2002.06.26 14:19
Szerző: Anonymous
Sziasztok !
Ime az igért beszamolo a szülésröl. Annak ellenére hogy több mint 15 oraig tartott, nagyon nagyon pozitivan éltem meg (és a férjem is) az egészet !
Kedden este haromnegyed 11-kor elment a magzatvizem. Ereztem egy pukkanast, majd par masodperc mulva olyan volt mintha rendszeresen poharral öntögettek volna ki belölem egy meleg folyadékot. Nagyon meglepö érzés, de egyaltalan nem kellemetlen. En teljesen fel voltam villanyozva, hogy végre megindult a vajudas. A férjemmel nem kapkodva, de azért igyekezve összepakoltunk mindent, én még egyszer zuhanyoztam és indultunk. A korhaz kb 5 percre van kocsival, utközbn majdnem nekünk jött egy taxi. A korhazba érve mar teljesen atazott mindenem a magzatviztöl, ott megvizsgaltak, 2 cm-re volt nyitva a méhszaj. Aztan fél ora CTG, ahol mar voltak 5 perces fajasaim, de egyelöre elég jol birtam öket. Vettek vért, behelyezték az infuzios tüt késöbbre. Itt nem alkalmaztak beöntést és a szörzetet sem borotvaltak le. Aztan megagyaztak nekünk egy 2 agyas szülöszobaban, mondvan jo lenne ha tudnank aludni. En meg ettem egy banant, meg ittam egy teat, jol voltam. CTG-vel a hasamon probaltam elaludni, de persze nem tudtam, a fajasok egyre erösödtek, szoltam a szülésznönek, aki megprobalkozott akupunkturaval. Nem sokat hasznalt. Ejjel 4 körül mar görcsösen fajt a hasam, ujra megviszgalt a szülésznö, azt mondta 3 cm-re vagyok nyitva. Ettöl teljesen elkeseredtem és mar sehogy sem volt jo, se fekve, se a labdan ülve, se jarkalva, sehogy. Infuzion keresztül adtak egy nyugtatot, amitöl nagyon rövid idöre ellazultam. Hajnal 5 és 7 között volt a legrosszabb idöszak, többször hanytam és borzasztoan erösnek éreztem a fajasokat, szinte elviselhetetlennek. Ultrahanggal is megnézte egy orvos a babat, azt mondta nem kicsi. Valamint reggel 6 kor még mindig csak 3 cm volt a méhszaj. Ettöl teljesen leblokkoltam, nem tudtam rendesen koncentralni a légzésemre, sirtam, minden bajom volt és ugy döntöttem, hogy kérek epiduralis érzéstelenitöt, pedig szerettem volna minden érzéstelenités nélkül szülni. Az aneszteziologusra varnom kellett, addig megint zuhanyoztam és utana végre fél nyolckor megkaptam az epiduralist, amit sajnos csak egyoldalon hatott, igy ujra kellett csinalni. Mivel igy a kétszeres adagot kaptam, teljesen ellazultam, a fajasokat egyaltalan nem éreztem kb 10 oraig. 10 kor mar 7 cm-s volt a méhszaj, délben pedig majdnem teljesen nyitva; közben ugy adagoltak az érzéstelenitöt, hogy a fajasokat nagyon jol éreztem, de nem voltak elviselhetetlenek. Utolag nagyon örülök, hogy kértem epiduralist, mert ki tudja meddig szenvedtem volna enélkül és még lehet hogy csaszar lett volna belöle. Egy körül el kezdtem érezni a tolofajasokat és 2 körül el is kezdtünk tolni. A szülésznö az oldalamra fektetett, tartotta a gatat és kb 5-6 fajas alatt sikerült kitolni a babat. Ezt nem tudom leirni milyen, de nekem a tagulasi szakasz sokkal jobban fajt mint a kitolasi. 2szer is éreztem, hogy a fej mar majdnem kintvolt, de nem volt erÖm ujra tolni és igy visszacsuszott. Az utolso fajas elött oriasit sikoltottam, a férjem egész végig törölgette az arcom egy vizes ruhaval a szülésznö pedig csak biztatott, gyerünk, gyerünk... A férjem mondta: mar latom a fejét, sötétbarna haja van. Aztan egyszerre csak kibujt a fej és utana gyorsan az egész test ugy éreztem rengeteg folyadékkal. Allitolag rengeteg vért vesztettem, ez eléggé nyugtalanitotta aférjemet. Miutan elvagta a férjem a köldökzsinort, a hasamra tették a kicsit. Ez leirhatatlan érzés. Egy szempilantas alatt mindent elfelejt az ember, borzasztoan boldogok voltunk. A kisfiunk egyaltalan nem volt “gyürött” sem véres sem magzatmazas. Megvizsgalta az orvos, minden ok, megfürdették , megmérték ( 53 cm és 3520 gr), felöltöztették és visszaadtak nekem. Mihelyt megszültem, megvizsgalt egy orvos, azt mondta a gat teljesen ép, viszont kicsit berepedt a hüvelyem és a nagyajak, ezt varrni kellett. A méhlepény is rögtön megszületett. Utana lemosott engem is a szülésznö, tiszta ruhat adtak ram és tiszta agyba fektettek és attoltak minket egy tiszta szülöszobaban, ahol 2 oran keresztül csak 3-an voltunk. Rögtön jött egy csecsemös is és megprobaltam szoptatni Matét, de nem nagyon sikerült, mert egyrészt a baba nagyon faradt volt, masrészt teljesen el volt laposodva a mellbimbom. A szülés utan hatartalanul boldog voltam, a faradsag ellenére sem tudtam elaludni még éjjel sem. Nem engedtem, hogy elvigyék a kicsit tölem, egész éjjel csak néztem milyen aranyos és hogy alszik. Maté ez elsö két nap alatt szinte allandoan aludt, néha 7 orat egyfolytaban, mert annyira elfaradt a vajudas alatt, lassan megtanitottak szopni is. A korhazzal nagyon meg voltam elégedve, minden orvos, növér, szülésznö, csecsemös maximalisan segitökész és kedves volt. Minden ugy történt, ahogy én akartam, ez rengeteget segit az elején. En mégis haza akartam menni, igy a 3. napon kiengedtek.
Azota itthon vagyunk a férjemmel harmasban, az elsö latogatokat csak a hétvégén fogadjuk, akkor mar 10 napos lesz Maté. Szerintem nagyon fontos, hogy az elején a lehetö legkevesebb latogato jöjjön, amig a szülök öszeszoknak a babaval. Ezt az idöszakot soha többé nem lehet bepotolni, ha most elhalsztja az ember. En biztos vagyok benne, hogy a masodik gyereknél minden mas lesz.
Összefoglalva csak azt tudom mondani minden varandos kismamanak, hogy egy csodalatos élmény all elöttük , ami sokkal erösebb mint barmi mas, esküvö, stb. Fontos, hogy minél nyugodtabb környezetben teljenek ez elsö napok. Akkor sokkal gyorsabb a szülés utani felépülés és a szoptatas is jobban megy.
Ami engem illet, a gyermekagyi folyas az elsö két napon elég erös volt, de azota nem zavaro, most mar annyi tejem van, hogy néha faj töle a mellem. A kisfiunk egyelöre nagyon “jo gyerek”, egy elégedett kisbaba, mar visszahizta a születési sulyat és elég keveset sir. Föleg akkor sir, amikor éhes, akkor viszont nagyon türelmetlen. Egyaltalan nem vagyok kimerülve és nem érzem magam tulterheltnek sem,persze nem vagyok egyedül a gyerekkel.
Hat ennyi!
Jok legyetek, jo babazast, Orsi