Sziasztok!
Látom, szépen szaporodnak a hozzászólások az utóbbi időben. Jelentem, nekem időközben megszületett a kisfiam, ezért tűntem el szó nélkül!
Két héttel korábban jött a drágám.
Azt kell mondanom, hogy minden sokkal jobban alakult, mint előre gondoltam volna, ezért nagyon szerencsésnek érzem magam. Leszámítva persze a szülési fájdalmakat, azokról ugye fogalmam sem volt eddig... Hááát, most már tudom, hogy a fájdalomnak nincs felső határa...
Nagyon gyorsan történt minden, egyik este 11-kor váratlanul folyni kezdett a magzatvíz. Éjfélre beértünk a kórházba, akkor éreztem az első fájást, addig csak keményedett a pocakom. Az ügyeletes doki és a szülésznő is nagyon kedves volt, ez utóbbitól féltem előtte, hogy vajon kihez lesz szerencsém, de jobbat elképzelni sem tudnék! Pozitív kritikánál lehet nevet írni?
Hajni a keresztneve. Éjfél után feltették a CTG-t, ott feküdtem 3/4 1-ig, akkor már komoly fájásaim voltak. Az ügyeletes doki úgy saccolta, hogy reggel 7-re baba lesz, no, akkor úgy éreztem, hogy addig én meghalok, vagy minimum megőrülök, mert ezt biztos nem tudom elviselni. 2 ujjnyi volt a méhszáj, ami nem nagy kaland annak tudatában, hogy már 2 hónapja 1 ujjnyival rohangáltam... Kaptam beöntést, nagyon kíméletesen, még csak kellemetlen sem volt, pedig féltem tőle. Utána irány a tusoló. Szerencsére egyedül voltam az éjszaka kellős közepén, így "kedvemre" kínlódhattam, jól esett a meleg víz. Szegény párom már kétszer utánam küldött valakit, hogy nem lettem-e rosszul, olyan sokáig voltam bent. Nem voltam rosszul, csak azt sem tudtam, hogy fiú vagyok, vagy lány, mert már összeértek a fájások. Utána újra vizsgálat, ahol kiderült, hogy időközben teljesen eltűnt a méhszáj...! Nem terveztünk apás szülést, de az én drága párom végig mellettem volt, örök hálám neki érte, előtte nem is gondoltam volna, hogy ez milyen sokat tud jelenteni. Mindketten vártuk Orosz dokit, mint a messiást, aki ott is volt nagyon rövid időn belül, miután szóltak neki. Szinte a finisre érkezett, megvizsgált és jöttek is a tolófájások. Nem tudom, mennyi ideig tartott a kitolási szakasz, talán 15 perc volt, talán 20, talán fél óra... A végén már nem voltam teljesen észnél, kívülállóként, mechanikusan tettem, amit mondtak. Nekem ez volt a legnehezebb része az egésznek, míg másoknak ez a legkönnyebb. Lényeg a lényeg, hogy hajnali fél 3-kor már felsírt a kis fütyis és ezt akárhogyan is számoljuk, mindössze 2,5 óra az első fájástól kezdve.
Nagyon aranyos volt mindenki, a hasamra tették, mondták, hogy nyugodtan lehet fényképezni, ha szeretnénk. Utána volt még pár "finomság", ami a szüléssel jár (gátvarrás, kitörlés, stb...), de ez már szóra sem érdemes.
Amit még érdemes megjegyeznem, hogy Orosz doki nagyon sokat segített nekem és a babának az utolsó nehéz percekben azzal, hogy segített kitolni őt a karjával. Nagyon profin csinálta, mert a következő napokban a másnál szült kismamik folyton panaszkodtak, hogy mennyire fáj nekik a dokijuk könyökének nyoma a bordájuk körényékén, míg én semmit sem éreztem. Sem akkor, sem utána. Nekem egyedül a gátsebem fájt pár napig, nem bírtam ülni, de már semmi bajom.
Röviden ennyi.
Kellemes emlékként marad meg bennem ez az öt nap, igazából senkire sem tudok rosszat mondani. A takinéninek van egy stílusa, de ő olyan, meg kell találni vele a hangot, vagy nem kell vele foglalkozni.
A csecsemősök kedvesek voltak, a lényeg, hogy kérdezni kell tőlük, ha szeretnénk valamit. Mellszívót érdemes vinni, az én babám nem nagyon szopizott az első két napon, őt is megviselte a szülés és ugye nem is nagyon volt még mit, de erőltettem a mellszívóval is, így a 2. nap estéjére szépen belövellt a tej és azóta is nagyon sok van, nem kell semmi pótlást adni. Attól kezdve a kórházban is minden este leadtam a csecsemősőknél a lefejt tejet, hogy éjjel azt adják a babának. Szerencsére a sárgaság is elkerülte a kis drágámat, így az 5. napon hazajöhettünk.
Ha bárkinek bármilyen kérdése van, nagyon szívesen válaszolok.
Ha minden jól megy, 2-3 év múlva a következő babámat is ugyanígy szeretném a világra hozni. Mindenben pozitívan csalódtam, amitől féltem, Orosz dokiban pedig nem hiába bíztam, megérdemli a maximális bizalmat, csak erősödött bennem, hogy legközelebb is csak nála szülnék.