Sziasztok!
Tegnap még akartam jönni, de nem jelent meg nekem ez a topic cím....még sok más sem.
Gigi
Igen, anyósra szavaim sincsenek
. De képzeld, István mesélte, hogy megmondta anyjának, hogyha nem engedik Bencét normálisan játszani (mert jaj havas lesz, vigyázz ott sár van stb.), akkor nem fogjuk őket megkérni, hogy vigyázzanak rá. Ott volt István unokaöccse is és szegényt össze-vissza terrorizálták. Bementek a házba, és mondták Dávidnak (11 éves), hogy kint maradhat, de egyedül nem szánkózhat.
Normálisak ezek. Szegény meg olyan szófogadó, hogy már vagy 3/4 órája ott ült és nem csúszott le. Istvánnal próbáltuk rávenni, hogy nem lesz semmi baja, de nem. Végül anyuék is jöttek oda síelni, és megkértük őket beszéljék már rá Dávidot, hogy ne bénázzon ott a szánkójával, hanem csússzon már le. Meg csóri gyerek nem mehetett a hóba, mert havas lesz...szóval elég gáz Géza banda.
Ja, de képzeld, voltunk gumicsónakos szánkózáson. Motoros szánnal húztak minket, tök jó gyorsan mentünk, a hó az csak vágott az arcunkba, de eszméletlen jó volt. Először ide sem akart jönni Dávid, de aztán rádumáltuk, hogy ne legyen már béna. Egyébként beszéltük Istvánnal, hogy annyira nem gyerekes, olyan kimért, szerintem nagyon gáz. Állandóan mindenért bocsánatot kér. De szülei nevelték így, ők is ilyenek (István nővéréék)...ezért csomószor direkt szivatom őket, hogy próbáljanak már néha lazábbak lenni. Ez nekem nagyon szokatlan.
Mica
Igen, Bence imádja a havat...olyan, mint én!
Bár, amikor apu véletlenül fölborította a szánkóval, és arccal beleesett a hóba azért attól nem volt boldog.
De erre azt mondta apu, hogy azt is meg kell tanulni, hogy a szánkózás nem csak abból áll, hogy ülünk a szánkóban és jót szórakozunk, hanem vannak kisebb balesetek is.
Na, csak ekkora különbség van a két nagyszülő között. Anyósék már szörnyet haltak volna.
Melinda (16+4)
Anyósékról már írtam
, de anyuval meglepően jól elvoltunk.
Biztos azért számított, hogy ott van Bence, így nem egymással voltunk elfoglalva.
Pöttyök: Bencének voltak pöttyei, vírustól származóak és kb. 3 hónap volt, mire elmúltak. Mi nem kaptunk rá krémet, ill. csak olyat, ami a szárazságot enyhíti, mert azt mondta a doki, hogy ez majd magától elmúlik. Így is lett. Most is tök jó krémet kaptunk tőle az ekcémájára, szinte már alig látszanak. Jó fej a dokink, már egész megkedveltem. Csak eleinte furcsa volt, mert nem ajnározza soha Bencét (mint egy női doki), de rájöttem, hogy a tudás az fontosabb. Szóval marad ő!
Asztma
Nekem is van, és máig attól parázok, hogy ne jöjjön ki Bencén, pedig szegénynek megvan rá az sansza.
Na, de a remény hal meg utoljára.
Évi
Tényleg szupi volt a síelés, sajna az együtt síelésről nem készült kép.
Na és egy picit más. Szeretek én is észt osztani, és látom itt sok mindenről lemaradtam a gyerek verést illetőleg.
Szóval...
Nekem erről az a véleményem, hogy mindenki azt csinál, amit akar. DE Évi, azért remélem azt nem gondolod komolyan, hogy azért mert valaki ráüt a gyereke kezére, vagy nagyobb korában kap egy taslit, akkor a gyerek félni fog az anyja kezétől?! Ekkora butaságot már bocs, de rég hallottam. Csak egy példa. Én életemben kétszer kaptam taslit aputól, de a mai napig állítom, hogy megérdemeltem, sőt. Nagyon gáz voltam, és szegény már nem tudta szavakba foglalni, olyan ideges volt. Ezzel együtt a mai napig tudom, hogy bármikor számíthatók szüleimre, és soha nem féltem a kezüktől.
Egyébként a másik meg az, hogy azzal, hogy te könyvből idéztél, igenis azt erősítetted meg (akár akaratlanul is), hogy aki nem úgy cselekszik, mint azt a könyv írójá leírja, az rossz szülő. Szerinem már bocs, de nem jelent semmit az, hogy három gyereked vagy. Ettől még lehet valaki úgyanúgy rossz és jó anya is. Nem a gyerekek száma határozza meg, hogy ki milyen. Anno nekem idéztél, hogy milyen rossz, hogy sírni hagyom Bencét, mert így azt hiszi, hogy nem számíthat rám. Hát nem tudom, szerintem Bence egy kiegyensúlyozott, boldog gyerek és imádjuk egymást. De nem hagyom, hogy a fejemre nőjjön. Ezért én már 3 hetes kora óta remekül alszom éjszaka, mert nincs enni, inni, anya mellé bújás. Talán ez szigorúnak tűnik, de én nem bánom. Mikor még terhes voltam elhatároztam, hogy mihez akarom tartani magam és eddig szinte minden úgy is történik. És nem bántam meg. A másik pedig, hogy én nem olvasok könyveket, csak a jó érzésemre hagyatkozom...és szerintem ez sokkal fontosabb. Mert ahány könyv, annyi vélemény. És én nem könyvből akarom nevelni a gyerekemet. Ezzel együtt elfogadom, hogy te nem akarod megütni őket, és, ha te ezt így gondolod, akkor jól teszed, de azért ha valaki nem kér, ne adj tanácsot, mert ezzel akarva, akaratlanul is megbánthatsz másokat.
Na, hát ennyi. Be is fejezem, és továbbra is biztosítalak szeretetem felől benneteket.
Puszi
