Aliz,
nagyon aktuális a kérdésed, ma épp erről beszélgettünk az este. Jaj, de nem jó beszélgetés volt! Lehet mondani persze, hogy miért mentem bele, de az igazság az, hogy egész másért mentem oda, mint ami végül történt.
Induljunk ki abból, hogy az arab nép egészen másként működik, mint az európai. Hogy jobban, vagy rosszabbul, azt ki-ki döntse el, de mindenképpen másként. Egyszerűen más a kiindulópontja, éppúgy, mint például a buddhistának vagy a természeti népeknek. Ráadásul azt gondolom, hogy a konfliktus jóval mélyebben gyökerezik, illetve régebbi, mint hogy leegyszerűsítsük a mai helyzetre. Hozzáteszem, hogy én, hozzád hasonlóan vajmi keveset tudok az egészről, csak amit innen-onnan összeszedtem. Sőt, van egy jókora intervallum az időben, amiről jóformán semmit nem tudok - szóval inkább bele sem megyek. Majd megteszi ezt helyettem más. A jelen helyzetre vonatkozóan úgy látom, hogy az arab világ nagyon ki van hegyezve a demokrácia eszméjét lobogtató európai és amerikai világra, amelynek sem erkölcseit, sem hétköznpai életvitelét nem fogadja el, de emellett még rendkívül sérelmezi, hogy az ősi ellenséget, a zsidóságot támogatja.
Az ősi ellentét pedig épp azon alapul, amit annak idején te tettél fel kérdésnek: miszerint Hágárt gyerekestül elzavarta Sára annak idején. És még ezután, Mohamed fellépésekor történt a következő nagy sérelem: a prófétát, aki akkor még nem volt az, csak egy ősi hittel megáldott ember, nem fogadták be sem a zsidó, sem a keresztény vallási vezetők. Ezt nem én mondom, ezt az az igen felkészült pap mondta ma este, akinek, és sok más, hétköznapi embernek a társaságában a mai zűrös estét töltöttem. No, erre fel alapította meg a maga vallását Mohamed, mondván, ha nem kellek senkinek, majd én kinyilatkoztatom azt, amit Isten, Allah általam üzent. De akkor már nagyon ott volt a tüske! na, itt van az a hosszú időszak, amiről keveset tudok. Illetve semmit.
Akkor érkezzünk el a mához. Illetve a XX. századhoz. Volt ott az a kis "incidens a zsidókkal" (szándékosan vagyok cinikus, a mai este rányomta a bélyeget a hangulatomra, eléggé lehurrogtak, amikor felvetni merészeltem, hogy azért nem véletlen, hogy a zsidó állam mellett kiáll Európa), amelynek egyenes következménye volt, hogy a zsidók a sokszáz éves hányattatás, betetőzéseként a Holocaust után hazát követeltek maguknak. Csakhogy ezt a hazát nem máshol tudták elképzelni, mint az ő ősi földjükön, ahol történetesen, szintén sokszáz év óta arabok, Mohamed követői laktak. Most tégy igazságot: mindketten azonos jogokkal lépnek föl, viszont a "fejlett világ", ahogy magu(n)kat becézik/zük, a zsiódkat támogatja azon a földdarabon. Ugye, szerintem legalábbis, nem véletlenül. Mert akkora katyvasz támadt itt a II. Világháború után, olyan kényszer a búnökkel való szembenézésre, a lelkiismeretünkkel való elszámolásra, amire mindenkinek a legjobb megoldást az jelentette, hogy legyen végre a zsidóknak saját országuk, éljék ott a saját életüket, mi mindent megteszünk ezért, támogatjuk őket a hazához jutásban a végtelenségig, csak ne kelljen nap mint nap szembesülni azzal, mit csináltunk. Nem te vagy én, nem az anyukánk, a nagypapánk, a szomszéd bácsi - mi, európaiak. Ezt persze az akkor élőkre vonatkoztatom, mi, utódok, már csak értelmezni próbálhatjuk a történteket. Amerika számára meg ott volt a mindig érvényesülő érdek. A kapcsolatrendszer. Amerika érdekállam, már ami államszinten jellemzi. De én azt is másként értékelem, mint a többség, hogy ez a bizonyos kapcsolatrendszer hogyan alakult ki.
Na szóval ott tartunk, hogy Izrael állam kialakulása. Az nagyon gázos volt, és mindmáig az. Nem csoda, hogy felbőszítette az igazhitűeket ez a helyzet! Azt gondolom, hogy teljesen érthető. Az emberei laktak valahol, és annak a darab földnek az illetékessége ezentúl vitatott lett. És őket senki nem védelmezte, csak a zsidókat, az ősi ellenséget, a testvérnemzetet, és hát mindenki tudja, hogy a testvérháború a legradikálisabb. De képzeld el, hogy van két gyereked, és te csak az egyiket dicsőíted, a másiknak mindig kuss a neve. Hát meglepő, ha egy kevésbé szép napon az elhanyagoltabbik váratlan lépésre szánja el magát?
Szerintem nem. De azt sem mondom, hogy én okosabb lettem volna. Csak megpróbálom valahogy látni a dolgot.
És aztán jöttek az anyagi természetű kihasználások, kizsarolások. Az olaj, a földben rejlő értékek miatt. A tüskék csak szaporodtak. Amerika háborúi, kinek igazságosak, kinek gyötrelmek. Csak nem várod el egy arabtól, hogy igazságosnak vélje az őket lerohanó Amerika akcióit?