Cskriszta,
mi is sokáig gondolkoztunk rajta lövessük, vagy szúrassuk a fülét a csajszinak. Többször elhatároztuk magunkat az egyik, majd a másik variáció mellett, majd újra és újra jött egy ellene, és mellette szóló vélemény, végül mi szúrattuk, nemrég, Bianka 9 hónapos volt. A lövés ellen nekünk is azt mondták, hogy megijedhet a hangtól, és elránthatja a fejét, a második fülre viszont már tuti rángatja. Bár utóbbi a szúratásnál is fenn áll szerintem. Mi végül azért nem lövettük, mert azt mondták, hogy a fülbevalónak, amivel lövik, csak a bevonata antiallergén, baj lehet, ha erősebb váladékozásnak indul a lyuk, és lemarja róla a bevonatot. Én 13 éves voltam, mikor anyukám lövette a fülét, és ő így járt, nagyon csúnyán elfertőződött neki. Egyébként azt nem tudom miért kell 5 hétig benne hagyni azt a fülbevalót.
Viszont szerintem nem nyomja alvás közben a kis fejét, Biankának is átdugós fülbevalója van, ő 99%-ban valamelyik oldalán alszik, de még sosem maradt ott a nyoma. De egy barátnőm kislányának is ilyen van, kisebb volt a kislánya, mikor beletették, és náluk sem volt soha semmi gond, hogy nyomta, vagy felsértette volna.
Gigi,
szerencsére a múltkor Biankánál csak egy napig tartott az ivás, evés, szopizás elleni sztrájk. Próbálkoztam aznap mindenféle eszközzel, és mindenféle finomsággal, hogy valamit belebűvészkedjek, de hiábavaló volt minden. Ja, van kedvence a szopizás.
Azért köszönöm a tanácsot. Viszont azóta sincs nyugta szegénynek a fogak miatt, a múlt héten kibújt három, így most már az első négy metsző kint van, de most jönnek a kettesek.
Annyira megviseli szegényt, láz, nyugtalanság, kedvtelenség...
és pesze így engem is.
Viszont a felállást már rutinszerűen űzi a kiscsaj, bármi mellett, amiben akár csak egy kicsi kapaszkodót talál, feláll, függetlenül attól, hogy az esetleg instabil, mozog, vagy el fog csúszni, el fog dőlni, úgyhogy résen kell lennem. És mióta mászik csillapíthatatlan vágyat érez, hogy felfedezze a lakás legkisebb zugait is. Van, hogy gondol egyet, és kimegy a konyhába, pakolászik egyet, majd meg tovább...
Képzeljétek! Bianka él-hal a kutyusokért. Iszonyúan imádja őket, mindegyikhez külön meg kell állni az utcán, és hosszasan kell figyelni őket, miközben hevesen magyaráz is nekik. Minap nagy kutakodása közepette talált egy kutyusos képeslapot. Azóta hurcibálja magával. Ahogy nyitott ablaknál teregettük a ruhákat, ugatott lent egy kutya, erre ő felkapta imádott képeslapját, nyújtotta felém, és azt mondta: ö-ö. Ezáltal próbálta felhívni figyelmemet az utcán ugató kutyára. Nagyon aranyos volt, még sosem próbált kommunikációt kezdményezni.
Ráadásul azt veszem észre napról napra többet és többet ért. Vannak szavak, amiket ért, meg a hol van ez, hol van az, add ide kérdésre megkeresi az adott dolgot.
Annyira örülök, hogy itt a tavasz, még többet sétálunk, mint eddig, kivirult a kedvünk, és kezdenek jóra fordulni a dolgaink is.