Szia Cicius!
Az LLL "Családi ágy" címû anyagát ismerem, Bóbita elküldte nekem még akkor, mikor PiciLaci magától érthetõdõen velünk aludt, a pocakomban.
Hogy miért is nem alszunk együtt, azt észérvekkel megindokolni képtelen lennék. Tudom, hogy butaság, de már kismamakoromban kísértettek ezzel kapcsolatos rémálmok. A 10 cm nagyságú magzatomat kerestem álomomban kétségbeesve az ágynemû között, és "tudtam", hogy ha sürgõsen meg nem találom, akkor megfullad, de azt is "tudtam", hogy ha úgy mozdítom az ágynemût, hogy kipottyan pl. a takaró egyik gyûrõdésébõl az ágyra, akkor eltörik, szörnyethal. Iszonyú pánik kerített hatalmába, ébredés után sokáig nem tudtam visszaaludni, a pocakomra tett kézzel figyeltem a mocorgást odabenn, úgy próbáltam megnyugodni. Amikor megszületett, és hazahoztuk a kórházból, több, mint két hónapig a hálószobánk küszöbét se léptem át Lacikával, a rémálmok mégis fokozódtak. Már ott tartottam, hogy álmomban tényleg kutattam az ágynemû között, anélkül, hogy felébredtem volna.Szegény férjem elõször frászt kapott, mikor kurkászni kezdtem a takaróját az éjszaka közepén, és zokogtam, hogy hol a kisbabám. Késõbb hozzáedzõdött, és zokszó nélkül átengedte az ágynemûjét az éjszaka bármelyik órájában egy kis babakeresésre. Még késõbb megértette, hogy micsoda pánik lesz rajtam úrrá ilyenkor, utána ha arra ébredt, hogy kutatok, akkor felébresztett, és megnyugtatott, hogy odaát van, a másik szobában, a kiságyában. Elmúlt két hónapos Lacika, mikor elõször bementem vele a hálószobánkba, és leültem vele az ágyunk szélére, az akkor éppen beteg apja mellé, és még egy bõ hónap kellett ahhoz, hogy le is merjem tenni az ágyunkra. Persze elõtte minden ágynemût eltakarítottam a közelébõl.
Már majdnem 5 hónapos volt PiciLaci, és már nem is volt olyan igazán pici, amikor elõször bevittem magam mellé egy hajnalban, mert szerinte már reggel volt, én meg még képtelennek éreztem magam a felkelésre. Legnagyobb megdöbbenésemre azonnal visszaaludt, amikor a mi ágyunkban magamhoz ölelve lefeküdtem vele, úgyhogy ebbõl azóta rendszer lett, és néha már el is merek szundítani, akkor is, ha Lacika ott van mellettem. Sõt, már addig fejlõdtem, hogy (eddig összesen kétszer
) amikor éjjel nagyon-nagyon nyûgös volt, és már képtelennek éreztem magam rá, hogy mégegyszer felkeljek hozzá, akkor reggel elõtt is átvittem. Igaz, hogy ilyenkor én semmit nem pihentem, az éjszaka hátralévõ részében a kisbabámra vigyáztam, de legalább felkelnem nem kellett.
A szülõk ágya mellé tett rácsos kiságy nagyon jó 5let, de nálunk sajnos helyszûke miatt nem megoldható. A lakótelepi félszoba, ami a hálószobánk, 2 méter széles, úgyhogy a 160 cm széles franciaágyról éppen csak, hogy le lehet szállni, és azt is csak az egyik oldalán.
Nagyon köszönöm a segíteni akarásodat, de igazából nem olyan drámai a helyzet. Szerencsére ritkák az annyira nyûgös éjszakák (kop-kop-kop), amikor 4-5-nél többször kell átmennem Lacikához, és simán alszom tovább, miközben a fotelban ülve szoptatom.
BMárti