Sziasztok!
Ezt egy másik topikban találtam. Azt hiszem, nagyon tanulságos történet, ezért úgy gondoltam, ide másolom. Remélem, az írója nem fog megharagudni érte!
"Második babámat várom, a kisfiam most 1 éves. 14 hetes kismama vagyok, és úgy döntöttem, hogy másodszorra nekem sem lesz fogadott orvosom. Az első babánál volt, szorgosan jártam hozzá 9 hónapon át, 3 hetente behívott, fizettem neki minden alkalommal. A szülés kiírt időpontjának napjára berendelt, hogy feküdjek be a kórházba, és onnantól ott várjak a szülésre, hogy "elkerüljük a komplikáció lehetőségét". Mikor bevonultam a kórházba, felvetettem magam a kiírt időpontban, kerestem őt, és az aszisztensnője közölte, hogy pár napja elment nyaralni, és 2 hét múlva jön csak vissza. Teljesen ledöbbentem.
Egy héttel előtte voltam nála vizsgálaton, beszéltünk és akkor erről egy szót sem szólt, pedig nagyon jól tudta, hogy egy-két nap múlva nyaralni indul. Engem pedig befektetett a kiírt napon, hogy nyugodtan menjen nyaralni, hisz a kórházban bármi történjen jó kezekben vagyok.
A hozzáállásával már a 9 hónap alatt sem voltam elégedett, de mivel nagyon jó orvosnak mondta mindenki, úgy voltam vele nem baj ha nem olyan barátságos, csak a gyermekem jó kezekben legyen nála ha bármi történne a szülés alatt. Pedig megfordult a fejemben a 7. hónapban, hogy másik orvost keresek, mert vele semmit nem lehetett megbeszélni, a nevemet sem tudta soha, látszott hogy nem foglalkozik velem igazán, csak a pénzért vizsgál - így éreztem.
Hogy nem volt képes szólni a szabadságáról, amiatt borzasztóan csalódott voltam, nem azért, hogy nem nála szülök, hanem mert annyit sem tudott mondani, bocs de én éppen akkor leszek szabadságon mikorra ki van írva, ez és ez az orvos lesz helyettem akihez bizalommal fordulhat vagy ilyesmi.
Szóval befeküdtem a kiírt dátum napján és vártam a szülést, ami több mint egy hetet késett, de én úgy voltam vele, ha visszaér a nyaralásból és még mindig nem szülök meg, nála már akkor sem akarok, semmiképpen!
Végül megszültem az akkor épp ügyeletes orvosnál, akit aznap láttam életemben először és aki egy tündér volt, egy nagyon lelkiismeretes, kedves, figyelmes és remek orvos, ezer százalékig elégedett voltam minden szempontból vele! A szülés alatt nagyon jól éreztem magam, csak csupa szép emlékem van arról az éjszakáról, a férjem is végig mellettem volt, életünk legcsodálatosabb napja volt!
Mindez a SOTE II. Klinikán történt, 2001. nyarán.
Az orvos, aki ügyeletben volt amikor szültem, Dr. Várbíró Szabolcs Tamás, gyakornok.
Aki pedig nyaralni ment és nem mondta meg Dr. Bakos László adjunktus professzor osztályvezető főorvos.
Ennyit a rangról és az emberségről.
Hozzáteszem még, hogy a SOTE II. Klinika minden orvosában százszázalékosan megbízom, és bárki is legyen ügyeletben második babám születésénél, biztos vagyok benne hogy mindenben számíthatok a szaktudásukra és segítségükre!
Azt hiszem érthető, hogy miért nem fogadok orvost erre a 9 hónapra. Tudom, hogy a szülésnél mindenképpen jó kezekben leszek, és nem érzem felelőtlenségnek sem a magam sem a gyermekem szempontjából."
Eddig az idézet.
Sziasztok, R.
Most a harmadik babámat várom, és nagyon hajlok arra, hogy ezúttal nem fogadok meg magamnak senkit, hanem szülök az éppen ügyeletben lévő dokinál (ami lehet jó is, meg rossz is, ez már szerencse dolga). Van esetleg köztetek hasonló ciőben járó vagy ilyen téren tapasztalatokkal rendelkező anyuka? 
