Szia Edóka!
Petõt megpróbáltuk, de maradtunk a Dévény módszeres helyi gyógytornászunknál, mert nagyon elégedettek vagyunk vele. Szépen fejlõdik a gyerek, csak az az egy apróság hiányzik még, ami a hason játszadozáshoz kéne. Lehet, hogy egyszerûen nem tetszik neki az a pozició.
Hordozókendõt is próbáltuk, sokféleképpen, de szegény bébi vonyított, mint a fába szorult féreg. Meg úgy is nézett ki benne.
Egyébként nagyon nehéz, több mint nyolc kiló.
Imád enni.
A felajánlást köszönöm, de igazából azért is nem a Petõ mellett döntöttünk, mert mi nem pestiek vagyunk. Így írásban viszont majd lehet, hogy még fordulnék Hozzád kérdéssel, ha nem bánod.
Egyébként a bébikompot olyankor használom, mikor mosogatom a cumisüvegeit, vagy hozzákészülök egy sétához, vagy készítem neki a fõzeléket, stb. (A férjem szegény fél éve nem kapott meleg vacsit itthon, mert Ádám mindig a hónom alatt van, és úgy nem lehet fõzni - próbáltam, szénné égett a kaja
Én meg a Mcdonald's ban veszek magamnak rubbishfood-ot, és babakocsitolás közben nyomom le a torkomon.
) Szóval lehet, hogy néha majd vacsit is készítenék itthon, valami rövid idõ alatt kész kaját, mint diós tészta, vagy ilyesmi. Kicsit uncsi már, hogy nincs családi életünk. Viszont a gyereksírás totál kiborít, és hiába tudom, hogy nem kellene teljesen kiszolgálni a fiatalember szeszélyeit, mégis képtelen vagyok sírni hagyni. Túlszeretem. Talán majd a másodikkal más lesz a helyzet.
Vagy nem. Az se baj.
Legalább az is ilyen vidám baba lesz. Mert azért megéri a kényeztetés: Ádám mindenkire vigyorog, és a jelek szerint imád élni.