Új privát üzeneted érkezett!

Kedves várakozók!

Ildikó köszönöm a segítséget!

Nem tartalak tovább bizonytalanságban benneteket.
Süni_renóca eltalálta az okot.
Félnek örülni, félnek a csalódástól, nem merik elhinni, hogy igaz lesz.
Húsz év házasság alatt nagyon sok csalódáson mentek keresztül (sok lombik stb.) és kerek 2 év "Gólyhíres" várakozás után nehezen hiszik el, hogy tényleg gyermekük lesz, sőt MÁR VAN mert tegnap megszületett a kislányuk! Ma siettek hozzá, sőt a kórház, és a hivatal segítségével mától az anyuka "befeküdt" a kórházba, hogy kicsi lánya ne legyen egyedül, akire ilyen régen vár!!!
Csak azt a megerősítést kaptam, hogy az emberek különböző módon gondolkodnak, örülnek, és mindennek megvan az oka, és ha eleget beszélgetünk, mindenkit meg lehet érteni.
Különben az örökbe adók, és fogadók között teljes a szimpátia és ez a legfontosabb.
nikinozso
 
 


Süni! Megkatam 3x is! Kép Az diőpont nekünk nagyon necces, mert 15-én van apárom 30. szülinapja és nem tudom hogy melyik hétvégén fogjuk ünnepelni, de amint tudok biztosan szólok!

Madri! Bocs, hogy kihagytalak a mailből, már is bepótolom!

Ma ebben a szép időben 2 órát sétáltunk és sikeresen elintéztem közben az anyaságit meg a családi pótlékot is! Kép Úgy vártam már ezt az időt!!!!!!!! Remélem most már végre tényleg tavasz lesz!!
Azt hogy a BKV járatok nem babakocsibarátra vannak tervezve, azt eddig is sejtettem, de arra nem gondoltam, hogy vannak olyan helyek (Metro megállók) amit elvileg egyedül babakocsival segítség nélkül meg sem lehet közelíteni. Ez eléggé elszomorító, mert ugye a kerekesszékeseknek ez ugyan ilyen nagy gond és nem nagyon igyekeznek javítani a helyzeten....
Kép Egy-két olyan busz van, amire elvileg könnyen fel lehetne szállni babakocsival, viszont azokon meg akkora a tömeg, hogy nincs rá sok esély hogy felférjen az ember lánya gyerekestűl..... szerencsére nagyon szeretek sétálni és végszükség esetén, ha a párom a munka miatt nem tud elkisérni valahová, apukám boldogan eljön velünk, nyugdíjasként ideje annyi mint a tenger! Kép

Kizso! Hát ez nem valami jó hír, de remélem hamarosan meggyógyulnak a lányok!

Mindenkinek szép álmokat kívánok!
Puszika,
Di_ti
di_ti
 
 


Madri! Nem vagy benne a táblázatba és nem tudok hozzád emil címet! Amint megírod, másis küldöm! Kép
di_ti
 
 

 
 

Sünike!

Megkaptam a mailt és KÖSZÖNÖM SZÉPEN!
Nagyon jól esett az üdvözlet,és nagyon várom a talit.
Annyi gubanc van,hogy aznapra meghívást kaptunk egy esküvőre (egész máshová),de mindent elkövetünk annak érdekében,hogy ott lehessünk veletek!
Még tipródunk rajta kicsit,és hamarosan megírom,hogy mi lesz.
Örülök,hogy ennyien leszünk, biztos jól fog sikerülni!
Puszi mindenkinek ITT A TAVASZ!!!

Kép
csöpke
 
 


Sziasztok

Süni, köszönöm én is megkaptam a leveled, már nagyon várom a talit. A terembérleti díjat mikor kell befizetni? Mit vigyünk? Örülök, hogy meggyógyultál, már éppen ideje volt.Kép

Kizso, sajnálom, hogy a lányok megint betegek, de remélem hamar meggyógyulnak. Itt a tavasz és ezek a csúnya bacik végre eltűnnek.Kép

Nikinozso, ez szuper hír.Kép Sokat gondoltam rájuk, és örülök, hogy végre egymásra találtak.
Sok boldogságot a kis családnak.Kép

Kép
Kép
atan
 
 


Sziasztok Lányok!

Bizony! Tegnap Kizsóéknál jártam!! Kép Egyszerűen szuper volt!

Mindenben részem lehetett, amit csak szeretek: gyermekzsivaj, jó társaság, szépséges lakás, beszélgetés, isteni túrótorta és gyönyörű fényképalbumok! Kép
A legjobb mégis az volt, amikor Kingus kenterbe vert társasjátékban, no meg amikor az ölemben ücsörgött Zsófi. És nem csak egy pillanatig ám! Kép Elüldögélt, tett-vett, pakolászott, én meg közben igyekeztem annyi puszit begyűjteni arról a hamvas kis nyakáról, amennyit csak lehetett! KépKép
Még Nikinozso is beugrott hozzánk - jó volt együtt beszélgetni egy kicsit!

Aztán volt egy pillanat, mikor csak néztem -néztem a kis törékeny Zsófikát, és arra gondoltam "Istenem, milyen nagyon picike még!"
Nikinozso meg "valahogy" épp akkor nézett rám, és "pont" azt mondta "És ennél Õ mennyivel kisebb lesz..."
Pedig megesküszöm rá,hangosan semmit se mondtam!!

Szóval remek napom volt tegnap, amit csak fokozott a mai gyönyörű idő!
Egész délelőtt a kertet rendezgettük, fákat metszettünk, permeteztünk, gereblyéztünk... Nagggyon jól esett egy kis kerti munka!

És még egy kis "plussz" örömem is volt ma: a sógornőm levelet írt nekem - még nem kaptam meg, csak tudom, hogy feladta.
Az öröm ebben az, hogy a listát küldi benne, amit nekem állított össze. Ez alapján szeretném most már a legapróbb részletekig előkészíteni a kicsikénk szobáját, szekrényét, budoárját (bocsi, nem tudom, hogy írják...Kép), szóval mindnét.
Már alig várom, hogy kézhez kapjam a levelet! Olyan izgalmas már ennyire készülődni!!

Vicki! Megkaptam a leveled! Kép Válaszolok is mihamarabb - mondjuk már holnap!

A taliért egy kicsit azért irigy vagyok...
Két választásom van: nem mehetek Kép, vagy nem mehetek Kép.
Ha az első válik be, akkor előadásunk van, ha a második, akkor még olyan picike a lánykám, hogy nem indulhatunk útnak.
Majd gondolok rátok!!

Jó éjt mára! Pusza! - Amneris -

KépKép
amneris
 
 


Süni: Megkaptam a leveled, azt hiszem.Kép Többször is.Kép

Máté baba gyönyörű!Kép

Tegnap nem sikerült beugrani, mert még mindig névnapolunk és sütöttem aztán jöttek a vendégek, ma is, most meg igyekszem nem lekésni a buszt.Kép
puszika mindenkinek!

KépKép
ancsúr
 
 


Sziasztok!

Di_ti
Ildi_ko kiegészítette a táblázatot az adataimmal, még Csöpke adatait várja, de az e-mail címeme a következő: mihalyiadrienn@t-online.hu
Várom a képeket! Kép

Kép
madri
 
 


Simineni: Nagyon jó lenne ott lenni, de áprilistól-szeptemberig nem lesz egy nyugodt hétvégénk sem, sőt egy nyugodt napunk sem. Már írtam korábban, így ismételni nem szeretnék, csak röviden, épp költözködés előtt állunk, és még nem tudni, hogy áprilisban vagy májusban kell albérletbe költöznünk, mert a lakásunkat eladtuk, az új még nincs készen, csak augusztusra. Közben 2 lakodalom, 1 babatalálkozó, 1 "kötelező" nyaralás, amit a férjem a cégétől kapott, és mindezek mellé május 15-én kezdődik a vizsgaidőszakom, 8 vizsgával, melyek fele szigorlat. És ahogy tegnap írtam május 20-án van Hanna névnapja (az első az életében) és a család biztos jön és az én szülinapom is május 20-án van. Nagyon jó lenne veletek találkozni, de azt már a szervezés kezdetén is tudtam és jeleztem, hogy nem fog menni. De jövőre bioztosan!
Hildus
Vendég
 


Madri!
http://plaatjessite.mine.nu/index-engels.htm

http://www.gifplaatjes.nl/

No meg néhány topikból is "lopom" a feltett képeket! Jó böngészést!Kép Puszi

Kép
rayo
 
 


Nikinozso, nagyon jó, hogy megoldódott a probléma, ami nem is volt probléma.Kép Néha az ember nehezen hiszi, hogy csoda vele is történhet...
Elgondolkoztam a házaspár kapcsán, én vajon mit fogok érezni, ha megcsörren az a bizonyos telefon.Milyen gondolatok és érzések kerítenek hatalmukba?
Lányok, megtennétek, hogy leírjátok, Ti mit éreztetek? Örültetek, izgultatok, szorongtatok....?De ne csak a szépre emlékezzetek!! Kép

Én magamban egyébként azt gondolom ezek az érzések nem sokban különböznek azoktól, amit az előtt és akkor éreztem, amikor Balázs megszületett. Sőt, szerintem szinte teljesen ugyanazok.

Megtennétek, hogy irtok ezekről a napokról, ha van kedvetek? Magánba is jöhet!
Nagyon, nagyon kiváncsi vagyok. Azt tudom, a várakozás milyen.... de milyen a NAGY PILLANAT?

Kép
Kép
ggabszi
 
 


Itt a tavasz, vasárnap át kell állítani az órát:
Kép
Kép
Kép

Kép
rayo
 
 


Ggabszi!
Én amikor megcsörrent a telefon, el sem akartam hinni, hogy igaz, ráadásul apukámat hívták, mert akkor nekünk még nem volt telefonunk és az ő száma volt megadva. Felhívott a munkahelyemen, hogy kislányom ülj le, szóltak, hogy megszületett a kisfiad.
Hirtelen azt sem tudtam, hogy hova kapjak. Eldobtam minden munkát és felhívtam a férjem főnökét, hogy azonnal küldje a Nagyvárad térre, mert megszületett a kisfia. Fél órán belül találkoztunk és megmutatták az 1 napos kisfiam, aki első látásra nagyon picinek tünt, de nagyon szépnek. Egyből bele is szerettem.
Párom rögtön mondta, hogy pont ott kopasz ahol ő és neki is belopta magát a szivébe.
Sajnos nekem nem volt Gabikám aki segített volna és saját magam kezdtem megkeresni az életadót, mert 2 órával a szülés után hazament.
Elég rossz körülmények között találtam. Mint kiderült, a börtönből hazajött élettársa nem tudta, hogy terhes és ezért gyomorgörccsel ment kórházba, amiből egy gyönyörű kisfiú lett.
Több bürokratikus ügyintéző után egy olyan hölgyhöz kerültünk aki végre szivén viselte problémánkat és azt mondta, hogy anyukának odaadják a babát a kórházba, mi meg hazavisszük a papírok meg majd készülnek.
Azóta imádom a fiamat, mégha most kamaszként kicsit nyegle és link is.
A másik két gyermekem a GYIVI-től került hozzánk ott csak akkor mutatják meg a gyerkeket, ha az életadó lemond róluk.
Igy Marcit 3, Szandrát, 2 és fél hetesen nézhettem meg, de mindkettőjük nagy-nagy boldogsággal töltött el.
Szandival viszont első pillanattól úgy egymásra hangolodtunk, mitha mindíg ismertük volna egymást. Meg is jegyezték a nővérkék a kórházban, hogy már rég látogatom a kislányt, mert úgy néz rám mintha ismerne.Aznap láttuk először egymást.Ez a mai napig így van. A kapcsolatunk még szorosabb, mint a bátyjával, pedig ő is nagyon kötődik hozzám.
Amikor hízeleg, mindíg azt mondja, hogy, Te vagy a legjobb anyuka a világon és nagyon szeretlek.
Nem tagadom nagyon jól esik és én is imádom.
simineni
 
 


Nikikizsó: Már vártam a fejleményeket, nagyon örülök, hogy minden jól alakul, nekem is csak a szám jár, de azt még nem tudom, hogy én hogy fogok reagálni. Megkérdezhetem, hogy fogják hívni a kislányt.

Süni: Én sem kaptam meg a leveledet, de mások sem tudják küldeni, hizs én még új vagyok és nem ismeritek az adataimat. Ha megkaphatném a táblázatotokat, vagy hová és kinek küldjem az adataimat? Addig is a címem: viktoria.tarczy@freemail.hu
Ha bárki elküldi Süne levelét, azt köszönöm.

Rvan: hogy vannak a szülők, ezek a meleg frontok sem tesznek jót.

Vicki: Lehet, hogy megpróbálunk reggel beugrani a talira, és aztán utazni, még nem tudom.

Minden gyerek nagyon bájos. Gratulálok a szülőknek!

Puszi. Tviky

Kép
tviky
 
 


Simineni, köszönöm! KépKép
És rögtön tudtad, Õ a Te kisfiad, neked született?

Kép
Kép
ggabszi
 
 


Sziasztok!

Nem voltam itthon, most olvasgattam az elmúlt napok történéseit, köztük Nikinozsóét és elpityeredtem. Eszembe jutott. amikor minket hívott fel 1,5 év teljes csönd után és akkor még talán nem is volt ez az oldal, hogy legalább olvasgassunk a történésekről. Úgy ért a hívás, mint derült égből a villámcsapás. Teljesen eufólikus állapotba kerültem. Emlékszem, épp egy vezetői nagyértekezletre mentünk, amikor jött a telefon, majdnem eldobtam. Az ajtóban elkaptam a nagyfőnököt és kerek perec megmondtam, hogy én most nem megyek be, hanem elmegyek. Köpni, nyelni nem tudott, de valószínűleg láthatta rajtam, hogy most fölösleges lenne vitáznia, mert csak annyit mert kérdezni, hogy visszajövök-e, amire mondtam, hogy nem tudom, majd jelentkezem és elhúztam. Abban a pillanatban az sem érdekelt, ha azonnal kirug.(Egyébként később nagyon rendes volt) Az biztos, hogy abban a pillantban, amikor meghallja az első hírt, nem 100-as az ember és ösztönösen cselekszik, ki-ki vérmérséklete szerint. Remélem, az új kis családot, amelyik most létrejön, nagyon sok öröm éri. Sok boldogságot kívánok nekik!
rumfo
 
 


Nikinozsó!
Sok boldogságot az új családnak.
A másik lányod kislánya is gyönyörű. Úgy látszik nálatok csak szép lányok vannak.
Tviky!
Átkuldtem és remélem át is ment.
Rayo!
A tavasznak én is örülök, de remélem már nem jön vissza a tél csak úgy december tájékán.
Hildus!
Tudom, hogy elég szoros az időbeosztásod. Ne haragudj, ha megbántottalak volna a kicsit erőszakos invitálásommal.
Kívánom, hogy mielőbb nyugodt hétköznapokat tudj élni az új házban.
simineni
 
 


Pistinél is rögtön elfogtak az anyai érzések, de érdekes Marcinál csak amikor már otthon volt. Lehet, hogy azért ment el mert őt nem nekünk szánták.
simineni
 
 


Simeneni: Köszönöm, megkaptam. A történetet is köszönöm, elsírtam magam, már nagyon várom a napot, amikor és is erről mesélhetek, de sajnos ez még odébb van.

Puszi.
Tviky

Kép
tviky
 
 


Ggabszi!
Már többször leírtam.:-) Hétfőn küldtek el végleg az orvosok.. csütörtökön szólalt meg a telefon. Épp a padló alatt voltam vagy 200 méterrel.
Kávéért indultam az irodába az autómatához. Zsebemben a mobil.Mikor megszólalt teljesen ledöbbentem olyan váratlan volt.. egyszerűen nem kaptam levegőt..
Hívtam a férjem azonnal.. ő is hasonlóképp reagált..
Bementem a szobába megkértem a főnököm fáradjon ki pár percre szeretnék mondani neki valamit. Ott közöltem én most pakolok megyek papírokat intézni mert lehet jövőhéttől nem jövök megyek gyesre..
Nagyon rendes volt velem...le a kalappal előtte..

Életemben nem voltam olyan ideges amikor a kórházban vártunk az első találkozásra.. Remeget a kezem lábam.. a férjemé is..
Nikike viszont szerelem volt első látásra:-))

Kép

Kép
töltike
 
 


Lehete, hogy megvettek érte, de én nem azt a felhőtlen boldogságot éreztem. Amikor először fogtam a kezembe 2 naposan a kórházban, csupa gyakorlatias dologra gondoltam: megvan-e mindene, egészséges-e, nem sárga? Biztos, hogy lemond róla az életet adó? Mi lesz, ha ez sem sikerül, mint már annyi minden az életünkben. Hogy kell tartani, hogy kell pelenkázni, hogy kell a cumit fogni, jön-e belőle, nem jön e túlságosan? Hogyan töröljem a kőldökcsonkot, nem sértem-e meg? Mai napig érzem a kórházi pólya fertőtlenítős illatát, ahogy magamhoz öleltem Picurt. Körülöttem az ápolónők, a kórházi védőnő, akik tanítgattak, a férjem, aki semmivel sem volt nyugodtabb nálam. Szóval a kórházi találkozás nekünk elég stresszes volt. Talán az első meghitt együttlét a kocsiba volt hazafelé, mikor ott szuszogott mellettem 5 naposan. Aztán otthon oldódott a helyzet és egyre nagyobb és nagyobb lett a szerelem.
rumfo
 
 


Szia Lányok!

Elolvastam a történeteket és most piy-pity-pityergek.Kép

Gabszi: A mi telefonunk Gergő születése előtt 3 héttel szólalt meg. Október 22-én volt a Gólyahíres tali és ott a pesti kolléga mondta, hogy ne is számítsunk semmire , 2 év tuti. Még aznap délután összeszedtük a zsákokba pakolt babaholmit és kivittük egy anyaotthonba. Szinte semmink sem maradt, csak a kiságy és a babakocsi, meg néhány apróság.

Rá 3 napra telefonált Gabika, hogy úton van egy baba és ránk gondoltak. Azt tudom, hogy azonnal a sírás környékezett, azt sem tudtam, mit kérdezzek. Aztán hívtam a férjemet, aki szintén teljesen megvolt lepve.
Ezután csendes magányomban sírtam egy nagyot és később visszahívtam Gabikát, hogy megtudjak részleteket.

Az életet adóval való találkozás várakozáson felüli volt, nagyon értelmes, kedves nőt ismerhettünk meg. A születés pedig egy csodálatos élmény. Amikor Gergőt a karjaimba tarthattam világrajövetele után pár perccel, azt gondoltam, innentől kezdve nincs tovább a világ, ettől csodálatosabb és boldogítóbb érzések már nem jöhetnek az életemben. Picit beszélgettem vele, mondtam neki, hogy én leszek az anyukája, megígérem, hogy nagyon fogom szeretni és már nagyon vártuk apával, hogy ilyen csodálatos kicsi fiúnk legyen.
Emlékszem, a nővérke kicsit megütközve nézett, mert nem értette először a helyzetet.

Ma voltunk 4 hós oltáson. Gergő most sem sírt, csak sikítozott, szokásához híven, ami az öröm kifejezése. A mi kis óriásbébink 66 cm és 6.86 kg. Kép

Puszi, este jövök.KépÉs írok mindenkinek, akinek nem válaszoltam esetleg.Kép

Harisnyás pippiKép
Kép

KépKép
KépKép
kelimoni
 
 


Kedves mindenki!

Az Országos Gólyahíres Családi Nap időpontja, és helyszine véglegessé vált.
2006-06-10 (szombat)Bp. III.ker Békásmegyer Királyok útja 315.
Kezdési időpontja 9 óra.
nikinozso
 
 


Süni!
Megkaptam a lányoktól a körlevelet, köszönöm szépen!!

Tviky!
Köszönöm az érdeklődésedet, a szüleim jobban vannak. Apunak most már "csak" 140 körül van a vérnyomása. Anyukám még kórházban van, de ha minden igaz a hétvégén hazahozhatjuk.

Kizsó!
Sajnálom, hogy megint betegek a lányok, remélem hamarosan meggyógyulnak. Irigylem ám Amnerist nagyon, jól kibabázhatta magátKép!!

Nikinozsó!
Örülök, hogy végül jól sikerült a találkozás az örökbeadókkal. Tényleg nem tudhatjuk, hogy a háttérben mi zajlik le a párokban, de szerencsére ők is egymásra találtak.
Már nagyon várjuk a postást, hogy megtudjuk az új sorszámunkatKép

Lányok!
Végigolvastam a történeteket, nagyon megható volt és nagyon jó volt olvasni, hogy ti hogyan éltétek át a nagy eseményt. DE olyan rossz, hogy mi még olyan távol vagyunk attól a naptól, mostanában megint nehezen telnek a napok, ólomlábbal haladnak csakKép

Kép
rvan
 
 


Lányok, olyan jó és rossz is volt egyben olvasni a soraitokat! De azért főleg jó, úgyhogy aki még nem írta, írja meg szépítések nélkül.Kép Persze gondolom tudjátok mért csordultak a könnycseppeim, csatlakozva Rvan-hoz nekem is nagyon lassan telik az idő néha, s most éppen ebben a nehéz időben vagyok, aztán néha meg úgy érzem repül és pörgök, tervezek ezerrel. Hullám hegy-völgy.Kép Meg éppen annyit gondolkoztam ezen, hogy én hogy fogadnám a telefont.Kép De majd egyszer megtudom és akkor én is elmesélem majd az akkor várakozóknak.Kép Kép

Nikinozso: Nagyon örülök, hogy a pár végre boldogságban lehet, és hogy a pici kis törpike biztonságban, és szeretetben nő fel.Kép
Még szerettem volna kérdezni, hogy amikor ott állunk a sor elején, akkor te szólsz nekünk, hogy készüljünk fel, ez kb mennyi idő a születés előtt? És szólnunk kell, hogy szeretnénk ott lenni esetleg a születésnél? És akkor lehetünk ott, ha az életet adó beleegyezik? Vagy hogy is megy ez? Egyébként sajnos még novemberben megrendeltem a könyveteket, de még válasz sem jött, én nem kaptam meg.Kép Nem tudom miért van, lehet hogy elkallódott a neten a rendelésem?

Rumfo: Dehogy vetünk meg! Szerintem mindenki másképpen reagál, azért hirtelen anyának lenni, még ha ennyit várunk is.Kép És elhinni, hogy annyiszor szertefoszlott álmunk mégis valóra vált. Nos, nem könnyű feladat. Jó hogy leírtad, szerintem erre is fel kell készülni, hogy aztán szépen mindent megoldhassunk.Kép

KépKép
ancsúr
 
 


Nagyon jó olvasni titeketKépKépKép

Ezt fel kellett tennem:
A kép címe: Most biztosan meg fogok halni!!!
Kép

Kép
rayo
 
 


Még egy kis tavasz:
KépKépKép

Kép
rayo
 
 


Sziasztok !

Érdekes olvasgatni hogy ki mit érzett KépKép
Én gondolom először is félelmet fogok ami nagy nagy örömmel fog párosulni KépKép
és be leszek tojva mit is kezdjek egy olyan csöpp kis élettel KépKép

Simineni
bocsi hogy beledumcsizok de Nikinozso másik gyermeke - fiú KépKép

Nikinozsó

Lehet hogy idétlen a kérdés de számomra annyira elképzelhetetlen ( én minden babába beleszeretek azonnal) volt olyan akinek a baba nem tetszett szülőtöl függetlenül ?????

Minden betegnek jobbulást .


naninga
naninga
 
 


Sziasztok!

Nikinozsó: Nagyon örülök, hogy a baba szerető szülőkre talált. Hisz a történésekben az ő sorsa a legfontosabb.Kép

Madri: Remélem, lesz közös séta.Kép Megpróbálom a programot úgy alakítani és remélem, az időjárás is kedvez nekünk.KépHa már úton vagy, írj egy sms-t és megírom, Gergő alszik e vagy róhatjuk a kilométereket.Kép

Rumfo: Gergő születésekor én is csak arra tudtam koncentrálni, hogy nehogy visszalépjen az életet adó. Ez motoszkált bennem örökké és a gyomrom örökké fájt a feszültségtől. Nem is mertem engedni, hogy a szeretet elhatalmasodjon rajtam, nem akartam csalódni.
Amikor elkészült a lemondó nyilatkozat kezdtem merni szeretni, ami nagyon gyorsan imádattá vált.Kép

Várakozók: Bár én nem tudom, milyen a hosszú várakozás, mert mi az alkalmasságink megszületése után 3 héttel már a kezünkbe foghattuk Gergőt, de az előtte lévő időszakra jól emlékszem.
Nehéz türelmesnek lenni, az biztos. Gondoljatok a különleges sorra, hátha tudnátok vállalni nem szőke-kék szemű gyermeket. Jelentősen megrövidíti az időt és a boldogság ugyan olyan.Vagyunk itt néhányan, akinek az élete értelme bőre színe nem hófehér. Pontosan ettől különlegesek ők. Kép
Kép

KépKép
KépKép
kelimoni
 
 


Naninga!
A válasz igen volt ilyen eset.
Köszönöm a javítást, a másik gyerekünk Tamás, és neki is két lánya van.
nikinozso
 
 


Sziasztok!

Lányok olyan jó olvasni a megható sikertörténeteket! A várakozás perceit sikerül egy kicsit könnyebbé tenni, de hogy Ancsúr és Rvan is írta, vannak nehéz pillanatok. Most, amikor már kilátásban van a baba, attól félek, hogy ne lépjen vissza az anya és félek bizonyos szinten a felelősség vállalástól is. Kettős ez az érzés. Gondolom ezzel nem csak én vagyok így. Már remegve várom, hogy mikor jön a nagy nap és félek egyszerre. Remélem helyt fogok állni.Kép

Rayo
köszi a linkeket!

Kelimoni
remélem szép időnk lesz és Gergő baba is jól fogja viselni a babakocsitKép Egyébként nem is "fekete" ez a gyerek a képeken!Kép

Kellemes estét mindenkinek

Kép
madri
 
 


Lanyok keves idom van mint mindig de a mai temat jo volt olvasni, erzesek, gondolatok, most mar tudom nem vagyunk egyedul benneem is ezek a kerdesek erzesek kavarogtak.
Puszi mindenkinek Moncsi3
móncsi3
 
 


Sziasztok!
Nálunk kicsit más volt a helyzet, Bobi már 5 hónapos volt amikor nálunk megcsörrent a telefon.
Ez tavaly január 31-én voltKép
Az esélytelenek nyugalmával éltünk addig, mert kvázi kiderült, mi úgysem kapunk gyereket. Aztán mégis "termett" egy.
Szóval megcsörrent a telefon, és alig bírtam szóhoz jutni. Gyorsan kérdéseket tettem fel, és megkérdeztem, mikor nézhetjük meg a babát. A hölgy azt mondta, akár azonnal is, így mondtam, hogy hívom a férjemet, és azonnal visszaszólok. Kb. fél óra múlva felvettük a hölgyet az irodában, mutatott képet, hogy ez alapján tényleg meg akarjuk-e nézni, mi pedig igent mondtunk, és 1 óra múlva már a kezünkben szuszogott a kis csöppségKép
Bobi baba csak nézett minket a nagy szemeivel, és angyali mosolyokat küldözgetett, úgyhogy mindketten teljesen elolvadtunk. Kaptunk 1 nap gondolkodási időt, és másnap reggel telefonáltunk, hogy szeretnénk örökbefogadni.
Ettől kezdve pörögtek az események, én nagyon sokat az otthonban voltam, férjem munka után jött, a gyerekek is jöttek már másnap, közben festés, parkettázás, nagybevásárlás babacuccból (hiszen mi 3 éves korig adtuk meg a határt), és Bobi nemsokára már nálunk maradhatott hétvégére. Hétközben reggel 7-re mentem érte és este 6-ra vittem vissza. Ezek már keserves időszakok voltak, visszafelé már nehéz volt otthagyni, és a kisangyal Bobi is keserves sírásba kezdett, mikor az otthonban meghallotta a gondozónője hangját.
Szinte hihetetlen, hogy 4-5 nálunk töltött nap után már jelezte az 5 hónapos gyerek, hogy nálunk jobb neki. Aztán jött az oltás, ami miatt vissza kellett vinnünk, ami egy törött ampulla miatt eltolódott a rá következő hétre, és közben zajlottak a környezettanulmányok, de 16 nap múlva már végleg nálunk maradhatott a kisbabánkKép, aki azóta egy igazi kis másfél éves szívtipró gazfickóvá nőtte ki magátKép
Boszi
szuperboszi
 
 


Sziasztok!

A Bookline könyváruházban 30%-os engedménnyel nagyon jó könyveket lehet most kapni.Kép

A házhozszállítás Bp-en ingyenes, vidékre pedig 399 Ft, ha jól tudom.
http://www.bookline.hu/control/shlist?id=216&affiliate=bklhethir10

KépKép
KépKép
kelimoni
 
 


Sziasztok!
Csak olvasok-olvasok...
Nekünk, ugye, az interneten jött a hír, hogy van 1 mama, aki vállalná a nyilvánosságot, és ha mi is, akkor még a rendezővel kellene találkoznunk. Szóval mikor az is megtörtént, akkor meg az volt a kérdés, hogy mi is szimpik vagyunk-e neki annyira, hogy nekünk adja a "főszerepeket"?
Aztán az is megtörtént és akkor döbbentünk rá, hogy nem is tudjuk milyen nemű a gyerek, milyen az anya stb....
A férjem felhívta Nikinozsót és ezeket a kérdéseket feltette, én valszeg bíztam az ösztöneimben. Aztán a forgatás alatt nekünk a nagyobb drámai hatás miatt nem volt szabad megtudnunk a gyerek nemét sem és a rendező állandóan kétségek között tartott, az előbb említett ok miatt.
Bár az életet adó nagyon rendes volt és próbált megnyugtatni, de azért ennyi év után nem hittük el 1könnyen, hogy a csoda velünk történik most meg. Talán ezért is a "nem nagy öröm" a film végén. És ott volt az állandó aggodalom ráadásként, hogy Lili vajon egészséges-e, és nem marad vissza semmi Nála, mikor jöhet haza végre, és mi lesz avval az idővel, amit nem tudok Vele tölteni a kórházban. És mennyi szeretetet kaphat ott egyedül a kis ágyában?
Annyira féltettem!
Aztán, hogy a lemondás megtörténik-e, és gondolhattuk, hogy (már csak a forgatás miatt sem lép vissza Tímea)igen, de nem lehettünk biztosak benne!
Aztán amit Nikinozsó mond mindenkinek: "csak akkor biztos, ha már a kiságyban van"! És ez így is van, de rossz hallgatni, amikor a szíved tele van szeretettel és vágyakozással!
Most már itt kiabál, hogy együnk már, ezért megyek is!
Idusa

KépKép
idusamoja
 
 


Lányok, köszönöm, hogy leírtátok a "nagy dolgokat", nem véletlenül vetettem fel a témát, mert egy nagyon rázós (számomra) dolgot szeretnék megosztani veletek, kérlek ne gondoljatok rólam nagyon rosszakat, azt hiszem nagy merészség , hogy ilyetén nyilvánosság előtt leírom ezt,... de már nem szégyellem.

Kedves Rumfo! Hogyan vetnénk meg az érzéseidért, a kötődés nem egyszerű dolog, és mindenkinél máshogy alakul ki. Erről szól ez a történet.Kép

Most Balázs születése előtti és utáni gondolatokról fogok írni nektek, ha szívesen olvassátok! Megpróbálok párhuzamot vonni a leendő kislányom születése és ezen esemény között... Kép
Balázs átlagos próbálkozási idő vége felé már a türelmetlenségi szakasz kezdetén fogant baba volt.Mivel előtte a terhességem a 16.héten megszakadt nem mertem örülni túl korán.Félideig nem is volt semmi baj, kezdtem megkönnyebbülni... és ekkor kezdődtek a bajok, újra vérzések, rossz szívhang...megint a félelem.
A hetek teltek, de én minden percet vánszorgásnak éreztem. (Pont mint most! Kép) Szívultrahang a pocakban a babának, hátha rögtön műteni kell!! A szívem úgy dobogott, hogy kb. 1 centire megemelte a blúzomat. Először ekkor éreztem azt, egy új élet őrült nagy felelősség, tudom majd viselni egy szívbeteg gyermek felnevelésének súlyát? Kérdések, kérdések, kérdések... (Hál'Istennek teljesen egészségesen született, egy nyakratekeredett köldökzsinór vicceskedett...de természetesen ellenkező esetben is tudtam és kellett volna "viselnem a súlyt")
Amíg pocaklakó volt, azt kérdezgettem magamtól, milyen lesz.Kicsi, hosszú baba vagy nagy erős gyermek? Hajas vagy hajatlan? Nagy szemű vagy kis szemű? Egészséges lesz? Kiváncsi voltam nagyon. A kislányommal kapcsolatban is ezek a kérdéseim.Kép
Sok idővel (2 héttel ) továbbmaradt a pocakomban, talán érezte: ez a szeleburdi nőszemély még nincs kész arra, hogy találkozzunk!
Amikor már eljött a türelmetlenség olyan foka, hogy most kibújik vagy örökre így maradunk, párosulva azzal a méreggel, hogy beszorultam a fürdőszoba ajtóba oldalnézetben Kép, elindultam a nagy találkozásra. Bár, azt gondoltam, még biztos hazamehetek, és nem engedtem a férjemnek, hogy felhozza a kórházi cuccomat. (!!)
Azt hiszem most is el kell jönnie ennek a pillanatnak a nagy találkozáshoz, a cucc kérdésen még gondolkoznom kell... Kép
Mit éreztem? Nagyon kiváncsi voltam és nagyon féltem. Fogom majd szeretni, Õ az enyém, de lesz köztünk olyan kapcsolat, mint az édesanyám és köztem...ez a világ legtermészetesebb szeretete, de én képes leszek rá?

Amikor Balázs megszületett végre, vártam, hogy majd az lesz, mint a babakönyvekben: trááá, rózsaszín felhő, földöntúli boldogság, hintőpor illat... de nem! Kép Semmit sem éreztem. Csak néztem, és arra gondoltam: most mit kezdünk egymással kisfam? Ki vagy te, kis idegen manó, honnan cseppentél ide?
A felelősség érzése szinte megbénított: egész életemben sokkal jobban fogok izgulni érte, mint magamért bármikor is... és az érzés, hogy ettől a perctől kezdve megmásíthatalanul saját fontosságunk helyett egy másik kis lény a sokkal hangsúlyossabb az életünkben... ezek természetes és nem könnyű érzések, amiket persze szintén nem irnak le a babakönyvek.
Egyrészt természetes volt, hogy van, másrészt nem jött az a könnyes boldogság , amire úgy vártam. Mindenhol azt olvastam, megszületik és azon nyomban kialakul az eltéphetetlen kötelék, ez a semmihez nem hasonlító érzés.
Én ezt sokkal később, hosszú napok múlva éreztem. Ahogy teltek a napok és megismertem, úgy szerettem meg egyre jobban.

Megpróbálom jól szeretni, ami az én olvasatomban azt jelenti, elfogadni úgy ahogy van. A hibáival együtt, szőröstől bőröstül.Nem várom el, hogy orvos, vagy professzor legyen, nem szeretnék világhírű úszót nevelni belőle. Szeretném, ha boldog lenne , megtalálná a helyét az életben... közhelyek, közhelyek ... de sokan gondoljuk így. Én azt gondolom, ez sikerült, próbálom nem túlzott, hozzáigazított elvárások szerint terelgetni az életben.
Nagyon szeretem, de soha nem fogom elfelejteni, ahogy megismertem és megszerettem.

És tudom, hogy a kislányomat is így fogom megismerni és megszeretni, és azt hiszem ezért sincs nálam különbség abban, hogy énpocak vagy máspocak lakó az a baba, akit mindannyian nagyon várunk.
Megígérem, ha eljutok odáig, hogy a kislányomat a kezemben tartom, megosztom veletek, volt-e babakönyves nagy érzésem, vagy megkérdeztem tőle: szia, ki vagy?
( Bár a fentiek ismeretében azt gondolom, ez mindegy!)

Köszönöm, hogy elovastátok bolondos soraimat, amely a kötödés kialakulásának nem egyszerű kérdését boncolgatta, és remélem rajtam kivül kevesen jártok majd ebben a cipőben. (De aki igen, ne ijedjen meg, van ilyen eset is..és semmi, de semmi nem egyforma két embernél)

Kép
Kép
ggabszi
 
 


Ja, és még annyi, ha ez nem "jött volna át": Balázst nagyon és rendkivüli módon szeretem!!!KépKép

Kép
Kép
ggabszi
 
 


Sziasztok!
Jaaaaj, Gabszi! Olyan sírós ez a téma! De olyan jó!
A mi történetünk: Egy szép nyár eleji napon, itthon voltam délután és nagyon tanultam, mert egy kemény vizsga előtt álltam. A földön mindenütt könyvek, papírok, semmire sem tudtam gondolni, csak hogy legyen már vége. Aztán egyszercsak megcsörrent a telefonom. Kiírta Zita nevét és ekkor megállt az idő. (Tudtam mit jelent a telefon. Hiszen azt mondta pár hónappal korábban, hogy csak akkor fog jelentkezni, ha van baba.)Legalább 10-et csörrent a telefon mire fel tudtam venni, mire összeszedtem minden bátorságomat. És ekkor azt mondta, vissza tudnám-e hívni később, mert most rengeteg a dolga, de beszélnünk kellene. És már tette is volna le a telefont, de ekkor valahogy magamra találtam és belesuttogtam (bár akkor kiáltásnak éreztem) a telefonba, hogy : Baba? És annyit mondott: Igen. Nem tudom mennyi idő telt el, mire egyáltalán felfogtam, hogy ami történt nem álom, valóban hívott és beszéltünk. Amikor összeszedtem valamelyest magam elkezdtem hívni a férjemet, aki ki volt kapcsolva, hiszen egy továbbképzésen volt. Aztán este lett, felhívtam Zitát és mindent megtudtam. Egy gond volt, a férjem külföldön és leghamarabb csak 2 nap múlva ér haza. Aznap éjjel nem aludtam. Csak Õrá tudtam gondolni, hogy milyen és jó anyja leszek-e. A férjemmel egész este vagy telefonon beszéltem vagy sms-eztünk. Õ sem aludt.
Aztán eljött a nagy nap. Amikor megláttam képtelen voltam megfogni, csak néztem-néztem és potyogtak a könnyeim. A férjem erősebb volt, ő magához ölelte és ültek hosszú percekig a hintaszékben. Amikor aztán elapadtak a könnyek és nem remegett már kezem-lábam, akkor én is magamhoz öleltem. Attól kezdve összefolytak a napok. Minden nap reggel 8-kor már a kórházban voltunk és este 7-kor jöttünk el. Így ment ez 4 napon át. Utolsó este felmentünk a férjemmel a kilátóba és megnéztük a várost felülről. Mindketten egyből azt kerestük onnan fentről, hogy hol a kórház, hol alszik most a mi kicsikénk. Nagyon boldog voltam, pedig a neheze még hátravolt a lemondó nyiatkozat. Aztán az is megtörtént, épp a 7. házassági évfordulónk napján.
Amikor hazahoztuk, nagyon sok idő eltelt mire helyére kerültek a dolgok. Rengeteget sírtam, mert állandóan kételkedtem magamban, hogy jól csinálom-e, így kell-e, jól szeretem-e, jól gondozom-e... Aztán egyszercsak minden kétely elmúlt, nem tudom hogyan. Megtanultuk, megismertük, megszerettük egymást. És most olyan, mintha mindig velünk lett volna. Tegnap oltást kapott és amikor a szemesarkából odanézett rám, hogy "Anya, ugya, itt vagy? Ugye vigyázol rám?" -miközben a doktornő beszélt hozzá, hát azért a tekintetért érdemes volt megszületnem.
És azon gondolkodtam az este, hogy milyen furcsák vagyunk mi nők. A rosszat egy csapásra elfelejtjük. Egy csoporttársamnak kisfia született a napokban és tegnap felhívtam. Azt mondta pár nap alatt elfelejtette a szülés összes fájdalmát. Valahogy így vagyok én is. Már olyan mintha nem is lett volna az a sok szenvedés, a sok sírás, a sok kínlódás a gyermekért, hogy igazi család lehessünk.
Hildus
Vendég
 


Hú Ggabszi!
Itt picsogok a számítógép előtt pedig ezer dolgom lenne. És senki nem mondhat rád semmit, mert, ha a pocakodba volt ha nem végülis egy vadidegen gyermeket adnak a kezedbe, akit meg kell ismerni és szeretni.
Nem tudom ez az érzés honnan jön, de én első látásra csak Szandiba szerettem bele úgy igazán.
Pisti gyönyörű baba volt, de első gyerek és még nem ismertem azt a végtelen nagy szeretethullámot amit később éreztem és érzek is iránta.
Már írtam, hogy Marci csak amikor hazakerült és kezdett kikerekedni, kommunikálni akkor éreztem azt, hogy nagyon szeretem.
Szandra meg szerintem előző életeimben is szoros kapcsolatban volt velem, mert amikor a kezembe adták, olyan földöntúli boldogságot éreztem mint még soha.
simineni
 
 


Ancsúr és Rvan!
A múltkor Ti tartottátok sokunkban a lelket, amikor szomorúság hullám volt. Most nektek küldöm szeretettel a babát, aki a "hullámvölgyesek" babája.
Kép
Fel a fejjel!!

Hildus, nagyon szépen írtad:
MEGTANULTUK, MEGISMERTÜK ÉS MEGSZERETTÜK EGYMÁST.
Köszönöm!

Kép
Kép
ggabszi
 
 


Lányok! Végigolvastam a töréneteket közben potyogtak a könnyeim.

Ti nem szoktatok ugy lenni,hogy csak ugy nézitek a gyermeketeket ahogy játszik vagy alszik és sírtok a boldogságtól??

Kép

Kép
töltike
 
 


Lányok!

Olyan jó olvasni titeket. Bár én csak jövőre vagyok esélyes az anyaságra, már most veletek örülhetek. Nekem a közvetlen kolléganőm fogadott örökbe tavaly augusztusban egy kisfiút. Miután sorstársak vagyünk, minden pillanatát a nagy eseménynek velem osztotta meg, bent volt a szülésen én pedig telefonon keresztűl velük együtt vajúdtam, számolt: 1, 2, 3, .... kifúj. Mit mondjak, nekem is össze húzódott a méhem. Nagyon izgultam, mintha velem történtek vólna a dolgok. Most ők már nagyon boldogok, a kisfiú nagyon nyügodt, kiegyensúlyozott, szépen fejlődik.
Nekem nagyon sok erőt adott, ugyan nekem is vannak rosszabb napjaim, türelmesen várok, és tudom, hogy el fog jönni az a nap, amikor az én gyermekem megszületik.

Most már dolgoznom is kellene valamit.
Üdv.
Tviky

Kép
tviky
 
 


LĂĄnyok!

Olyan jó olvasni titeket. Bár én csak jövőre vagyok esélyes az anyaságra, már most veletek örülhetek. Nekem a közvetlen kolléganőm fogadott örökbe tavaly augusztusban egy kisfiút. Miután sorstársak vagyünk, minden pillanatát a nagy eseménynek velem osztotta meg, bent volt a szülésen én pedig telefonon keresztűl velük együtt vajúdtam, számolt: 1, 2, 3, .... kifúj. Mit mondjak, nekem is össze húzódott a méhem. Nagyon izgultam, mintha velem történtek vólna a dolgok. Most ők már nagyon boldogok, a kisfiú nagyon nyügodt, kiegyensúlyozott, szépen fejlődik.
Nekem nagyon sok erőt adott, ugyan nekem is vannak rosszabb napjaim, türelmesen várok, és tudom, hogy el fog jönni az a nap, amikor az én gyermekem megszületik.

Most mĂĄr dolgoznom is kellene valamit.
Üdv.
Tviky

Kép
tviky
 
 


Lányok!

Olyan jó olvasni titeket. Bár én csak jövőre vagyok esélyes az anyaságra, már most veletek örülhetek. Nekem a közvetlen kolléganőm fogadott örökbe tavaly augusztusban egy kisfiút. Miután sorstársak vagyunk, minden pillanatát a nagy eseménynek velem osztotta meg, bent volt a szülésen én pedig telefonon keresztül velük együtt vajúdtam, számolt: 1, 2, 3, .... kifúj. Mit mondjak, nekem is össze húzódott a méhem. Nagyon izgultam, mintha velem történtek volna a dolgok. Most ők már nagyon boldogok, a kisfiú nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott, szépen fejlődik.
Nekem nagyon sok erőt adott, ugyan nekem is vannak rosszabb napjaim, türelmesen várok, és tudom, hogy el fog jönni az a nap, amikor az én gyermekem megszületik.

Most már dolgoznom is kellene valamit.
Üdv.
Tviky

Kép
tviky
 
 


Elnézést, üzemzar alakult ki a számítógépemen. Kibabrált velem a technika...

Kép
tviky
 
 


Sziasztok

Ez nem ér lányok, nekem dolgozni kellene, nem sírdogálni a számítógép előtt. Nagyon sok szép és megható történetet írtatok.Kép

Töltike, én szoktam nézni ahogy alszik és sokszor elérzékenyülök a boldogságtól.Kép
Kép

Kép
Kép
atan
 
 


Köszi Gabi, hogy végre leírtad! Kép Nekem ez így annyira emberi és jó érezni, hogy nem vagyok egyedül. Én az első pillanattól olyan ijedtséget éreztem, hogy az elmondhatatlan. Tudni, hogy ezentúl tőlem függ, hogy alakul ennek a pici manónak az élete, óriási felelősség!!! Úgy érzem, napról napra jobban szeretem Marcit, akkor is, amikor már úgy érzem ennél jobban nem lehet szeretni. Én nagyon ritkán tudok sírni, nálam ez valahogy befelé indul.. Kép De bizony, nap, mint nap elnézegetem a kisfiam, imádom a mindennapokat vele és köszönöm Neki a csodát, amit az életünkbe hozott! Szerintem azért is kell a kistesó, mert félek, összenyomom ezzel a nagy szeretettel. Estefelé, mikor már fáradt jobban kapható az összebújásra. Kép Ülünk a kocsiban és nekem az első ülésről fognom kell a kezét és puszilgatnom a lábacskáit... Õ pedig puszilgatja az én kezem, mert a tenyeremben van egy bibi (anyajegy) és azt gyógyítja. Kép Egyébként egyre többször anyucikának hív és magától (!) közli, hogy szeret! Kép

Egy kicsit más "Marcimondta": Tegnap mentünk ketten barátnőzni és egyszercsak azt hallom a hátsó ülésről: Szőrös vagyok, borotválkoznom kell. Kép Kép

KépKép
KépKép
marci_anyu
 
 


Mire végigolvastam mindent, alig jutott eszembe, hogy miért is ültem a gép elé, mit is akarok.

Most pedig alig látom a monitort. Kicsit homály lett a kép.Kép

Bevallom, velem gyakran előfordul, ha Gergő este, szinte alvás közben eszik, hogy lefekszek vele egy fél órácskát, nem teszem vissza az ágyacskájába. Olyan jó érzés, amikor a mellkasomon pihen és hallgathatom a szuszogását. Úgy érzem, ilyenkor mi egyek vagyunk. És ha mindez kiegészül apával, hát akkor...

Más:
Lenne egy kérdésem: Egy gyengénlátó házaspár gyermeket vár és nincs kiságyuk. Sajnos az anyagi helyzetük sem az igazi. Esetleg valakinek nincs elfekvőben egy kiságya, amit szívesen elajándékozna? Tudom, hogy szinte mindenki kap innen-onnan holmit a baba érkezésére. És nem biztos, hogy használja is.
Ha van ötletetek a témával kapcsolatban, írjatok. Nagyon köszönöm előre is a nevükben a segítséget.

Kép

KépKép
KépKép
kelimoni
 
 


Sziasztok!
Nagyon szépeket írtok! Én már többször is leírtam,hogy velünk hogy történtKép

Hildus!
Annyira megható vagy!!!Kép

Tényleg furcsák vagyunk mi nők! Képesek vagyunk sírni egy-egy történeten, átérezni "idegenek" szerencsétlenségét,magunkra vesszük a világ bajait, mindenhol segíteni szeretnénk...Aztán egyszer ha megállunk egy pillanatra eszünkbe jut, hogy talán még nem is ettünk aznap, vagy megfésülködtünk egyáltalán?!Kép
Kép

De ÉRTÜK mindent kibírunk és SOHASEM adjuk fel!!!

Kép

Kép
rayo
 
 


Lányok!
Hanna akkorát esett!Egy hatalmas monokli lett a bal szeménél körbe. Szörnyen néz ki! Úgy sírtunk! Jegelem neki, mi mást tehetek még érte? Mit lehet ilyenkor egyáltalán tenni? Van valami krém ami segíti a gyógyulást?
Hildus
Vendég
 

Vissza: Gyermeknevelés

Jegyzetfüzet:

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?