Sziasztok!Én is rég jártam erre,
Zsuzsi! Hol szoktál olvasni?
Ami a hisztit illeti, nem könnyű. Szerintem ez nem is keresztény megoldás kérdése. Ráadásul rengeteg összetevője van. Nagyon függ a gyerektől (ne hidd, hogy ami szuperül bejött egyiknél, az a másiknál is ok lesz
), a helyzettől, meg a te aktuális igedállapotodtól. Én sem szeretem, ha mindenki minket bámul, én meg nyilvánosan "nevelek", de tényleg nem szabad ehhez igazodni.
Én is mindig megpróbálok beszélni velük, meg segíteni nekik, meg éreztetni, hogy szeretem őket, de amikor leereszkedik a lilaköd a gyerekre, ez nem mindig jön be. ma pl Eszter lányom (lassan 2 éves) vmi hülyeség miatt rázendített a hisztire, végig nyomta fürdés alatt, sőt, még utána is. Később hagyta magát babusgatni, aztán lenyugodott. ÍAddig semmi nem volt jó.
Titimke! Én is mindig igyekszem azon, hogy mindegyiknek rendbe legyen a lelke, de sajna én is csak ember vagyok (ráadásul fogyatékos, mint minden anya, akinek csak 2 keze van
). Néha megviseli a lelkemet, amikor érzem, hogy vmelyikre ép kevesebb jut. És biztos van, amikor észre sem veszem, és figyelmetlen vagyok meg igazságtalan. De szerintem a gyerekek azért érzékelik az "alap" szándékot, hogy szeretjük őket. Több testvér között nyilván több a frusztráció, de vhol ez is "edzi" őket. Nem?
És azt hiszem sokkal több, amit "nyernek" a testvér viszonyból, mint amit "vesztenek".
Üdv: Claire