Sajna mostanában kicsit eltűntem, eléggé magam alatt vagyok. Petra kb. 10 napja teljesen kikészít, állandóan rajtam csüngene és szopna. Akár nagyedóránként. Ha megkapja amit akar, akkor minden oké, 1-2 perc és továbbáll, de ha nem engedem akkor éktelen ordításban tör ki, potyognak a könnyei, jön mindenhová utánnam, kapaszkodik a ruhámba és úgy néz rám, hogy megszakad a szívem. Alig tudom elterelni a figyelmét, de ha mégis, amint megunja az adott dolgot, megint kezdi. Van valamelyikőtöknek tapasztalata mit lehet ilyenkor csinálni?!
A védőnő azt mondja , hogy hagyjam abba a szoptatást, 4-5 napig ezt fogja csinálni de aztán elfelejti. Nekem ehhez nincs szívem. Valami humánusabb módszer nincs?! Nem az a bajom hogy szopnak, reggel meg este ha ennyire akarják legyen, de nappal ez már szörnyen fárasztó, meg ciki is, a múltkor is vendégeink voltak és folytom a pólómat húzgálta, ordított, 2x mentem ki szoptatni, mert már a saját hangunkat nem hallottuk. képzelhetitek mit gondoltak, két majdnem 16 hónapos gyerek és még szoptatom őket
Hiába magyarázom hogy már nagylány, nem érti
Már 7-8 hónapja nem cumisüvegeznek, de most előszedtem, hátha azt is elfogadja helyette. Eljátszik vele, de mikor szopni akar egyszerűen kiüti a kezemből, csapkod. Vettem tápszert is, hogy hátha az jó lesz, meg sem kóstolja. Valaki???
Szülés: én hónapokig sirattam az ideális szülést, mert nekem aztán semmi nem volt "természetes": koraszülés, császár, a babákat úgy átvitték a Klinikára hogy nem is láttam őket, több mint 24 óra eltelt mikor kimentem őket megnézni, akkor is egy inkubátorral csővel a fejében
Csak akkor foghattam meg ha a nővérke előbb kihámozta az infúziót a fejéből Szóval bármit megadtam volna ha megúszom egy kis ágyonfekvéssel, dirigálással, gátmetszéssel... és irigyeltem-irigykedem mindenkire aki emiatt panaszkodik. Van annál rosszabb is, de túl lehet élni és örülök hogy van két szép, egészséges lányom
A gátmetszésről meg annyit, hogy manapság divat lett hogy nem kérnek gátmetszést, mi több nem egyeznek bele. Nos a férjem sebész, és nem ritkán operálnak olyan kismamát, akinek emiatt szétszakadt a gátja. Jobbik esetben "csak" a hüvely szakad szét, rosszabbik esetben, (és aki hozzájuk kerül ált. így jár) a hüvely összeszakad a végbéllel. Hosszú szenvedés, műtét(ek), szóval nem épp ideális gyermekágy... ezen is el lehet gondolkodni. Szerintem inkább rutinból egy gátmetszés, mint hogy ez legyen a vége. Természetesen nem végződik minden gátmetszés nélküli szülés így, de aki így járt, annak ez épp elég. Persze ilyenkor szinte mindig a szülészt hibáztatják, hogy hát akkor miért nem mondta, meg nem jól védte a gátat, meg ilyenek. A szülészek csak ezt akarják elkerülni. Persze nem akartam senkit elriasztani, csak ált. amikor az ismerőseim természetes szülésről beszélnek, fel sem merül bennük, hogy komplikáció is lehet. Az mindig mással történik...
Jó éjt mindenkinek!
Ditke
) Ja és persze a hazafuvart is vállaljuk:o))))
