SZiasztok!
Húha! Tényleg felpörögtünk
Rio!
Gratula mégegyszer! Sok tejcsit, egészséget nektek! Tényleg van elég tejcsitek? Van egy két praktika, ami nálunk bevált. Szólj, ha szükség lenne rájuk.
Engem is a remegés zavart a legjobban. Én majd frászt kaptam, amikor elkezdtem remegni, mert azt hittem, hogy valami allergiás reakció lépett fel nálam. Aztán az anesztes megnyugtatott, hogy ez csak a spinális érzéstelenítés mellékhatása. Én a végére annyira remegtem, hogy azt hittem, hogy le fogok kocogni az ágyról, s beszélni is alig tudtam tőle. A legrosszabb meg az volt, hogy nem tudtam kontrollálni. Aztán egyik pillanatról a másikra elmúlt.
A 24 órás szigorú vízszintes fekvés tényleg szörnyű volt, de neked nem kellett másnap forgolódnod? Nekem rám parancsoltak, hogy 1/2-1 óránkét forduljak át a másik oldalamra, s ne feküdjek hanyadt, hogy ne kapjak tüdőgyuszit. A friss sebemmel mire átfordultam az egyik oldalra, fordulhattam vissza, mert 1/2 órába telt ez az alapvetően egyszerű mozdulat.
Julcsi!
Az én dokim végig poénkodta a műtétet, s a hasfelmetszést is elmagyarázta. A hasfalat keresztben elmetszik bikinivonalban kb 15-20 cm hosszan, majd a hasizmok között már függőlegesen vágnak, illetve széthúzzák azokat, s a méh falát ismét vízszintesen vágják át. S mindegyiket külön összevarrják.
Nem lakunk közel a Jánoshoz (Óbuda), s így is hazaengedtek. Én is csodálkoztam anno, de jobb volt így. Éjszaka úgy sincs forgalom, úgyhogy hamar beértünk volna, nappal meg úgyis bent voltam.
A bemutatásoknál igen, Lintner vizsgált meg minden alkalommal, a dokim meg nyugtatott, hogy már nem tart sokáig, de muszáj megnézni, mizújs van odabent. De visszagondolva azok a vizsgálatok eltörpültek a szülés közbeni méhszájtágulásának ellenőrzéséhez képest. Azokat én sokkal nehezebben viseltem, mint magukat a fájásokat. De ez egyéni érzékenység szerintem, mert például a barátnőmnek nem jelentett gondott.
Nóri!
Azt, hogy a köldökzsinór Babó nyakán volt (ráadásul duplán) csak akkor vették észre, amikor kiemelték a pocakomból. Így utólag már tudjuk, hogy voltak előjelei, de akkor nem lehetett ennek betudni. Hogy mik voltak ezek? Nem szállt le a pocakom a terhesség végére sem. Végig fent lakott Bala, hiszen nem engedte le a megrövidült köldökzsinór. Ez okozta azt is, hogy nem tágultam szinte semmit. A szülést megelőző estén a Ctg-m, ami miatt már nem engedtek haza szálkás volt, azaz a baba szívhangja néha leesett, ami arra utalt, hogy esetleg oxigén hiánya van. De nem ítélték olyan súlyosnak, hogy rögtön lépni kelljen. A szüléskor pedig amikor elment a magzatvíz, az zöld volt, ami azt jelenti, hogy a baba belekakil a vízbe oxigénhiány miatt. Amikor ezt látta az ügyeletes doki, akkor kellett beleegyeznem a császárba, s hívták a dokimat, hogy siessen, mert császár lesz.
Mindenkinek köszönöm Bala dícséretét.
Előhalászok még egy pár képet Õfelségéről, s megpróbálom csatolni őket.
Adri, Mircike!
De jó hallani felőletek is!
Mi lehet a többiekkel régebbről (Memami, Balna, Bog75, Szmercsa, Pepa, Dobolyka, Csipi70)???
Meséljetek Ti is a Babócáitokról!
Bala a jövőhéten lesz nyolc hónapos. Szédületes hogy telik az idő. Kezdek rájönni, hogy nagyon gyorsan fel fog nőni Balázs. Ami nem gond persze, csak az ember tényleg így szülőként a gyermekén látja, hogy hogy repül az idő.
Bala nagyon nyugodt, vidám baba. S tényleg igaz (legalább is nálunk bejött), hogy amilyen a terhesség, olyan a baba. Én a kilenc hónap alatt nagyon nyugis voltam, s vidám.
Kint van már két fogunk alul
, egy hét különbséggel bújtak ki. Volt egy pár nyugtalan éjszakánk tőlük, de nem volt olyan vészes. Remélem a többi fogacska sem fog nagyobb gondot jelenteni.
Mozgás tekintetében, most kezdjük próbálgatni a négykézlábra való kinyomást, s ezzel a technikával még csak hátrafele tudunk haladni, de elhempergődzünk bármiért, amit kiszúrunk magunknak.
Ülni még nem ülünk teljesen stabilan (mondjuk nem is erőltetem a doki javaslatára), viszont állandóan állni akarunk. Úgy sokkal érdekesebb a világ.
Ismerkedünk az új ízekkel, de egy kissé válógatóask vagyunk Leginkább a cici kell neki. Amikor felhúzom a trikómat, s meglátja a melleimet, teljesen beindul. Mint a Csipet Csapatban az egér a parmezán sajtra. Volt, hogy csak öltözködtem, s elkerülte a figyelmemet, hogy Bala is ott van, s Szegénykém zokon vette, hogy nem cicizés miatt lettek elővéve a tejcsárdáim
Minden nap felfedezünk valami új dolgot, amin hatalmasakat lehet kacagni, azonban másnap az már nem érdekes, így Anya törheti a fejét, hogy "Na, ma min fogunk kacagni?"
Imádjuk az embereket, főleg a gyerekeket, még nem alakult ki a félelem érzet bennünk.
Nagyon huncutul tudunk nézni, s imádunk mosolyogni.
Szépen pápázunk, s mutatjuk az irányt, hogy mit akarunk megnézni, vagy hova akarunk menni.
Az esti elalvásnál minta babák vagyunk. Tudjuk a jól bevált menetrendet: Fürdés, Öltözködés, Szopi, majd szunya. Nem kell altatgatni, befordul az alvásirányába, s ha még nem is álmos, ott lehet hagyni, s elalszik magától. A napközbeni elalvások viszont problémásak. Nem akarunk aludni. Akkor sem, ha már összeesünk a fáradtságtól. Nagy nehezen el lehet ringatni, de kínlódik, s feszíti magát, hogy „Már pedig én nem fogok aludni! Ez nem jó ötlet!”. Ha viszont nem alszik, akkor estére tiszta nyügi.
Az orrszipkázást és a sapkák felhúzását nagyon nem szeretjük.
Imádunk pancsizni, s Apát is megfürdetjük minden alkalommal, s úszik a fürdőszoba a pancsikolástól
A dokink a frászt hozta ránk, amikor elküldött minket koponya uh-ra, hogy nagynak látja Bala fejét, de szerencsére csak alkatilag nagy a buksink, s minden rendben van. Volt három hét izgulás, míg sor nem került az uh-ra.
Szóval IMÁDOM BABÓNKAT! Tündér falat, mégha néha nehéz is az anyaság, de olyan csodálatos dolog.
S íme az ígért képek:
Puszi mindenkinek, s bocsi, hogy ilyen hosszúra sikeresett a levelem.
Timi
[/url
