Ági,
mi is átgondoljuk még ezt a név-dolgot, de azért keresünk már most nevet, nehogy akkor kelljen kapkodni keresztelő előtt nem sokkal, mert hogy nem fogadja el a pap a sima Dorkát. De amikor megbeszéljük, majd hogy mikor lenne, mi a menete, akkor úgyis rákérdezek.
Meg a keresztszülőkkel is pici gondban vagyunk, mert akiket megkérnénk, nincs templomi esküvőjük, csak polgári, és a férj ráadásul megkeresztelve sincs, és semmi ami azután jött volna. De ha csak egy nevet írnak rá a keresztlevélre és az a feleség (Gábor nővére) lesz, akkor OK. Mi is keresztszülők vagyunk, de gyakorlatilag csak Gábor neve van rajt a papíron.. Ezt sem tudom igazán hogy hogyan megy. Minden gyereknek két keresztszülője van? Vagy egy?
Gabi,
hát azt én is csak elképzelem, hogy fogok még készülni előtte, de ahogy magamat ismerem, totál be leszek parázva, hogy akkor most mi van?, induljunk?, ne induljunk?, mennyi lehet még?, siessünk?, ráérünk?, stb..
Én is jobb szeretnék doki vagy legalábbis kórházi személyzet közelében lenni, de az is lehet, hogy meg fogom bánni, ha berohannánk. Nemtom. De az biztos, hogysemmi nem úgy lesz, mint, ahogy én azt elképzelem!
Attól függetlenül, hogy mi megkereszteltetjük most az elején, én egyetértek veletek, hogy ti meg még nem. Mi sem annyira azért, mert olyan nagyon-nagyon nagy hívők lennénk, hanem azért, hogy legyen megkeresztelkedve. Lehet, hogy valaki meg ezt nem nézné jó szemmel, hogy csak azért. Persze nem CSAK azért, de ez is benne van. Szóval az is egy jó döntés, hogy megvárjátok, amíg ő erről önállóan véleményt tud alkotni és azután dönteni.
A képet végül odaadtam Gábornak. De az egész úgy indult, hogy végül is kerestem a neten szépséges
idézeteket, 3 db-ot. 3 külön kis papírra írtam őket, és leraktam a lépcsőházban a lépcsőre őket. Az elsőt az alsó lépcsőfokra, a másodikat valahova középre, a harmadikat pedig legfelülre. A nappali ajtajára pedig ragasztottam egy negyediket, amire azt írtam, hogy készítettem valamit, amit itt és itt talál a gépen. Igaz, így leírva, hogy keresse meg a gépen, nem volt annyira romantikus
szerintem, de nagyon kíváncsi volt és örült neki.
Azt hiszem nektek is megmutatom ám, hiszen tényleg nem OLYAN. Ha meg olyan is, ezt a babanetes dolgot úgyis mindenki nézi, aki akarja, írnak itt a nők szerintem kismillió olyan jellegű dolgot, amit lehet, hogy nem mindenki tenne ki egy nyilvános fórumra..
Beleértve, hogy hol repedtem, milyet vágtak, mit tudtam és mit nem tudtam utána csinálni, stb..
Katus,
húú, nagyon rossz napjaitok/heteitek lehetnek akkor. Nektek az ébrenlét miatt, Máténak meg a fájdalom miatt. Szegény nem tudja, hogy ti is álmatlanul forgolódtok, neki szegénynek egyszerűen "csak" fáj, és ezt csak sírással tudja tudatni veletek. És gondolom nem értik, hogy anya és apa miért nem tud segíteni, mikor múlik már el..
Jaj, úgy tudom ilyenkor őket sajnálni.. Én is utálom, ha bármi fáj, de nem tudok vele mit kezdeni..
Ugyan még nem kell, de hűtőfolyadékos rágókát már vettem..
Olyan jó nyomkodni..
Vero,
nagyon jók azok a képek! De akkor ezeket végülis tesód csinálta vagy évfolyamtársai?