Szilvi
Hirtelen megképzett előttem, ahogy Lilla, Kinga és Myra édesen alszanak a hátsó ülésen!!!
Aztán leesett, hogy Enikő is ott van...
Aranyhold
Kár, hogy nem tudtatok jönni, hiányoztatok! Sebaj, majd legközelebb!
Az én fiam meg kikészít, teljesen ki van borulva, ha 1/2 méternél messzebb megyek tőle, ordít, zokog, lila a feje, leizzad egy perc alatt, és csak akkor nyugszik meg, ha ölbe veszem. Vagy ha megbizonyosodik róla, hogy nem fogok eltűnni... Ma is csak úgy tudtam anyuéknál dolgozni, hogy felfogta, hogyha leülök a gép elé, akkor nyugi van, és akkor nagyon aranyosan elmászkált fel-alá a lakásban, játszott anyuval, hordta nekem a kinyomtatott papírokat a nyomtatótól (kicsit meggyűrte a szélüket, de olyan boldog volt - én is, mert eddig félt a nyomtatótól). Szóval nagyon aranyos volt.
Meddig tart ez a rettentően anyás korszak? Egyelőre igyekszem türelemmel viselni, mert még csak 1 hete tart úgy igazán keményen, csak a bezártság hozzá pluszban egyenesen megőrjít (ugye a kocsiban ordít, a babakocsiban ordít, társaságban ordít...
nem merek menni már vele sehová).
Úgy sajnálom szegényt, mert a nagyobbik fele nem hiszti, hanem őszinte kétségbeesés és zokogás! (Na azért a hisztivel is bepróbálkozik, remekül eltanulta Lillától a sikítással kezdődő szólamokat...
)
Szóval a jövő csütörtöki talival sem tudom mi legyen...