2000.06.03 19:18
Szerző: Anonymous
Réka!
Jómagam épp holnap leszek 17 éves házas...3 gyermekkel. Igaz, kettő már kamasz, de van egy 15 hónaposka.
Egyszóval baromi nehéz!!! Nem nekem, hanem a szitu nehéz, mert nem egyformák a férfiak. Nekem sose volt ebből problémám, de hallottam ilyen férfiakról - sajna. Pedig az első 3 év érzelmileg úgy feltölti a kicsiket, hogy később ebből kamatoztat és felvértezve kezd neki a közösségi életnek. Úgyis eljön az a kor, amikor egyre önállóbb lesz, még később már külön is húzódik játszani, nem biztos, hogy ígényel Titeket. Még később pedig örülni fogsz, ha láthatod!
Kamaszaim suli miatt is keveset vannak itthon és ugye ott vannak a külön kis programok. Amíg nem volt Bálint, azt csináltam a lakással egész nap, amit csak akartam. Most pedig...
De senki nem veti a szememre és ez sokat segít a hangulatomon, még István vígasztal.
No, fel a fejjel, kitartás, az idő NEKED dolgozik és persze felcseperedő babátok lesz az élő példa rá, hogy minden vele töltött perc csőstül kamatozik majd!
Szia! (remélem segítettem)
Evelyn
U.I.: Anyósom volt "édi", amikor a két naggyal voltam 5 évet itthon és átlátogatott, aztán a következő kép fogadta: mosatlan a mosogatóban, vasalni való a fotelban és én hasalok a földön és játszunk, nevetgélünk. "Mit csináltok itt?" tette fel a kérdést és közben pásztázott a szeme a rumlin. Felvilágosítottam, hogy Gyesen vagyok, a gyerekekért, nem a háztartásért. Nem tetszett, de kit érdekel? Most meg ismeretlen számomra az állítólagos kamaszkori probléma. Ezekről is hallok, hogy van ilyen. No, pá!