nem ígérem, hogy egyben sikerül leírnom ezt a két hetet, de azért elkezdem. mondjuk a szüléssel
szerda reggel mentem volna ctg-re, utána a dokimhoz UH-ra, pont betöltöttem a 37. hetet, és a dokim egyrészt azzal fenyegetett, hogy a 38. héten befektet, másrészt akkor is befektetett volna, ha Luca újra végigalussza a ctg-t. így a befekvést elkerülendő reggel 6-kor, mikor felkeltem az ágyikóból (egyetlen percnyi alvás nélkül) elfolyt a magzatvizem. teljesen egyértelmű volt, hogy ez az, de én azért ki akartam próbálni az anyukám által vásárolt magzatvíz-tesztet, amit nem sikerül kinyitnom. közben rohangálás, hogy mindent összepakoltunk e, amikor folyni kezdett négykézlábra álltam, mert pont előtte nap írta egy barátnőm, hogy ezt kell tenni, hogy a köldökzsinór ne szoruljon be. persze mikor felkeltem újra folyni kezdett, mókásan néztem ki
Apa közben próbált borotválni, elég furcsa pózokban
no de 7-kor sikerült is elindulnunk a kórházba, fájás semmi.
az ügyeletes osztályos doki meg még egy doki megvizsgált, még mindig csak egy ujjnyira voltam nyitva. mondták császár, esetleg délig kaphatok határidőt, ha addig megszülöm a csajokat, nem bántanak. átbattyogtunk a szülőszobára, és szép lassan elkezdődtek a fájások. sok helyen olvasni, hogy ezek nem fájások, hanem csak méhösszehúzódások, de igenis nagyon fájnak! délben már szinte összeértek a fájások, viszont nem tágultam. a szülésznőm mindent megpróbált, méhszáj masszázst, beöntést, szurit, de csak nagyon lassan lett két ujjnyi, közben persze folyamatosan azt közveítette, hogy nagyon szépen tágulok, megszüljük mi ezeket a csajokat. minden egyes fájásnál nyomnom kellett, hogy ezzel is tágítsuk, aztán megérkezett f1-kor a dokim is, aki a párom elmondása szerint nehéz fizikai munkával feszítette szét a méhszájamat. ekkor már hajlamos lettem volna megfutamodni
a legrosszabb az volt, hogy nem tudtam, mikor lesz vége, folyamatosan az órát néztem, mert a szülésznőm azt mondta, hogy sötétedéskor ő már otthon akar vacsorát főzni a családnak
aztán olyan nagyon hirtelen elkezdtek beöltözni, és mondták, hogy erre a fájásra már a miénk lesz, és akkor meglátták Zsófi buksiját
3-4 fájásra 14:07-kor kibújt az egész kiscsaj, de olyan gyorsan történt minden, és olyan sokan lettek ott hirtelen, hogy Apa lemaradt a köldökzsinór elvágásáról. közben egy doki fogta Lucát, hogy el ne forduljon, a saját dokim pedig megkereste a buksiját. 3 perccel később megszületett Luca is, már nyitották az ollót, mikor szóltam, hogy legalább ezt Apa vághassa. Szegénykémre nagyon rá volt tekeredve a köldökzsinór, a nyakára és a kis testére is. Lucát csak egy pillanatra láttam, a lábam között, mikor kibújt. Zsófit egy percre a mellkasomra tették, olyan gyönyörűnek láttam, el sem hittem, hogy ő az én kislányom
Lucát sajnos nem foghattam meg, mert mindkét lánnyal elrohantak
mondták, hogy picike lett Luca, és hogy az intenzívre viszik, de egy percig sem gondoltam, hogy valami baja lehet.
2 órát voltunk még a szülőszobán, a varrás alatt már viccelődni is volt kedvem, annyira boldog voltam. aznap délután megnézhettük Lucát, olyan törékenynek tűnt a kis teste az inkubátorban, de megsimogathattam én is, Apa is. fel sem fogtam, hogy mi történik vele, kapott egy kis oxigént a nózijába, infúziót, és egy kis keringés rásegítést. Zsófit melegbe tették, mert kicsit kihűlt, de még aznap megkaptam kétszer 1 órára. egész éjjel nem bírtam lehúnyni a szemem, csak mosolyogtam, hogy megtörtént a csoda, két kis tündér anyukája lettem
ja, és a pontos adatok: Zsófi 2830 g, 51 cm, Luca 1790g, 45 cm volt születéskor.
folyt.köv.