Elsõ babánk 2002 márciusában született Kistarcsán, és fantasztikus élmény volt. Az oszt.vez. fõorvosnál és választott szülésznõnél sikerült a nagy esemény, alternatívan, szülõszéken, férjemmel a hátam mögött. HAGYTAK MEGSZÜLNI a gyereket, úgy, ahogy én szerettem volna - ettõl persze több, mint 8 órát vajúdtam, de így volt jó, örök élmény. Tudtam, hogy biztonságban vagyok, és ez sokat segített.
Az is jó volt, hogy a vajúdás alatt semmi nem volt kötelezõ: alternatívákat kínáltak, pl. zuhanyozás, hát masszírozása, ülés, állás, fekvés, stb, és én dönthettem el, hogy mit szeretnék. Egy csomó mindenre így azt tudtam mondani, hogy kösz, de most nem, ez jó, ez nem jó. Bármit be lehetett (volna) vinni a vajúdáshoz (zene, gyertya, füstölõ, telefon, stb.), bár én abban a 8 órában csak csöndre vágytam...
A babát odarakták a hasamra, ott vágta el a köldökzsinórt a még minidig hátam mögött lévõ férjem.
Úgy halottam, hogy nagyon nagy mértékben az orvostól függ ebben a kórházban, hogy mit "enged meg" vajúdás, szülés alatt (alternatív vagy fekvés, gátmetszés vagy gátvédelem, felszívódó vagy kiveendõ varratok, stb)- mindenképpen kérdezz rá!!! Halottam olyat egy orvostól, hogy õ bizony csak ágyon szület - na ja, a szülõszéken való szülésnél az orvosnak és a szülésznõnek elõttem kellett egy fél órát térdelnie...
A választott szülésznõ jött fel még az osztályra is, a szoptatásban is segített, tündérke volt. A csecsemõs nõvéreknél elég határozottak kell lenni, ha valamit meg akarsz tudni, utánuk kell menni és addig kérdezni, míg nem válaszolnak. A szülészeti oszt. nõvérek viszont nagyon segítõkészek voltak.
A kaja valóban szar, de a 4 napot túl lehet élni.
A kórházi védõnõ csak egy tanácsot adott, ami a valaha kapott legjobb volt: 10 megkérdezett ember 10 félét fog tanácsolni, ezért mindig azt csináljam, amirõl úgy érzem, hogy szerintem jó. Ezzel õ be is fejezte mûködését.
A következõ baby-t is csak itt, csak velük szeretném, szeretnénk, és ez azért mond valamit, nem?
Enikõ