel vettek fel, nem ő volt az ügyeletes, de bent aludt éppen. Felébresztették, hogy az ő betege vagyok, vizsgáljon meg ő, el is látott, és reggel 8-kor már ott állt az ágyamnál, hogy mi van velem.(!)
És egy hétig minden nap bejött hozzám, úgy, hogy addig egy fillért nem kapott tőlem!
Ezek után továbbra is SZTK-ra jártam hozzá, de minden alkalommal tettem pénzt a zsebébe, egyszerűen nem lehetett nem viszonozni ekkora figyelmet.
Volt fogadott szülésznőm is. A kórházas dolog után végig méhlazító gyógyszert kellett szednem, nehogy koraszüljek. A szülés előtt este elkezdett csipkedni a derekam, de még be kellett vennem a gyógyszert, ami ellazította méhemet, és jól kialudtam magam reggelig. reggel rendszeres keményedések jöttek, nem nevezném fájásnak, mert nem fájt, de már 3 percenként jött, de még reggel is bevettem a gyógyszert, így 10 percesek lettek a "görcsök" Szülésznőt felhívtuk, szombat volt, épp ment volna strandra gyerekeivel, modta menjünk be kórházba megnéz. Semmi fájdalmat nem éreztem, csak összehúzódások rendszeresen. Szülésznő rámtette azt a gépet, NST, vagy már nem emlékszem a nevére, persze nem mutatott semmi fájást. Nem is éreztem. Szerencsére sznő azt mondta, azért megvizsgál manuálisan, ő csodálkozott el legjobban, bő két ujjnyira nyitva voltam már, még a cuccaimért sem engedett haza, és azonnal hívta a dokimat.
Ez volt déli 12.-kor. Párom hazament cuccokért, sznő fél órát gépelte adataimat, aztán előkészített. Minden egyes lépés előtt elmondta, mi mért jó, miért csinálják, mi az előnye, és utána megkérdezte SZERETNÉM-E, MEGENGEDEM-E, hogy megcsinálják!! Ha bármire azt mondom nem, nem csinálja meg!! Kértem beöntést, mivel elmondta miért jó (Ha már őszinte vagyok, csak őszintén, barátnőm is itt szült és nem kérte a beöntést, mikor kitolás volt, nem csak a gyerek jött. bocsi) Kértem a borotválást (higiénikusabbnak tartottam így, a gyerek szempontjából) kaptam még Nospa, meg egy másik injekciót (azért annyira nem természetesek
). Kérdezte miben akarok szülni, saját ruhában, vagy kórházi hálóingben??!!Kórházit választottam, az fertőtlenítve van. Ekkor jött meg doki, megvizsgált, már 4 ujjnyira voltam nyitva, semmi fájdalommal, nagyon szerencsés alkat vagyok. Egy dologban nem kérték ki a véleményem, doki azt mondta, most muszáj burkot repeszteni, mert mindjárt megszülök, és burokban megfulladhat a baba. Ez volt fél kettőkor, és burokrepesztés után kezdett "fájni" az egész.Sznő még megkérdezte, szeretnék-e inni!!enni!!(nagyon sok helyen tilos szülés közben enni, inni), masszírozza-e a derekam, vagy bárhol, mit kívánok.
Én csak feküdtem az ágyon, és semmi másra nem vágytam, csak arra, hogy senki ne nyúljon hozzám egy ujjal sem, és mindenki hagyjon békén. Ez meg is történt, doki többet meg sem vizsgált. Csukva volt a szemem, mintha aludnék, de teljesen éber voltam. Sznő azt mondta, ha sétálnék, vagy guggolnék néhányat, még gyorsabban tágulnék. Még röhögni se volt erőm a kérésén
Azóta fetrengek a röhögéstől, ha valaki siránkozik, hogy ő vajudás alatt bordásfalon akar lógni, meg gumilabdán ülni...az ujjamat megmoccantani nem tudtam, nemhogy bordásfalon lógni! Dokit kettőkor kérdeztem, meddig kell ezt kibírni, azt mondta 3-ra meglesz a gyerek. Ez erőt adott, egy órát valahogy kibírok.
Mikor már teljesen nyitva voltam, sznő megkérdezte, magától!, nem akarok-e állva szülni, az sokkal jobb lenne, álljak fel, segít!!
Nem bírtam felállni. (talán majd most)
Szóval rajtam múlott, hogy maradtam fekve, de szerintem ha szülőszéket kérek, azt is előhozzák, csak én nem bírtam volna lemászni és ráülni
Mikor jött a baba feje, doki megkérdezte, mit szeretnék, cél-e hogy elkerüljük a gátmetszést??!!! Sznőt is megkérdezte, meg tudjuk-e csinálni anélkül, és én mondtam ki a végső szót. Nekem az egész szülésben ez a pár perc fájt a legjobban, míg feszült a gátam, olyan elviselhetetlen volt, hogy azt hittem meghalok.(pedig már kaptam egy fájdalomcsillapító injekciót a gátamba, ha vágni kell) Gondolkodás nélkül mondtam, csináljanak azonnal valamit, mert én ezt nem bírom elviselni, és miután én rámondtam az igent, akkor vágtak. A gátmetszésből semmit nem éreztem a fájdalomcsillapító szuri miatt. 3 óra 20 percre lett meg a gyerek. Azonnal hasamra rakták, még mielőtt elvágták volna a köldökzsinórt, és azt csak akkor vágták el, pár perc múlva, mikor már nem lüktetett. Aztán apa megkapta gyereket kezébe, engem összevarrtak, és utána két órát együtt voltunk az Ikea szobában hárman, egyedül, ezért vagyok a leghálásabb. Életem legszebb két órája volt ez.
Szóval egyrészt szerencsés alkat vagyok, mert könnyen tágultam, és semmi komplikáció, de az tetszett a legjobba, végig éreztették velem, ez az ÉN szülésem, ÉN vagyok a főnök, nem egy bábu vagyok, akivel a kórházi protokoll szerint kell eljárni, minden úgy történik, ahogy én szeretném, amennyiben ez nem veszélyezteti a babát és engem.
bocs, ha hosszú voltam