Sziasztok,
Mi jól vagyunk.
Úgy látszik a várandósságnak tényleg vannak különböző szakaszai.
Most éppen rámtört a folyamatos álomkór és az, hogy állandóan ennék valamit, éhes vagyok. De annyira, hogy ma éjjel 3-kor nekiálltím vajaskenyeret enni...Szóval legszívesebben ennék és aludnék. No nem mintha nem tehetném meg, mivel 80%-ban itthon vagyok, csak fura, mert eddig meg nem bírtam aludni. Hivatalosan már csak 5 hét van a szülésig, már várom. Szerencsére félelem még mindig nincs bennem, inkább kiváncsiság.
Niki, én nagyon drukkolok nektek, hogy mielőbb összejöjjön a babus.
Mi 2 évet vártunk rá, már azt hittünk természetes úton nem lehet. Aztán történt valami:
kislány korom óta sokat fájt a pocakom a jobb oldalon alul. Többször voltam vakbél gyanuval kórházban, amit egyik alkalommal ki is vettek, persze feleslegesen, mert nem volt begyulladva. Szóval, a tüneteim ugyanúgy megmaradtak. keresztül mentem mindenféle vizsgálaton, a tükrözéstől kezdve (minden oldalról) a Ct-n keresztül...Nem vezetett semmi eredményre. Már feladtam. Arra gondoltam, lehet, hogy hülye vagyok, bebeszélem magamnak a fájdalmat...Eltelt 2-3 év és találkoztam egy dokival, teljesen véletlenül egy rendezvényen. Beszélgettünk (ekkor már próbálkoztunk baba"gyártással") és mondta, hogy olyan nincs, hogy ennek ne legyen oka. Hétfő reggel 8-ra vár a Klinikán. (egyébként bőrgyógyász) Rakás beutaló ide-oda, amoda, mind ismerős doki (mármint az ő részéről), nagyon készséges volt mindenki. Újra CT. Nagyon nehezen szántam rá magam, mert tudtam, hogy megint rosszul leszek a kontrasztanyagtól, de az volt bennem, hogy most hátha. Egy elég korszerű helyre kellett mennem, ahol csak ilyen vizsgálatokat csinálnak. Lett is eredmény. Egy "daganatot" (így nevezte a doki, mert akkor még nem tudtuk, hogy mi azt) találtak a hólyagomban. Urológiai klinika...szerencsére apukám barátja ott dolgozik, rögtön felhívtuk, vizsgálat, 3 nap múlva műtét. Gondolhatjátok, hogy be voltam parázva, mikor azt mondta, hogy csak a szövettan után tudja megmondani, hogy mia az, de sürgősen ki kell azt onnan venni. 3 napig voltam benn, gerinc érzéstelenítéssel csinálták, mivel nem vágtak, mert a húgycsövön keresztül vették ki, nem fájt semmim, szóval nagyon jól megúsztam. Már csak a szövettanért kellett izgulni. KIderült, hogy méhnyálkahártya volt a hólyagomban. Ez egy "betegség", lehet, hogy már hallottatok róla, endometriozis, ami ráadásul meddőséget is okozhat. (
www.endometriozis.hu) április 29-én volt a műtétem, a doki azt mondta, hogy valami utókezelésre is szükség lesz, hogy ne újuljon ki újra. Májusban még egyszer megjött a menzeszem, júniusban már nem....úgyhogy utókezelést sem kaptam. Az volt a szerencsém, hogy máshol nem volt ilyen elváltozás. Szóval, mikor nem jött meg, én nem is gondoltam, hogy állapotos vagyok, a műtétnek tudtam be, hogy biztos késik...Aztán 1 hét után, már kezdtem gyanakodni, de párom, mondta várjunk még. (szerintem nagyon félt az újabb csalódás miatt, bár nekem mindig pontos ciklusaim voltak) 1,5 hét után nem bírtam tovább, együtt izgultunk a két csík miatt. Még akkor is alig akartuk elhinni. Azt hiszem 2-3 nap múlva tudtunk a dokihoz menni, ahol már láttuk pumpálni a kis szivecskéjét. Akkor már elhittük.
Azóta se tudom annak a dokinak, hogy háláljam meg, ráadásul azóta már kiment az USA-ba.
Remélem nem untattalak benneteket, nem is tudom miért írtam le ezt a történetet.
A görcsről még nem írtam, ami az ünnepek alatt tört rám.
Olyan érzésem volt, mintha felfáztam volna.
Felhívtam a doktor urat, mondta, hogy menjek be mindenképpen a kórházba, ott megnéznek és telefonáljak neki, ha nagyobb a gond.
Bementünk, CTG, UH, vizsgálat, semmi. Azt mondták biztos sokat ettem az ünnepek alatt...szóval szerintem fel voltam fázva, mert 2-3 nap múlva már sokkal jobban voltam. Ja és semmi hasmenés, hányás, meg ilyesmi ami gyomorrontásnál szokott előfordulni.De nagyon rendes volt a doktor úr, mert pár nappal később felhívott, hogy hogy vagyok és mi volt a kórházban. Ez igazán jól esett.
Sziasztok
Gombócka