Sziasztok Lányok! Nagyon megörültem, hogy találtam 18.ker-i mamákat! Nekem egy 4 hónapos és egy 12 éves leányzóm van. Sajnos anyatej ügyben nekem is gondom volt és sajna nem igazán kaptam segítséget (pedig családilag nálunk is vannak okos/okoskodó fehérnépek!) sehonnan. Igaz, a párom bíztatott, ittam ezerrel a tejcsinálós teákat, de semmi eredmény. Alig 2 hónapig volt tejcsi. Babácskánk a szüléskor elakadt, bekékült, belilult, s ezért (valamint azért, mivel a terhesség végére én inzulinosan cukros lettem) intenzívre került, ahol 1 hétig feküdt az inkubátorban. Tehát esélyem se volt arra, hogy cicire kerüljön. Mivel a babám az intenzíven feküdt, ezért engem nem a gyermekágyra, hanem a terhespathológiára deportáltak, egyrészt mert nem volt hely, másrészt "úgysincs itt a baba" felkiáltással. Tehát már a kórházban kimaradtam mindenféle tanácsadásból, amit a gyerekágyasok kaptak, mert amikor nem aludtam, akkor fejtem és szaladtam fel az osztályra. A 6. napon már kivették az inkuból, akkor rakhattam remegő kezekkel cicire, de olyan lendülettel köpte ki a bimbót, mint a csuda. A nővérke meg lobogott a cumisüveggel, amit a kezembe nyomott, hogy na, anyuka akkor etesse, mert persze a pici üvöltött, mint akit nyúznak, s gondolom, zavarta őt a visítás. A 7. napon a tápszeres recepttel a kezembe távoztunk. Itthon nagyon sokat bőgtem, mert hiába erőltettem a fejést, nem indult be a "kiváltó" reflex, mivel abszolút nem fogadta el a cicit. Teljesen magam alá zuhantam. Vettem bimbókiemelőt, azzal se szívta. Állandóan csak fejtem, fejtem, azt a kis adagot beleraktam cumisüvegbe, na persze, hogy az bevált
(
A védőnő értékelte az igyekezetemet, de nem nagyon bíztatott, aszonta, hogy sok volt az 1 hét, amig a pici nem volt mell közelben.
Szóval sok keserűség után maradt a tápszer, BEBA-t és Milumilt adok neki felváltva, mivel fő a változatosság.
De nagy nap volt a mai: először ettünk gyümit (almát). Lehet, hogy ez ciki, mármint úgy érzem, lehet, hogy későn kezdtem el, eléggé megoszlott véleményeket hallottam ezügyben: volt aki 6 hósan, de volt aki 2,5 hósan kezdte el a gyümizést. Tanácsot kaptam dögivel családilag "bezzeg az én időmben", de ezt a lemezt már biztosan ismeritek. Viszont ami elszomorított, annak ellenére, hogy nagyon tündér, mosolygós védőnénink van, de úgy érzem, nem nagyon kényeztet el a tanácsadással. Arról nem is beszélve, hogy a 4 hónapunk alatt 2szer volt nálunk, a többi alkalommal futtában találkoztam vele a rendelőben, amikor oltásra mentünk. De lehet, hogy ezt a hozzáállást csak én találom furcsának...
De ami a LEGFONTOSABB: múlt 7en voltunk oltáson, babácskánk 63 cm és 6000 gr és egészséges, sokat dumáló, mosolygós, izgő-mozgó és éjszakát átalvó
)
Szóval lányok, most itt van valaki, aki idetalált és jól rátok ömlesztette a gondjait.
Bocsi, ha túl hosszúra sikeredett az iromány. Ha van kedvetek, írjatok, várom az etetéssel kapcsolatos hasznos infókat. Esetleg volt valaki hasonló cipőben? Mármint hogy nincs anyatej, csak tápszer?
Az est záróakkordjaként bemutatnám a lányzókat: