Monyóka!
Méghogy nem izgi? Tök jó!!!
A miénk viszont tényleg nem izgi. Mi ismertük egymást valamennyire, hiszen egy faluban lakunk (most már egy házban is
). A középiskolámban volt egy barlangász tábor, és én aktív tagja voltam. Oda hívtam el egy haveromat (A férjem legjobb haverját) ő meg megjelent Atissal (a férjemmel). Én meg csak néztem, hogy "Hát ez?"
Másnap este erősen beborozva összejöttünk. De ez csak 4 napig tartott, mert akkor 16 voltam, és ő meg 27 és jött nekem a süket dumával, hogy nekem még tanulnom kell, meg buliznom, bla-bla-bla.
Ez volt nyáron.
Aztán sokszor találkoztunk sörözőkben, bulikban, de csak szigorúan barátok voltunk.
Aztán azon az őszön, 1999. október 10 én este elhívott csavarogni a faluban.
Sétáltunk, ökörködtünk, meg bunyóztunk (ez azóta is nagy szórakozásunk
) és olyan jól sikerült, hogy neki vágott véletlenül egy fa villanyoszlopnak. Jó nagyot nyekkentem, ő meg elkapta a kezem, hogy "Jól vagy?". Be volt tojva, hogy összetört engem.
Aztán látta, hogy túlélem, és úgy maradt a keze az enyémben, és úgy sétáltunk tovább. Aztán benéztünk az előbb említett legjobb haverjhoz, ott már az ölébe ültem a fotelban és mikor eljöttünk tőle, akkor ott az utcán történt meg az első "hitvesi" csók.
Azóta együtt vagyunk.
(Én is jó hosszú lettem, bocsi. Ma úgy látsuik szó menésem van.)
TÖBBIEK? TI JÖTTÖK!