<font color="ff6000">Mégis leírom.
Még jó, hogy megírtam már, és csak be kell másolnom
Szóval vidék:
Ithon egész héten nyafi volt, mielött elmentünk, és keresztanyumnál az első perctől kezdve egy nyugodt, alvós-mosolygós baba volt. Még gondolkoztam is, hogy valaki útközben biztos kicserélte amíg elbóbiskoltam.
Jó nagyokat aludt a teraszon, és esténként is csak 7 óránként kelt fel egy gyors kajára, és utána ájulás visza.
Csak 2 nap volt nyűgös, amikor vacak idő volt. Egyébként soha egy felesleges hiszti nem volt!
És megszokta, hogy nélkülem aszik.
Ugyanis olyan keskeny volt az ágy, hogy nem tudtam tőle aludni. Betettem belülre, és 1 óra múlva arra keltem, hgy belül nagy hely, baba teljesen nekemsimulva
, én pedig az ágy szélén egyensúlyozok az oldalamon fekve. Szal a második éjszakától külön aludt. Sajna az utazó ágyatn alig használtuk, mert már utazás előtt is nagyon fájt a derekam, soxor anyu emelgette a babát hozzám, de mikor leértünk, addigra már soxor nem bírtam meg sem fordulni az ágyon, nemhogy felkelni, vagy emelgetni a "picurt", Tehát csak nappal volt az alacsony utazóágyban, amikor valaki segített kivenni onnan. Éjjelre bevittük a babakocsit, és abban aludt az ágyam mellett. Azóta itthon is külön alszik. És csak ma délután volt nyafka, amikor szeles lett az idő. Ezt nem bírja. A lefelé utat végig aludta a kocsiban. Így 2 órával később kajált, mint kellett volna. Jól bírta. Hazafelé viszont időben felébredt, így megálltunk kajcsizni, büfizni. Nagyon jól éreztük magunat.
És a lényeg::::: szombat este VÉGIG ALUDTA AZ ÉJSZAKÁT!!!
Este 10-kor evett, és csak reggel 8-kor kelt fel, hogy egyen, utána alvás vissza!!!
Azt hittem, hogy csak az utazás fárasztotta le, de vasárnap is percre pontosan ugyanez volt!!
10 hetesen! Nagyon örültem!!!
Persze első éjjel halálra ijedtem, hogy mi baja van. 6-kor szívinfarktust kaptam majdnem, mikor megébredtem, az órára néztem, és rájöttem, hogy még nem evett..
Úgy rohantam a kiságyhoz, hogy elfelejtettem, hogy mennyire fáj a derekam. Füleltem, de nem hallottam szuszogást. Kész. Majdnem össze estem. Alig mertem hozzá nyúlni. De meleg volt a keze. Picit megbökdöstem, és akkor hangosabban kezdett szuszogni, de aludt tovább. Megnyugodtam, és jót nevettem magamon, milyen paragép vagyok.
De előtte nagyon rossz érzés volt.
Keresztanyumtól kapott egy jó színes plüss oroszlánt, és az első percben amikor meglátta, volt nagy vigyor, meg gügyögés! Teljesen bele szeretett.
Meg már soxor sikerül oda nyúlni a tárgyakért. Például a műanyag könyvet paskolgatta valamelyik nap, és úgy aludt el, hogy hozzáért közben a könyvhöz. Pedig csak épphogy nyújtott kézzel érte el.
Már megtalálta a jobb kezét nyalogatás céljából. Cuminak még nem mondanám, mert a hüvelyk ujját ilyenkor még a tenyerében tartja. De óriási hangzavarral cuppogtattja.
Tegnap óta pedig már tudja dörzsölni a szemét is jobb kézzel. Olyan kis cuki.
Új még, hogy mostanában már annyira élvezi a fürdést, hogy folyton kalimpál, én is tiszta vizes vagyok néha.
Meg szopi közben nem mindig lehet a szemébe nézni. Mindig a szemeimet nézi, és ha vissza nézek, vigyori lesz, és vagy sikerül a cicit a szájában tartani, vagy kiesik, és balhé van.
Álmos vagyok, megyek aludni.
Rólam majd máskor.
Jó éjt!
Szilpa & Kende
10+2</font>
