2006.01.22 15:02
Szerző: csabaildi
Ma vettem észre ezt az oldalt, bár úgy látom , kihalt, írok ide,mert én is a ritka selejtes 2% -ba tartozom. Ráadásul én az a fajta semmirekellő vagyok, aki még szülni sem tudott a mai elvárásoknak magfelelően, mivel ez nem szüléstörténet-rovat, nem részletezem, császármetszéssel születtek meg a gyerekeim és olyan szörnyeteg vagyok, hogy orvosomnak köszönhetően semmi kifogást nem találtam benne.
Az első gyerekem be sem kapta egyáltalán a mellem, soha egyszer sem szívta, egyszer sem tudtam megszoptatni. A születése után néhány órával elkezdett ordítani, és az első éjszakát is véges végig ordította, mindezt a legbababarátabb kórházban. Nem sorolom fel a jótanácsokat,akik ide valóban azért írtak,amiért Kikezdi indította, azok tudják, hogy a magunkfajtának végig kell hallgatni mindent, mindennek az ellenkezőjét is, nővérkék és szoptatási tanácsadók sora, akik kissé furcsa jótanácsokat adnak, egymással nem mindig értve egyet, de abban igen, hogy mindenki tud szoptatni. Erre rácáfolni látszott a lilán üvöltő, fogyó, nem alvó, napokig éheztetett gyerekem, és közben a következő marhaságokat kellett hallgatnom: az előtej elég, az kalóridús, persze, hogy elég 2 gramm,hogyne volna elég, ha az afrikai csecsemő szopik, a magáénak is kell, nem ,nem baj, ha sír, miért volna baj, a kisbabaák sírnak és kész, vegye föl, tegye le, vegye az ágyba és egy nyikkanása adja a cicit, tartson szünetet a ( nem létező ) szoptatások között, tartsa így, tartsa úgy, üljön le, feküdjön oldalra, C fogással, türelmesen , határozottabban szoptasson, ha nem szopik, akkor is,ha nem megy akkor is, mert olyan nincs, és soha hangosan ki nem mondani, hogy ez nem mindenkinek megy és hogy a gyerek igény szerint címszó alatt éhes és elégedetlen, mert nem azért sír az mert napok óta nem evett, henem biztos a nem megfelelő baba.mama kapcsolat! Az lesz az! Mikor otthon kifejtem a tejemet, és cumisüvegből ( igen cumisüvegből, mert egy vadul kapálózó, kétségbeesetten ordító gyereknek nem lehet kiskanállal belötyögtetni nagyobb mennnyiségü tejet) megetettem, bevágott 80 gr-ot(csak kicsit több, mint a 2 gr ) és onnantól fogva evett és aludt. Az éjszakáimat töltöttem fejéssel, hogy napközben tudjak vele foglalkozni, etettem őt cumisüvegből a tejemmel,közben potyogtak rá a könnnyeim, ringattam és egyre csak azt hajtogattam,sírva, hogy nem számít, hogy így van, attól én még szeretem őt. Ezt nem értik olyanok, akiknek valaha is valamennyit szopott a gyereke és jóindulatúan tanácsot akar adni, mert nem értik, soha nem tapasztalták, hogy nem a megfelelő pózzal, nővérekkel, időjárással stb. van gond, hanem a baba egyszerüen nem kapja be a mellet,vagypedig bármilyen hozzáértő ember bármily szakszerüséggel mellre is teszi, nem szívja, és ezt egy valamirevaló bababarát kórházban nem ismerik el. Amikor a második gyerekem születését vártam, vittem magammal mellszívót, cumisüveget, cumit, babavizet, tudtam, hogy szemétkedni fognak velem érte,de attól kevésbé féltem,mint attól, hogy még egyszer végig kell csinálnom azt a földi poklot, amivel az első gyerekemmel keresztülmentünk.A kórházban úgy néztek rám, mint a bünözőre, kérdőre vontak, kritizáltak, a legfőbb főfőfő gyerekorvos jött ismerős jó tanácsokat adni, olyan hangsúllyal, hogy ha nem így csinálom, akkor kifele menet akár ki is dobhatom a gyereket a kukába, és végig éreztették, hogy nem illek a képbe, szerintem pont attól tartanak, hogy majd beírom a Kismamába, hogy nem tudtak megtanítani szoptatni. Ezért nem írom ki senkinek a nevét a sajátomon kívül, a Kismama sokáig gyüjtögetett számai pedig már rég apósom vegyestüzelésü kazánjában landoltak a szoptatást népszerüsitö propaganda füzetekkel együtt.