Sziasztok!
Április 13-án császárral világra jött a kislányunk, Hamvas Bíbor Anna. Sajnos márc. 28-tól toxémia és a babó magas szívhangja miatt bentlakó voltam, amit egyrészt nagyon utáltam (ki akarja betegségként megélni a várandóssága utolsó heteit?), másrészt a legkülönbözőbb tapasztalatokra tettem szert, mert szerencsémre a szülészeten és nem a nőgyógyászaton helyeztek el.
Ami az átépítést illeti, természetesen azóta sem kezdték el, mint megtudtam, tavaly szeptember óta halogatják.
Egy fiatal, azonban annál lelkiismeretesebb orvosom volt (van), Debreczeni Attila. Ajánlani tudom mindenkinek. Élmények? Bíbor a patológián (koraszülött részlegen) volt, mert 39 hétre, viszont 2450 grammos súllyal született. (Egy lány előttem két órával ugyanakkora kislányt szült csaszival, mint én). Nekünk annál is jobban kellett harcolnunk, hogy megkapjuk a babánkat. Mivel délelőtt volt a műtét, este kb. 7-kor még nem kelhettünk fel. A 3. aznapi császárosnak behozták a babáját az őrzőbe, nekünk viszont nem. Nem értettük a dolgot, megkértük a nővért, hogy mivel még nem is foghattuk meg a babánkat, legyen kedves legalább pár percre kihozni. (Akkor még nem tudtuk, hogy ő csecsemős, nem koraszülöttes, sőt azt sem, hogy a mi egészséges, hetek szerint nem koraszülött babáink a patológián vannak). Nagyon rendes volt, 1-2 percen belül hozta a két kislányt, megmutatta, hogy fekve, infúzióval a kezünkben hogyan tegyük őket mellre, és kint maradtak a szoptatási időre. 10 órakor, a következő szoptatási időben szintén jöhettek. A gondok másnap kezdődtek, amikor reggel hiába vártuk a mi gyerkőceinket. Kérdeztük a nővért, hogy hol vannak. Kedvesen megígérte, hogy utánanéz. Ekkor jött be hozzánk végre egy koraszülöttes hölgy, aki közölte, hogy a patológiáról nem jöhetnek ki a babák, lényegében még friss császárral tessék bebattyogni az újszülött osztályra és az ottani irgalmatlanul kényelmetlen műanyag székeken szoptatni. Szóvá tettük persze, hogy éjszaka megkaptuk a babákat, legalább a szoptatási időben hozzák ki őket. (Tekintettel a mi állapotunkra is). Nem. Másnapra (ez már szombat!) annyit sikerült elérnünk, hogy amíg a többi baba kint van, délelőtt és délután 1-1 órára mi is kihozhatjuk őket, de szoptatni szigorúan csak bent lehet, a pelenkázást meg felejtsük is el. Vasárnap 8 óra 10-kor kiugrasztottak bennünket az ágyból, merthogy bömbölnek a lányaink, menjünk szoptatni (elvileg 9-kor van szopi idő) és vigyük magunkkal a kocsikat (klassz Spar-os bevásárlókocsi
, mert kihozhatjuk a gyerekeket. A gyerekorvos engedélyével!!! (Addig nem tudtuk utolérni). Igaz, rövidebb ideig lehettek kint, mint a "nagy" babák, de ki mert volna panaszkodni? Ez a lehetőségünk aztán meg is maradt, amíg haza nem jöttünk. Viszont én éreztem magamon, hogy az első két nap, amikor alig lehettem a babámmal, nagyon nehezen volt bepótolható, hiszen a császár is elvette a szülés, anyává válás élményét, a babától távol még nehezebb volt azonosulni a tudattal. (Ezt akkor nem is éreztem annyira, inkább az 5-6. napon jött ki rajtam). Szóval mindenkinek csak azt javasolhatom, hogy már az első naptól küzdjetek a babával tölthető időért! Az osztály nővérei nagyon különbözőek. Volt egy Ildikó nevű, akit a háta mögött Hildegardnak hívtunk, mert először ridegnek és szigorúnak tűnt, később azonban kiderült, tőle bármilyen banálisnak tűnő kérdésre választ kaphatunk, és ami fontos, hogy láthatóan imádta a csöppségeket. Azt mindenesetre megtanultam, hogy műszakváltáskor el kell felejtkezni az előző munkatárs jótanácsairól, mert sok kérdésben különbözött a nővérek álláspontja, ami csak nekünk okozott plusz bonyodalmat.
A szülészeten dolgozó nővérekkel egyetlen kis hölgy kivételével maximálisan elégedett voltam, csaknem személyes jellegű kapcsolat alakult ki közöttünk. Hamar el fognak felejteni annyi beteg között, azonban ott nagyon jólesett, hogy szótválthattam valakivel. (A szobatársak ugyanis minden jó hangulat ellenére 4-5 naponta cserélődtek.)
A körülmények... Alapvetően tiszta. Mivel a 107-esben feküdtem, aminek a fürdőszobája egyben a takarítószertár is, láttam, hogy mennyire lelkiismeretesen láttak munkához a takarítóhölgyek.
Mennünk kell aludni, később majd írok, bár Bíbor mellett nehéz a géphez jutni... Azért ha van vmi kérdés, írjatok nyugodtan, ha tudok, válaszolok!
hetti