Sziasztok!
Na megint van egy szusszanásnyi időm. Leróttam az e-mailes tiszteletköröket, most már mindenki tud róla, hogy Lilike megszületett. Szláva hazavitte anyut, picilány meg alszik. Átvittük az ágyát a mi szobánkba, de sajnos ott van a gép is, nem akarok zakatolni a billentyűzettel, úgyhogy most elbitoroltam a laptopot
Erszényes,
emlékszel, hogy az utolsó hetekben mennyire paráztam a szüléstől, kórháztól, meg hogy mi lesz, hogy lesz?
Végül megijedni sem volt időm. 19-én be kellett feküdnöm, mert lejárt a 40. hét, reggel felvettek, aztán még eljöttünk elintézni a lakcímünket, hogy a babi anyakönyvezésénél már ne legyen gond, bementünk egy Mekibe reggelizni, mondván ki tudja, mikor tudunk újra.
11-kor visszamentem, elküldtek EST-re, ultrahangra, minden ok volt, csak az én pici babámat már nem találták olyan picinek, mint előtte 2 héttel, mert 3630-ra mérték.
3-kor megnézték a magzatvizet, nem volt a saját dokim, úgyhogy egy másik, és közölte, hogy sárga, szóval felhívja a dokimat, hogy mi legyen. (Ja, és a következő csajnak, akinek megnézte a magzatvizét, 38. hetesen véletlenül elrepesztette a burkát)
Dokim szabin volt, de üzente, hogy akkor szülünk. Még a cuccomért lemehettem a szobámba. Annyira nem bántam, mert a szobatársaim felkészítettek, hogy a mellettem lévő ágyon a csaj kegyetlenül horkol.
Fél 4-kor megkaptam a méhszájérlelő zselét, igazán nem éreztem, hogy fájt volna, legalábbis nem jobban, mint egy menstruáció. Kedvenc dokim meg üzente, hogy fél 10-re itt van, mire igazán kell. Olyan aranyos volt, azért 6-kor beugrott, hogy nem veszett el, csak szabin van, de itt lesz fél 10-re. Még sajnáltam is, hogy elrontom a szabiját. Mondta, hogy nincs gáz, már megvett minden ajándékot, nagyon ráér.
10-ig sétálgattam, poénkodtunk Szlávával, gyakorlatilag végigröhögtük az egészet.
10-kor elrepesztették a burkot, és kaptam is rögtön az oxitocint, mert már zöld volt a víz, Lilikének jönni kellett kifele. 11-ig folyt, közben hallgattuk a TV-t, ami szólt a szülésznőknél. 11-kor kimentem zuhizni, meg járkálni, doki azt mondta, hogy olyan hajnal 3-ra lesz baba, gondoltam ráérek. Az oxitocin alatt rajtam volt az NST is, ami végig csak 5-ös fájásokat mutatott, vagy akkorát se, én meg agyilag elkönyveltem, hogy akkor ez még semmi, hol van a 10-es, úgyhogy hősiesen viseltem, és vártam az erősebbet. Éjfélkor visszmentem a szülőszobára Szláva unszolására, pont ott volt az orvos, mondta, hogy akkor megnézi, hogy állunk, és visszakötnek az infúzióra, de járkálhatok az állvány körül. Na a vizsgálat után közölte, hogy talán inkább már mégse járkáljak. A szülésznő is feltűnően nem mozdult mellőlem. Egy idősebb, de nagyon aranyos nőci volt. Fájások között még mindig röhögtünk.
Fél egykor úgy éreztem, hogy valami gáz van, mert jön a baba. Mondták, hogy lehetetlen, de mégis. Mondták, hogy még öt fájást azért várjunk, doki meg elszalad WC-re. Majdnem nem engedtem el, sőt reklamáltam is, mert mire visszajött már 6 fájásom volt
0:55-kor mondta, hogy akkor próbáljuk ki, mi történik, ha nyomok, csak úgy letett lábakkal lazán. Hát az történt, hogy közölte, hogy de szép nagy haja van ennek a babának, az már kilógott, meg szólt a szülésznőnek, hogy riassza az újszülötteseket, de engem megnyugtatott, hogy azért még egy fél óra hátra van.. Onnantól komolyan csináltuk, és három nyomásból (öt perc) megvolt Lili baba. Én utólag tudtam meg, hogy volt némi gond, mert az arcának gyömöszölve hozta a kezét is, és kicsit nehéz volt kimozgatni, Szláva kicsit ott elkezdett aggódni, de hamar megoldották. Utólag mondta a doki anyunak, hogy gyakorlatilag ő hozzám sem nyúlt, annyira ügyik voltunk, Szlávát meg ott akarták fogni dúlának, állítólag olyan jól csinálta. Volt ott egy másik lány is, akinek nem akart bejönni a férje, pedig szerette volna, őt is pártfogásába vette.
Aztán jött a Lili által már említett feketeleves, azzal a különbséggel, hogy nekem nem csak a gátat kellett varrni, mert ahogy a picilány kijött a kezével, gyakorlatilag az összes belsőmet felszántotta, 45 percig túlórázott rajtam a doktorbácsi. Hozták a picurit, mondtam is neki, hogy nem elég, hogy a szabadságát, de még ezt is eltoltuk
Az volt a legszebb, mikor doktorbácsi leszidott, hogy még nem hívtam fel anyut, mert biztos aggódik, és varrás közben kellett mindezt megtenni
ÉLETEM LEGSZEBB ÉLMÉNYE VOLT, ÉS AKÁR MOST VÉGIGCSINÁLNÁM ÚJRA!!!!
Reggel volt egy kis gáz, órákig nem tudtam felkelni, mire rájöttek, hogy azért mert leesett a rekeszizmom, és nem működik a nyomáskiegyenlítésem, ahogy felálltam, és nem volt alátámasztva nem hallottam, és elájulni készültem. Úgyhogy Lilit csak du. 3-kor tudták lent hagyni nálam, pedig már 9-kor akarták. Első nap és éjszaka egyedül voltam, másnapra megszült a volt osztálytársam, és vele voltunk egy kétágyas baba-mama szobában. Ennél jobbat el sem tudtam képzelni, csak 10 éves korunk óta ismertük egymást.
A hazajövetel elég érdekes volt (előző nap rámjött a zokogás, hogy nem akarok hazamenni
), 24-e volt és gyakoratilag kiszórták a 11 gyereket már délelőtt 11-re. Alig mondtak valamit. Életem eddigi legszebb, de legizgalmasabb karácsonya volt.
Picibaba végigüvöltötte, hajnalban visszavittük az ügyeletre. Kiderült, hogy éhezik (ne tudjátok meg milyen szar érzés volt), magzatvíz van a fülében, meg nagyon görcsöl a pocija. Megszopiztattam az ügyeleten, a doktornéni látni akarta, és úgy derült ki, hogy nem igazán szopizik tökéletesen, türelmetlen, és feladja. Csak ezek után 3-4 órákat aludt, mi úgy gondoltuk eleget evett, aztán mégsem.
Sajnos így tápizni kell, azt mondták, ez a nagy babák átka, nem olyan jól működik az életösztönük, de ahogy nő, majd jobb lesz, és elhagyhatjuk. Fejni még nem tudok eleget neki, még ilyen kis bénán is ügyesebb, mint én
Mindig szopizik 40-60 g-ot, de többhöz nincs türelme sajnos.
Jaj, azt hiszem, kicsit elragadtattam magam, és jó hosszút sikerült írnom. Na nem baj
Syg,
majd lenne hozzád egy kérésem, ha erre jársz.
Lina
! 
Szegényke. 
