Az ollót anno nekem is mondta a védőnő, hogy ne vegyek, pólyát nem is akartam, de van, aki úgy szeret szoptatni, hogy pólyában van a baba. A terpeszbetétes pelust nekem a védőnő úgy mondta, mintha az egyértelmű lenne, itt fogunk összeveszni: nem fogom természetellenes tartásba kényszeríteni a gyereket, ha nem lesz szüksége rá. Nem is vettem.
És mondjuk vannak helyzetek, ahol az ember lánya nem tud vagy nem akar szoptatni, még akkor se ha van teje. Ilyenkor jól jön a cumi vagy cumisüvegben akár a víz, hogy a baba ne bömböljön.
Ettől tartok egy kissé amúgy, hogy jön a sok okos ember, és megmagyarázza majd, hogy mit csináljak a gyerekemmel. Meg a "kedves nénik" pl.a buszon, a "gyere ide hozzám"-mal, össze akarják fogdosni, meg cukorkát adnak neki, és egyebek...A kedvencem a kb. fél éve látott vénasszony, aki a buszon mondta anyukának, hogy a kb. 1,5 éves gyereket adja oda az ölébe. Anyuka köszönte szépen, de majd áll a gyerek. De a néni csak erősködött, hogy üljön már az ölébe a gyerek. A végén majdnem összeverekedtek, mert az banya gyakorlatilag már rángatta a kisfiút, az sírt, anyuka meg szemmel láthatón azon gondolkodott, hogy megverje-e a vénasszonyt. El se jutott az agyáig, hogy ha már nem adja át a helyét a gyereknek, miből gondolja, hogy egy tök ismeretlennek az ölébe fog ülni, és pláne ezt az anyja jó néven veszi.
A másik véglet, amikor 8 hónapos terhesen én segítek anyukának feltenni a babakocsit a buszra, mert a többi csak áll és néz, mint fasz a lakodalomban. Az ilyeneken úgy felhúzom magam. Nektek amúgy adták már át a helyet a buszon? Nekem egyszer se, bár nem sűrűn buszozok. Van az "inkább nézek mindenfelé, csak ne kelljen észrevenni, hogy terhesen áll felettem" kategória, de találkoztam már olyan kb. 40-es hölggyel is, aki pofátlanul ült tovább, miközben beszélgetni próbált velem a gyerekről...Meg a 40-es "úriember", aki fellökött majdnem, "ha nem ül le senki, akkor majd én" felkiáltással elfoglalva a buszt utolsó ülőhelyét.
Amikor majd leszakad a derekad, akkor kicsit zokon veszed az ilyeneket...