Szia!
Én solti vagyok, vagyis '89 ben költöztünk soltra, s én már itt mentem férjhez.
Bár jelenleg nem vagyok kismama, de nagyon szeretnék az lenni
Van egy eléggé szomorú történetem, ha van kedved olvasd el.
"Van két szép gyermekem: a lányom 11 múlt, a fiam hamarosan 9 éves lesz. Férjemmel kb 2 éve úgy gondoltuk ideje lenne hogy újra babázzunk. 2004 októberében terhes lettem. Örültünk nagyon. Azonban december 15.én az ultrahang kimutatta, hogy elhalt a terhességem a 10.héten.
Műtét után az orvos 6 hónap pihenőt javasolt, ami alatt semmiképp nem ajánlott teherbe esnem. Ez volt egy éve.
Azóta minden hónapban reménykedek...hátha nem jön meg.
Amikor ez a dolog megtörtént boldogan, egyéb tünet nélkül mentem az ultrahangra, vittem magammal a gyerekeimet, had lássák ők is a kistesót. Ott aztán kiderült hogy hüvelyi ultrahang lesz tehát természetes volt hogy nem vittem be őket. Épp nem a saját orvosom ultrahangozott mert csúszott egy műtéte. Ez a másik orvos nekiállt az ultrahangnak, mondta hogy szépen gyarapodott a magzat, már 2,2 cm....csak egy baj van...nem hall szívdobogást. Ekkor teljesen szétestem. Sírva mentem ki a rendelőből...a gyerekeim teljesen megijedtek mi lehet a baj. Persze az ember így tünetek fájdalmak nélkül nem hiszi el hogy ez igaz. Utána néztünk hova mehetnénk megbizonyosodni. Bíztam benne hogy csak az UH gép rossz Dunaújvárosban. Másnap reggel felmentünk Pestre a Szabolcs uti korházba. Ott egy kedves hölgy volt az ultrahangos... De sajnos ő csak megerősíteni tudta a Dunaújvárosi orvost.
December 17.én bekellett hát feküdnöm hogy elvegyék tőlem akit úgy vártam. 3 napra rá nekem a szülinapom volt, egy hétre pedig karácsony
" -Ezt a szöveget leírtam már egyszer egy fórumba nem is olyan régen...most onnan másoltam át ide, ne kelljen megint megfogalmaznom.
Szóval...próbálkozásidő van....
Neked pedig gratulálok a kicsidhez