2006.02.23 11:19
Szerző: jurem
Sziasztok csajok!
Tegnap már nem volt módomban tovább kifejteni mondanivalómat. De ezt most megteszem. Úgy látszik Dóri sem értett meg igazán. Nekem nem azzal volt problémám, hogy bennt kellett feküdnöm 2,5 hónapig. Igen biztosan volt valami oka, mégpedig az, hogy kevesebb magzatvizet mértek. Az igazi problémám egyikét az adja, hogy könyörgöm, miért nem adtak erre választ? Titok? Ja és miért nem tüntették fel a zárójelentésen? Az számomra nem válasz, hogy talán ezért, vagy azért. Ha csak egyetlenegyszer egyetlen doki azt mondta volna, hogy konkétan ez vagy az, én maximálisan elfogadom azt. Bekerülök 29.hetesen egy teljesen ismeretlen közegbe, és azzal fogad a főnővér, hogy: " Ugye tisztában van azzal, hogy bármelyik pillanatban megszülhet?, remélem úgy is pakolt össze." Én nem ezt vártam, hanem azt, hogy megnyugtassanak. Mondta volna, hogy nem lesz semmi baj, most kivizsgálnak, hogy mi a probléma, de ne ijedjek meg stb... Egy másik dolog. Igazából én nem a fogadott orvosomat bántottam. Csak az idő folyamán rájöttem, hogy nem biztos, hogy jó választás volt. Én úgy gondolom, hogy ez egy olyan fórum, ahol nem csak a pozitív tapasztalatokat, de a negatívakat is osszuk meg egymással. Sajnos Nekem főleg a negatívak jutottak. Én azt sem tudtam megérteni, hogy ha egyszer mindent rendben találtak, akkor miért kellett 10 nappal korábban megindítani a szülést, valójában addig sem csináltak velem semmit, azon kívül, hogy mindennap az NST (CTG) vizsgálatot meg kellett csinálni, és mérték a víz mennyiségét.( Ha pedig erre rákérdeztem, hogy elég-e a vízmennyiség, mindig azt mondták, igen).Szerintem még a kislányom sem volt felkészülve arra, hogy világra jöjjön. Ha már ilyen viszonylag hosszabb időn keresztül a klinikán voltam,akkor már nem lett volna mindegy ha megvárják a kiírt időpontot, vagy csak gondolunk egyet aztán már úgyis minden mindegy. Ha pedig már így is döntöttek, akkor miért hagytak magamra a vajúdás alatt? Miért kellett ennek így történnie. Valahogy nem ezt vártam.
Tudjátok a 8 év alatt egyszer láttam nem sírni, hanem zokogni a férjemet. Ez akkor volt, akkor, amikor a kislányunk megszületett. Õ azonnal utánna ment a PIC-re. Látta, ahogy oxigént kap, ahogy infúziót kötnek be neki és csövek között fekszik az az apróság. Egész éjjel imádkozott, mert így utóbb elmondta, azt hitte, hogy nem fog megmaradni. Én úgy terveztem, hogy megszületik, úgy ahogy annak rendje-módja van, és örülünk Neki, a karjaimba foghatom. És akkor még csak nem is láthattam.
A másik ami felháborított, egy újszülött babát, amikor tudják, nagyon jól tudják, hogy milyenek voltak a születési körülmények, nem vizsgálnak meg alaposan és kiengednek úgy, hogy 2 baktérium is van a szervezetében? Ja, ezt pedig egy vidéki kórházban vették észre, érdekes. Még lehúztam 2 hetet, amig kikezelték. Nekem ez már túl sok volt.
Én mindenkinek azt kívánom, hogy soha, de soha nem ismerjétek meg ezeket az érzéseket.
Nem tudhatom, hogy most nem lesz-e ilyen problémám. De azt viszont tudom, hogy ha ez bekövetkezik, addig megyek, amíg elfogadható választ nem kapok.
Dóri! Soha ne alacsonyíts le egy vidéki kórházat! Ott is dolgozhatnak jól képzett orvosok. Special akihez most én járok, feljár a SOTE-ra is. Õ egy nagyon elismert doki. A másik dolog, hogy kinézetre sem lehet összehasonlítani a két kórházat. Ahol most fogok szülni, egy 6 éve épült gyönyörű, márványbelsejű, tiszta, jól felszerelt kórház. Van úgy, hogy egy nap 35-40 gyerek is születik. Itt is van már a legújabb ultrahang, szobánként mikrohullámú sütő, hűtőszekrény, televízió. Az alapítványi pedig csúcsmodern. Ha most azt mondom, hogy a SOTE-n volt olyan,hogy valamikor még tiszta ágyneműt sem tudtak adni, elhiszed? Pedig így volt. Amikor pedig lekerültem a gyerekágyra, hát a huzatos folyosóra ki lehetett vinni a pici babákat ugye? Itt ki sem engedik, üvegfalakon keresztül megmutatják. De ott kire hagytad volna? Be sem veszik. Császáros voltam. Nemhogy a gyereket ellátni, de még megmozdulni sem tudtam másnap. Mégis végig mellettem volt. Engem nagyon megviselt az egész. Szerettem volna 3-4 óra hosszára beadni a picit a nővéreknek, mert nagyon ki voltam fáradva. Én aludni nem tudtam a megszületése után. A nővérek elutasítottak, hogy mit képzelek, otthon kire fogom hagyni? Erről is ennyit. Itt ahol most szülni fogok, ha valaki császáros, 2 napig csak szoptatásra viszik ki, mert nem szabad kinnt hagyni a babát császáros anyukánál. Én már érdeklődtem, van itt is negatív tapasztalat, nehogy azt hidd,mint mindenhol de eddig még többnyire csak pozitív tapasztalatokat hallottam. Ez nem egy "vidéki kis" kórház!!!! Félre ne érts (értsetek) én most nem akarom happyzni ezt a kórházat, az élet kiszámíthatatlan, és lehet hogy egyszer mégis arra fogok kényszerülni, hogy a klinikára kell menjenek. Lehet, hogy még mindig frissen él bennen az egész történet, és erőt kellene venni magamon, hogy megpróbáljam elfelejteni és visszagondolni úgy, hogy nem is volt olyan ez olyan borzasztó, már csak a születendő babám miatt is. De nagyon nehéz, és most rengeteget parázok.
Egyébként pedig eü-s dolgozó párti vagyok, mert a családomban nagyon sokan dolgoznak az eü-ben.
A B.doktornőről pedig annyit, hogy nemcsak én vagyok egyedül, aki ilyen véleménnyel van róla.