Ja!A történetem:
17 éves koromtól szedek fogigátlót, eleinte semmi problémám nem volt vele. Most 33 leszek.
2-3 évvel ezelőtt tablettát ( és dokit)váltottam, mert a Mercilon mellett olyan szinten nem volt libidóm, h. egy hónapban jó ha 2X szeretkeztünk( bár az akkori dokim szerint nem a tablettától volt
)!
Triregolt kaptam, mert az jobban utánozza a normál ciklust.
Két hónap után visszamentem, mert menstruáció alatt nagyon fájt a fejem. A doki ( már az újabb) azt mondta, h. a tablettától nem lehet
)
A 3. hónap végén már elviselhetetlen migrénes fejfájásom volt. Új doki: Yadine. 3 hónap nyugalom, aztán ismét lecsapott a migrén.
Neurológia, fejfájásambulancia, időpont természetesen fejfájásmentes időszakra.Eredmény: vegyem be ezt a tablettát majd ha fáj, ha elmúlasztja migrénem volt, ha nem múlasztja akkor nem. Nem múlasztotta.
Akkor azt mondta a neurológus hagyjam abba a tablettát, mert furcsa h. mindig menzesz alatt jelentkezik a fejfájásom.
Na mondom akkor itt az idő: babaprojekt indul.
Végül is az időzítés megfelelő lett volna: államvizsga előtt álltam, max. babázással kezdtem volna a "karrieremet", később nem kellett volna otthagynom a munkahelyemet szülés miatt stb. ( ahogy azt Móricka elképzelte!)
2 hónapig lila ködben lebegtem, nem jött meg, fájdogált a hasam. Már teljesen azt hittem terhes vagyok.
Aztán jöttek a pattanások és el sem múltak többé, csak begyulladtak, letokolódtak, újak jöttek, és egyre többen lettek.
Visszamentem a dokimhoz, csinált hormonvizsgálatot, adott egy tablettát amitől megjött.A ragyákra azt mondta h. " ebben a korban ez természetes"!!!!!! Na jó, nem nézek ki 20-25-nek sem az igaz, de azért a tinikoromat elhagytam már egy ideje!
Miután egy hónap elteltével sem javult a dolog, visszamentem hozzá, ekkor elküldött UH-ra. A papíron annyi állt: PCO?
Az UH-os doki megállapította a PCO-t. Majd arra a kérdésemre h. lehet-e nekem ettől még gyerekem vmi olyasmit mondott h. ne nagyon reménykedjek!!!!!
Bőgve felhívtam a dokimat, aki annyit mondott h. " Ne izguljon majd egy kis Closty-val megstimuláljuk!". Na hozzá sem mentem többet!!!
Mivel akkoriban írtam az államvizsga dolgozatomat, és szabad hozzáférésem volt egy nemzetközi internetes orvosi könyvtárhoz a MEDLINE-hoz, az államvizsgatémám mellett PCO-ra is kerestem. Megdöbbentő dolgokat találtam, főleg a magyar cikkekkel összehasonlítva. Ott találtam a Merckformint is.
Közben elindult az "endokrin kivizsgálásom" is, (ha azt annak lehet nevezni), a szokásos, tőletek már sokszor visszahallott módon: ciklus istentudja hányadik napján vérvétel. Hormonok rendben.
Akkor elmentünk a nőgy. endokrinológiára FÕ-FÕ PCO SPECIALISTÁHOZ.
Mondtam h. szeretném ha megszűnnének a ragyáim, de nem szeretnék hormont szedni, mert fáj tőle a fejem.És különben is babát szeretnék.
Erre azt mondta h. 3 lehetőségem van:
-fogigátló
-Diane 35
-Roaccutan
Na erre néztem h. akkor nem értettük meg egymást, fogigátlóról szó se lehet, Diane szintén fogigátló hatású, a Roaccutan mellett pedig védekezni kell a teherbeesés ellen, mert súlyos fejlődési rendellenességet okoz!
De mondom olvastam h. Merckformin is létezik. Nem lehetne?
Válasz: az ma (2004) Mo.-on nincs törzskönyvezve PCO-ra!
Azóta már olvastam TÕLE egy 2003-as tanulmányt, melyben Õ ajánlja a Merckformint a PCO kezelésére!!!!!!!!!
Máig nem értem!
Elmentem diabetológushoz, vázoltam a helyzetet. Hála istennek ő már hallott róla, h. PCO-ra használható. Csináltatott egy terheléses cukor vizsgálatot, az eredményen a normálistól csak kissé tért el, de mivel látta, h. recept nélkül nem megyek el, egye fene alapon felírta.
Csak épp nem mondta el h. h. kell a szedést elkezdeni.Nagyon rosszul voltam tőle!
Úgyhogy végül beadtam a derekam és elkezdtem szedni a Diane-t. Sokat javított a bőrömön.Fejfájást nem okozott.
Közben rátaláltam a jelenlegi dokimra, azt mondta szedjem fél évig, aztán hajrá!Megcsináltatta az egyéb vizsgálatokat: rubeola, toxoplazma, Down-kór(volt a családban) szűrés.
A Diane abbahagyása után 21. napi hormonvizsg.: 20 feletti progeszteron tehát van PÉ-m!
Korábbi magas prolaktin + nyomásra ürülő tejcseppek miatt Bromo-t írt és javasolta a Merckformint és a Premenst.
Nekifutottam mindkettőnek, de megint rosszul voltam!
Hőmérőztem, Babymarkoztam, időzítettünk, de nem jött össze a baba.A ciklusaim hossza standard 28 nap volt, de a Pé-m a 19. napról kezdett előre jönni a 14. napra. 2 borzalmasan erős menzesz után decemberben teljesen úgy éreztem h. terhes vagyok(hányinger, mellfeszülés, alvászavar), aztán karácsony előtt 21-én mégis megjött.
Letörtem mint a bili füle.De csak 2 napnyi rózsaszín volt, semmi görcs.Mintha nem is lett volna PÉ-m, pedig a hőmérőzés szerint volt.
Nem értettem az egészet, attól tartottam h. becsaptam magam a hőmérőzéssel és elvesztegettem 7 hónapot.
30-án elmentem UH-ra (ciklus 10. napján): sok kis tüsző látszott, dominánsnak nyoma sem volt, Méhnyálkah. 4 mm.
A dokim azt mondta ebben a ciklusban már biztosan nem lesz baba. Megbeszéltük az ovulációindukciót köv. ciklusban.
Kiváltottam a gyógyszereket és a szurikat. megszerveztem a beadásukat és vártam.Még karácsonykor elkezdtem a tanácsaitok alapján a Merckformin szedését, a Premens-et már korábban elkezdtem. (Teljesen feladtam a babagyártást, nem időzítettünk, fel sem írtam mikor voltunk együtt.)
De nem jött meg! Ciklus 30. napján teszteltem egy negatívat.Arra fogtam a dolgot h. tűfóbiám van, ezért a tudatalattim megpróbál "kivárni" hátha "megússza" a szurikat.
Aztán nagyon érzékeny lett a mellbimbóm és állandóan fáradt voltam, kezdett gyanús lenni a dolog!
23-án(34.cn)hajnalban aztán remegő kézzel kibontottam egy újabb tesztet, a párom arra jött be hogy bőgök mint a záporeső. Nézte a tesztet,h. ez most jó nekünk vagy rossz? Mondom neki ez annyit jelent h. apuci leszel! Szegény elsőre fel sem fogta, de aztán nagyon örült!!!!!
Másnap azért mégegy teszt
.
Felhívtam a dokimat, berendelt febr. 2.-re UH-ra.
Megegyeztünk a párommal h. addig nem mondjuk el senkinek, nem akartuk elkiabálni, féltünk h. csak biokémiai, méhenkívüli v. vmi egyéb.
Aztán az UH-on csodálatos érzés volt látni h. igenis ott van bennem, az enyém, és él, dobog a szíve.
Bocs h. csak akkor mondtam el nektek, nehéz volt magamban tartani, de anyámnak sem mondtam el addig. Nem akartuk elkiabálni.
Szóval ennyi dióhéjban(kókuszdió)!